Az osztályfőnöki órán az osztályfőnök a közösség összetartó erejét idézve a nagy székely mesemondó, Benedek Elek örök érvényű soraival szólt a huszonkilenc megjelent egykori tanítványhoz: ,,A haza voltaképpen a ház, ahol születtünk. A föld, amelynek porában játszadoztunk. A temető, ahol apáink holttestére borul a sírhalom."

A résztvevők tisztelettel, egyperces felállással emlékeztek elhunyt tanáraikra és öt osztálytársukra, akik már nem lehettek köztük. A rendezvényt a Vártemplomban folytatták, ahol Dezső András református lelkipásztor megható szavakkal figyelmeztetett földi létünk múló éveire és a várbástya mellett ez alkalomra elkészített kopjafára, amelyet az osztályközösség állíttatott örök emlékül. Megkoszorúzásakor Réthy Ildikó vén diák, a találkozó fő szervezője méltatta a közösségi összefogást. Ugyancsak Benedek Elek-idézettel búcsúztunk: ,,...ha emberek közt élsz, vedd ki a magad részét minden igaz, becsületes, jogos küzdelemből. Állj a védtelenek, gyengék közé, az erőszak, hatalmasok oldalán harcolni nem virtus."

Délután az osztályközösség a Kolcza vendéglő kerthelyiségében, baráti hangulatban, jó ebéd mellett emlékezett az együtt töltött, felejthetetlen diákévekre. Az ötvenéves találkozó reményé­ben váltak el, amelyre nem csak a vén diákokat, hanem az őket oktató-nevelő, még életben levő tanáraikat is meg fogják hívni. Viszontlátásra!

Ráduly Gitta osztályfőnök