Hlavathy Károly Vándor címû kiállításának képeit szemlélve, az első pillanatokban valamifajta hallucinatórikus érzés kerített hatalmába, deliráltam, kapkodtam a levegőt, mint partra vetett hal vagy mint a fuldokló? Az volt az érzésem, Vörösmarty Mihály tébolyító poémájának Rom istene járt erre az elmúlt években, évtizedekben, évszázadokban, és nevéhez méltóan - rombolt és rombolt. Beindítva a megállíthatatlan romlást, s a világhuzatban, a felvert porban romlásnak indult hirtelen minden. A vidék tárgyi emlékei: parasztházak és templomok, az államosítás pusztításai során ebek harmincadjára kerülő ősrégi udvarházak, kúriák, malmok kezdettek el omladozni, iskolák dőltek össze; sírkeresztek tántorogtak a temetőkben mint halálos sebet kapó vitézek; kőkertek adták meg magukat; a megállíthatatlan romlás nem kegyelmezett semminek, végül is a tántorgó lelkeknek sem, az örök jelenben egyszerre ment tropára minden, s elgondolkodhatunk azon, milyen jövő vár ránk és a vidékre?
Hlavathy sajátos technikával, hihetetlen mûgonddal, minuciózus aprólékossággal készítette és készíti folyamatosan sokkoló és tragikusan sötét leltárját a romokról, amelyek gyûlnek körülöttünk és bennünk, igazat adhatunk egykori nagy írónknak, a szocialista realizmus romániai magyar megszállottjának: valóban sem a Boldog utcán túl, sem a Boldog utcán innen NINCS MEGÁLLÁS!
Az ember, aki létrehozta ezeket az egykor rátartin álló templomokat, otthont nyújtó házakat, őrletésre, búzás zsákokkal teli szekerekkel érkező, szorgos gazdákat váró - tehát mûködő! - malmokat, szinte teljességgel hiányzik innen (!). Hogy nem tûntek el végérvényesen a romokat folyamatosan szaporító Rom isten fojtogató ölelésében, a romlás viharában, bizonyítja néhány mégiscsak látható emberi arc és alak. Egy öreg ember néz szembe velünk tûnődve az egyik fotográfiáról, arcának-homlokának ráncaiban bujkál az idő, szomorúan néz, nemcsak azt látja, amit mi mindannyian, ha körbetekintünk eme mélakóros hangulatot árasztó és előhívó fotográfiákon, hanem bizonyára egyebet is: az életét! A háborút, amikor, hogy élve maradhassanak bajtársaival, halott bajtársaikból, halott bajtársaik még oszlásnak sem induló tetemeiből csináltak fedezéket, hullákból barikádot. Néki szerencséje volt, megúszta, de ha esetleg fogságba került, emlékezhet Szibéria végtelen síkjaira, a tajgára és a sztyeppekre, ahol úgy sír a szél, mint halott feleségére emlékező kintornás? És láthatja a háború utáni aszályos éveket, a kor pirosabbik arcát, a fekete autót, amint megáll háza előtt, és kiszállnak az agitátorok. Sok mindent láthat. Van egy kisfiú is, aki csak néz ránk és bele a világba, ő a jövőt próbálja elképzelni. Vajon mi vár rá? És van egy gyönyörû arc is, mintegy kárpótlásul, a napot juttatja eszünkbe, mely nap úgy, olyan eszeveszetten süt az indián nyár emlékezetből kimeredő derûs napjain, mintha tényleg kárpótolni akarna a hamarosan elkövetkező esős őszi és didergő téli napokért. És két alak is látható két fotográfián, vihar elől menekülnek, az egyik lovon, valamiért Don Quijotét és hûséges fegyverhordozóját, Sancho Panzát juttatják eszünkbe. Előremenekülnek, vissza már nincsen út, hátuk mögött a romok és a múlt feneketlen kútja, előttük a bizonytalan jövő. Tántorgó lelkek?
Ez a nyolcvan fotográfia amellett, hogy árasztja a tehetetlen melankóliát, fel is ráz bennünket. Még meddig tûrjük, még meddig tûrhetjük mindezt?! Vörösmarty versében is harcba szállanak a pusztító Rom istennel, aki ült egyedül a sivatagban, és kinézett? Egyenesen ránk?
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.