Irodalom: ,,Hol az eső összeér a havazással?

2004. április 3., szombat, Archívum 2003–2007

- a hatvanéves Farkas Árpád köszöntése ,,Ujjaim fehér árnyéka végigsiklik a tájon -: / üvegesedik fûszál; körme alá fú a répaszedő? - kezdődik a vers, és hallani a halánték semmivel össze nem hasonlítható roppanásait, Edith Piaf verébhangját katyusák ugatása közben, srapnelvillogásban az ütő- és húros hang­szerekre írott zenét; látni a Szel­tersz­fürdő fenekén hazudozó százlejeseket, kiestek a nyelvek alól, oda sem kerültek?, a Kárpátok tavaszi legelőin, kakukkfû illatában legelésző lovakat; az indianapolisi versenypályán rohanó század repülő autócsodáit; a viskókat Kairóban; a felhőkarcolókat Chicagóban; ,,mindennek nekiütődöm?; a Szabadság-szobor ledől?, nem dől le?, és Grúziát is látni, ki tudja, miért?, egy gránátalmát a napon; a Szent Anna-tói jégtáblák repedéseit - egészen közelről; közöl valamit eme rianás is, valami fontosat?, és látni a hegyeket is, a hegyeket megint, ,,a keleti kár­pátokból bésöp­rik a remetéket?; egy fekete, kiolvashatatlan tükörre hasonlító hegyi tavat, partján, kő-mondatok között öregasszony ül - feketében, mióta?!
,,Mindig az ablak előtt - folytatódik a vers. - Tocsog a künti kert / a csurom homályban, idegőzölög távoli / hegyek alól jó jerke juhaink gyapja, pállik / körben a táj, elzüllenek vénülő füvek, / imbolyognak tornyok, a léckerítés, töprengő / háromszög homloka az ólnak, mosódnak, / beomolnak a gyönyörû mértani idomok is?? Esik valami végeérhetetlen szomorú szemerke; itt tolonganak mind a becsapottak, a megalázottak, a megszomorítottak, az erdélyi árvák, a Világ árvái, a menekülők, az örökké peronon utazók, a szürke férfiak, háttérálmok örökös vendégei, akikhez mindig későn érkezünk; kihûlő húsleves gőzében, tévé előtt gunnyasztó háziasszonyok; a civilizáció elől menekülő magányos jegenyék; ló a világítóudvaron, amint felemelt fejjel, bánatosan fölnyerít, mielőtt összerogyna? Immár kiiktathatatlan a nagyvárosok zsivaja; minden lehallgató­készülék itt recseg; surrognak a magnószalagok; ketyegnek minden bombák órái; de túl nevetésen, síráson, jajgatáson, derûn, üstdobok lármáján, kivégzőosztagok halált szállító sorozatain; túl a hetvennyolcas fekete hanglemezek sercegésén; a rozmaring tavaszi szózatán is túl: egyszer mégiscsak megérkezünk: ,,rég nem látott fiát fölkap, / szorít mellére mohón a táj?, és az is lehet, nem mondunk semmit, csak meghajolunk, mint honvédtisztek a tizenkilencedik század függetlenségi háborújában, idegen forradalomban, valahol Chicago és Miami között, miközben egy rúdon kúszik fölfelé a sokcsillagos lobogó, és nézzük ezt a tájat, lesújtóan egyforma, örökké változó; nézzük, mint ama tisztek Amerikát, nézzük a szülőföldet, a romokat? És árulás sincsen már, csak a gyávaság ideges nyomjelei, csak szarkaszokások, csak ,,manipulált fülemülék?, csak a hátrálás útszélén lobogó, az utat is benövő fû. Itt menekülni is csak EL?RE lehet! ,,Lármás vizeken parádés lassún / elleng az idő, úszik egy hattyún - / igéje szavak húsából csontként / kifordul??
És nincsen már más esély, csak az aszály órái nyarak mindenkori perzselésében: ,,Augusztus halk tisztásain, / hol násza volt, a szél / hûs áramán a nyír s a nyár / már lassú táncra kél??
És a fehér papír vádlón süt az asztalról és halljuk, amint valahol a világban, tőlünk függetlenül, de mégis bennünk örökké, összerogy egy kanca, szemébe üvegesedik az ég, emberi testbe csapódnak a lövedékek, és egy kiscsikó fölnyerít, és Kelet felé, mindig Kelet felé néz egy öregember, miközben régi, ötlejes nagyságú ,,előázsiai pelyhekkel havazik?, két tyúkpajta közül örökké Dúl király leányait, e táncoló nimfákat bámulja az öregember, és befejezetlen mondatok cikáznak körülötte, a vers repesz-sorai: ,,Havazás lennék, lengőn áldó / gyûrött arcokra, földre szálló, / csitítgató is itt, hol láz van. / Méltóságos a pusztulásban.? Íródik a vers, folytatódik! Minden benne van immár, mint egy gömbben, és összeér. Felszikráznak a felismerések, hiszen: ,,Akarom, kitessék konok voltom - / saruit immár meg nem oldom, nem fogadok fölibém rendet, / csak mit magamnak én teremtek.?
Bogdán László
(az írásban F. Á.-idézetek találhatók?)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép