A község másik híressége a mellette nyújtózkodó Rétyi Nyír. Kialakulásában a Feketeügy itt lerakott hordaléka játszott főszerepet. Később, a talajvíz felhalmozódásával tavirózsákat ringató, nyírfákkal szegélyezett tavak keletkeztek benne. A nyírest egyedi madárvilágával és növényzetével Európa egyik természeti csodájaként tartják számon. A helységet messze földön ismertté tevő harmadik tényező a fúvószenekar, mely a napokban ünnepli újraalakulásának harmincadik évfordulóját. Hetvenöt éves története az erdélyi magyarság élni akarásának bizonyítéka, ezért kötelességünk felidézni működésének fontosabb mozzanatait.

A mai zenekar elődjét Kováts András református tiszteletes, Háromszék vármegye műkedvelő mozgalmának egyik úttörője alapította 1935-ben, embert próbáló időkben. Egy olyan történelmi pillanatban, amikor még a trianoni trauma bénítja meg a nemzetet, amikor Erdélyben a frissen berendezkedett román hatalom betiltja az anyanyelv nyilvános használatát, és csírájában tapos el minden, a magyar önazonosság megőrzését szolgáló mozgalmat vagy tevékenységet, a fiatal lelkész munkája nyomán anyanyelvű és egyetemes zenei műveltséggel rendelkező, kottából játszó fúvószenekar jön létre, mely fellépéseivel a magyar nemzettudatot hivatott erősíteni. Áldásos tevékenységének 34 évesen bekövetkezett halála vetett véget. Ez a tragikus fordulat nem jelentette azonban az alig beindult zenei mozgalom végét. Réty és a hozzá tartozó Komolló zeneszerető faluközösségei továbbra is életben tartották az együttest, irányító és támogatók nélkül negyvenegy éven keresztül.

1979-ben Kelemen Antal tanár úr Rétyre kerülésével új, máig felfelé ívelő korszak kezdődik a két falu zenei életében. Ebben az évben ugyanis átveszi a zenekar szakmai irányítását. Teszi mindezt szintén olyan időszakban, amikor egyre inkább felerősödik az állami sovinizmus, és dühöng a kommunizmus sajátos román változata. Mély nemzeti elkötelezettség, sok önbizalom és elszántság kellett azokban az időkben egy ilyen lépés megtételéhez, s nem utolsósorban nagyfokú bátorság. A szakszerű irányítás és a sok áldozatot követelő közös munka eredményeként a zenekar játéka hétről hétre csiszolódik. A rendszeres gyakorlatok, valamint zenei műveltségük folyamatos fejlesztése meghozza gyümölcseit. A hallgatóságnak magas fokú élményt nyújtva képesek megszólaltatni a klasszikus zene szerzőóriásait is, szakmai körökben kezdenek felfigyelni rájuk. A sikerhez hozzájárul a nagymértékű háttértámogatás: a község és vezetése, élén Ráduly Gyula jegyzővel, szinte egy emberként sorakozik fel a karnagy mögé. Így válik lehetővé 1983-ban az ország első és napjainkig az egyetlen falusi zeneterem felépítése. 1984-ben hatalmas székely kaput állítanak elébe, kinyilvánítva a magyar nemzeti kultúra iránti elkötelezettségüket. Abban az időben ez nem csak merész tett volt, hanem hősi kiállást feltételezett nemzeti értékeink és önazonosságunk mellett, hiszen a román államhatalom Erdély-szerte azon fáradozott, hogy mindent megsemmisítsen, ami magyar vagy a magyarságra utal. Aki ennek megpróbálta útját állni, megbélyegeztette magát. Így nem csoda, hogy Kelemen tanár úr ismét a hírhedt román titkosrendőrség látókörébe került. Ennek ellenére tovább folytatta közösségépítő és -megtartó munkáját. Elszántan és rendületlenül.

Az 1989-es fordulat újabb fejezetet nyitott a zenekar életében. Mivel a fokozott lelkesedéssel és odaadással végzett gyakorlatok folyamatosan növelik az együttes előadásainak szakmai színvonalát, egyre több elismerésben van részük. Állandó szereplőivé válnak Háromszék március 15-i rendezvényeinek. Megyeszerte nincs olyan fontosabb esemény, melyre ne kapnának meghívást. Hírnevük átlépi Erdély határait. A gyakori külföldi vendégszereplések alkalmat teremtenek a bemutatkozásra Magyarországon és a környező országok magyarlakta vidékein. Az idő múlásával Nyugat-Európában is megcsillanthatják tudásukat: Ausztria, Svájc, Olaszország, Németország, Franciaország után legutóbb Belgiumban és Svédországban is bemutatkozhattak. Kelemen Antal nemzetéért való tenni akarása azonban nem merült ki a zenekar szakmai irányításában. 1991-ben megszervezte az első rétyi fúvószenekar-találkozót, mely évente sorra kerülő, rangos nemzetközi zenei eseménnyé nőtte ki magát.

Az erdélyi gyerekek, az ifjúság és a karvezetők zenei képzése érdekében 1992-ben bejegyeztette a Pro Musica Alapítványt, melynek oltalma alatt az évi rendszerességgel megrendezett fúvóstábor biztosítja az erdélyi magyar zenei mozgalom szakember-utánpótlását, a 2001-től beinduló karnagyképzés pedig a zenekarok szakmai irányítóinak folytonosságát hivatott szolgálni.

2006 januárjában Sepsiszentgyörgy városa őket kérte fel a Magyar Kultúra Napja tiszteletére rendezett ünnepi hangversenyre, aminek nagy sikerrel tettek és tesznek eleget azóta is. Az idén ezen alkalmat használták ki szakmai minősítésük megszerzésére. Magával ragadó, magas színvonalú játékukat a rangos magyarországi bírálóbizottság a Koncert Fúvószenekari Kategória C-osztályának kiemelt aranyfokozatával jutalmazta.

Kelemen Antal a Romániai Magyar Dalosszövetség fúvóstagozatának elnöki minőségében is a magyar zenei hagyományok ápolása és terjesztése érdekében munkálkodik fáradhatatlanul. Tevékenységét több rangos kitüntetéssel ismerték el, többek között az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület Nagy István-, a Magyar Köztársaság Pro Cultura Hungarica- és a Romániai Magyar Pedagógusszövetség díjával. Később megkapta a Bartók Béla-díjat is, és tagjai közé választotta a Vitézi Rend.

A Rétyi Kováts András Fúvós Egyesület zenekarának hazai és nemzetközi sikerei követendő példával szolgálnak mindannyiunk számára. Kelemen tanár úr a mögéje felsorakozott Réty és Komolló székely népével együtt megmutatta, hogy egy kis közösség is képes csodákat művelni. Összefogással, áldozatvállalással és kemény munkával. Bebizonyította, hogy leomlanak a magas, áthághatatlannak tűnő akadályok is, ha van hit, önbizalom, tenni akarás s vezető személyiség, aki mindezt gerjessze és irányítsa. Bebizonyította, hogy nincs lehetetlen. Bármi elérhető és megvalósítható, csak akarni kell. Nyakasan, kitartóan és férfiasan. Úgy, ahogy őseink tették.