Találkozások: A díszkovács álma

2004. április 1., csütörtök, Archívum 2003–2007

Nyugdíjas asszony kér szót: eleinte olvasási szokásairól beszél, igen, szereti a lapot, el is olvassa majdminden ,,porcikáját?, kétszer is, egyszer este s utána hajnalban, persze, nem mindenik számát kedveli egyformán, a hétköznapiakat, azokat nagyon; aztán személyesebbé válik vallomása, s az unokája sorsát említve arra kéri a szerkesztőket, ne buzdítsanak az RMDSZ-szel arra, hogy a fiatalok maradjanak itthon, a szülőföldön, vagy netán jöjjenek haza, mert itt nincs munkahely, innen menni kell, mert az ifjúságnak itt vége van.
Megrendítő szavak. Csak az nem érzi át az indulatok feltörő keserûségét, kinek nincs hasonló bárkában evező gyermeke, rokona, ismerőse, szomszédja; aki nem tapasztalja saját bőrén, hogy bár mindenkinek nehéz, de különösen annak, ki hathatós szülői támogatás nélkül - és bizony sokan vannak ilyenek: nem mindenkinek tud lakást, autót venni a papa és a mama! - próbál görcsösen belekapaszkodni az életbe. Ne írjuk ezt, folytatja az asszony, mert ő e sorokat olvasva sír és ordít, hiszen az unoka tanítóképzős diplomával a zsebében, történelem iránti szenvedéllyel a lelkében, versenyt versenyre nyerve sem kapott magának helyettesítő pedagógusi állást a faluban, s mi mást tehetett volna, vette a vándorbotot, irány Magyarország. Hát nem írjuk, de valójában nem is írtuk: legfennebb magánvéleményként, de így is ritkán, semmiképp sem dogmaként vagy ideológiaként tehát; amit viszont gyakran elkövettünk, hogy olyan politikusok kijelentéseit idéztük, akik az itthon maradás, a szülőföldön való boldogulásból jeligét kovácsolva, biztatják rendületlenül a közösséget - innen és az anyaországból egyaránt -: Erdélyben a jövő!?
Mint ahogy a szóban forgó unoka, ki-ki maga dönti el, hol, merre, hogyan próbál érvényesülni. Ezen a tényen nem változtathat sem politikus, sem pap, sem újságíró, hiszen - miként elhangzott - ha egy fórum nem tud perspektívát mutatni, akkor nem mutathat szivárványt. Legalábbis nem kecsegtethetne a színes illúziókkal. De az emberek nem is próbálnak átsétálni a szivárvány alatt, hisz mesélték, maguk a torjaiak is alig férnek fel a Magyarországra tartó buszokra. Ezt tenné az unoka is, csak most három hónapig éppen itthon maradásra kényszerül az új uniós jogrendnek köszönhetően, de aztán újra irány Szeged, a mûhely, s bízik benne, lesz majd állandó tartózkodást biztosító vízuma is. Merthogy időközben díszkovácssegédnek szegődött, úgy érzi, több ez, mint egy építőipari segédmunka, a patinás vasformák alakítása még a mûvészettörténethez is kapcsolódik, s igényelt, keresett mesterség odaát. A talicskát biztosan nem tologatná, de ezt határozottan szereti, meg is tanulja, jó mester kezébe került. Meddig marad? Nem, nem akar végleg elmenni, csak amíg egy kicsit megalapozza magát? Hogy ez mit jelent forintban vagy más értéktárgyban, maga sem tudja, el is bizonytalanodik a választ keresgélvén, de egyelőre nem áll szándékában felhagyni ezzel az életformával, bár elismeri, ha itt biztos lenne a kenyér, s nem csupán egy száraz zsemlényi, vagy még az sem, hazajönne, mert nem hiányzik neki az otthontalanság. S mondja, bizony sokan töprengenek ezen munka után a magyar alföldön, belátják, kényszermegoldás ez, sokuknak bevallottan hazafelé húz a szíve, de egyelőre nincs más választásuk, Budapest vonzáskörzetében kell kovácsolniuk saját sorsukat?
Kedves nagymama, ne haragudjon, de egyszer hátha mégis értelmét látják majd a hazatérésnek.
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép