TárlatKözélet: A megállíthatatlan romlás

2004. április 3., szombat, Archívum 2003–2007

Hlavathy Károly Vándor címû kiállításának képeit szemlélve, az első pilla­natokban valamifajta hallu­cinatórikus érzés kerített hatalmába, delirál­tam, kap­kodtam a levegőt, mint partra vetett hal vagy mint a fuldokló? Az volt az érzésem, Vörösmarty Mihály tébolyító poémájának Rom istene járt erre az elmúlt években, évtizedekben, évszázadokban, és nevéhez méltóan - rombolt és rombolt. Beindítva a meg­állíthatatlan romlást, s a világhuzatban, a felvert porban romlásnak indult hirtelen minden. A vidék tárgyi emlékei: parasztházak és templomok, az államosítás pusztításai során ebek harmincadjára kerülő ősrégi udvarházak, kúriák, malmok kezdettek el omladozni, iskolák dőltek össze; sírkeresztek tántorogtak a temetőkben mint halálos sebet kapó vitézek; kőkertek adták meg magukat; a megállíthatatlan romlás nem kegyelmezett semminek, végül is a tántorgó lelkeknek sem, az örök jelenben egyszerre ment tropára minden, s elgondolkodhatunk azon, milyen jövő vár ránk és a vidékre?
Hlavathy sajátos technikával, hihetetlen mûgonddal, minuciózus aprólékossággal készítette és készíti folyamatosan sokkoló és tragikusan sötét leltárját a romokról, amelyek gyûlnek körülöttünk és bennünk, igazat adhatunk egykori nagy írónknak, a szocialista realizmus romániai magyar meg­szállottjának: valóban sem a Boldog utcán túl, sem a Boldog utcán innen NINCS MEGÁLLÁS!
Az ember, aki létrehozta ezeket az egykor rátartin álló templomokat, otthont nyújtó házakat, őrletésre, búzás zsákokkal teli szekerekkel érkező, szorgos gazdákat váró - tehát mûködő! - malmokat, szinte teljességgel hiányzik innen (!). Hogy nem tûntek el végérvényesen a romokat folyamatosan sza­porító Rom isten fojtogató ölelésében, a romlás vihará­ban, bizonyítja néhány mégiscsak látható emberi arc és alak. Egy öreg ember néz szembe velünk tûnődve az egyik fotográfiáról, arcának-homlokának ráncaiban bujkál az idő, szomorúan néz, nemcsak azt látja, amit mi mindannyian, ha körbetekintünk eme mélakóros hangulatot árasztó és előhívó fotográfiákon, hanem bizonyára egyebet is: az életét! A háborút, amikor, hogy élve maradhassanak bajtársaival, halott bajtársaikból, halott bajtársaik még oszlásnak sem induló tetemeiből csináltak fedezéket, hullákból barikádot. Néki szerencséje volt, megúszta, de ha esetleg fogságba került, emlékezhet Szibéria végtelen síkjaira, a tajgára és a sztyeppekre, ahol úgy sír a szél, mint halott feleségére emlékező kintornás? És láthatja a háború utáni aszályos éveket, a kor pirosabbik arcát, a fekete autót, amint megáll háza előtt, és kiszállnak az agitátorok. Sok mindent láthat. Van egy kisfiú is, aki csak néz ránk és bele a világba, ő a jövőt próbálja elképzelni. Vajon mi vár rá? És van egy gyönyörû arc is, mintegy kárpótlásul, a napot juttatja eszünkbe, mely nap úgy, olyan eszeveszetten süt az indián nyár emlékezetből kimeredő derûs napjain, mintha tényleg kárpótolni akarna a hamarosan elkövetkező esős őszi és didergő téli napokért. És két alak is látható két fotográfián, vihar elől menekülnek, az egyik lovon, valamiért Don Quijotét és hûséges fegy­ver­hordozóját, Sancho Panzát juttatják eszünkbe. Előremenekülnek, vissza már nincsen út, hátuk mögött a romok és a múlt feneketlen kútja, előttük a bizonytalan jövő. Tántorgó lelkek?
Ez a nyolcvan fotográfia amellett, hogy árasztja a tehetetlen melankóliát, fel is ráz bennünket. Még meddig tûrjük, még meddig tûrhetjük mindezt?! Vörösmarty versében is harcba szállanak a pusztító Rom istennel, aki ült egyedül a sivatagban, és kinézett? Egyenesen ránk?
Bogdán László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép