Pontosan három hétig volt sehol?
Az öreget háromheti körözés után végül a temesvári rendőrség találta meg és helyezte el átmenetileg a városhoz legközelebbi aggmenházban. Csavaroghatott volna továbbra is, ha nem olyan következetes?
Neki azonban, mivel csak annyi derengett benne, hogy valahol a Bega-parton van, hosszú időre volt szüksége, amíg megtalálta a volt Szovjet Katonai Parancsnokság épületét. És amikor végre rátalált, értetlenül állt meg az épület előtt, mert a bejárattól hiányzott a dobtáras géppisztollyal őrt álló szovjet katona?
Márpedig ez így nem az igazi!
Ilyen helyen fegyveres katona kell álljon! Egy szőke, magas katona? Hová lett a katona, aki csak úgy, az ő kezéből nézett bele a papírokba? Most ki fog feltelefonálni, hogy jöjjön le az őrmester és kísérje fel??
- Kit keres, tata? - fúródik a hátába egy érdes hang.
Na végre, gondolja magában. Gondolhattam volna, hogy ma már nem egyenruhás katonát állítanak ide.
- Forint? Márka? Dollár? Esetleg schilling??
- Nem értem, fiam - feledkezik meg magáról, s önkéntelenül magyarul szólal meg.
- Forint? márka? dollár? vesz! - morzsolja az ujjait az érdes hang gazdája, jelezve, hogy pénzről van szó. - Fizet azonnal.
- Honnan tudjam én a jelszót? - kerekedik ki a szeme. Biztosan ezek közül kell kiválasztani a megfelelőt. De melyik az? S ki tudja, mi történik, ha nem találom el? Ezt nem lehet csak úgy találgatni, mert mögötte a népek boldogsága rejlik, és azt nem szabad odavetni holmi jöttmentnek.
- Ne haragudjon? - mondja olyan alázattal, amilyen már hosszú ideje nem hagyta el a száját. - Én a Szovjet Katonai Parancsnokságot keresem. Oda kell mennem... Tudja, vár engem Zimájev őrnagy? Zimájev őrnagy elvtárs! Oda tudna kísérni hozzá?
- Nem értem, tata? Van forint, márka?
Hogy magyarázzam meg ennek a katonának, hogy én nincs, ahonnan tudjam a jelszót?
- Én a Szoboszlói-ügyben jöttem? Pontosabban: Ábrahám Árpád katolikus pap ügyében.
- Van forint?? Márka?? Dollár? - állja útját az illető.
Hát persze!
Nem tud magyarul, azért harapja a szót. Akkor azt sem érti, hogy nekem Zimájev őrnagyhoz kell mennem. Ó, milyen hülye vagyok! De hogy mondjam meg oroszul?
- Táváris? - bányássza elő a szavakat az emlékezet mély és beomló tárnájából. - Táváris? Já? já? - mutat magára, hogy a másik jobban értse, hogy róla van szó. - Já hácsu? Érted? Já hácsu májor Zimájev? Táváris májor Zimájev!
- Szarok a rubelodra! - röhög a fiatalember, és csak úgy barátságból félrelöki az öreget az útjából, hogy feje hangosan koppan a ház sarkán.
Szegény öreg most már mozdulni sem mer.
Honnan vegyek én rubelt? - gondolkozik hosszan, majd nagy későre végre felismeri a helyzetet.
Ennek nem pénz kell, egyszerûen nem enged be! És akkor mi lesz? Hogy mondom el Zimájev elvtársnak? Hogy adom oda, amit írtam? Minden olyan elevenen ragyog fel a szeme előtt, mint akkor, amikor összefutott Ábrahámmal. ? éppen akkor jött ki a tanácstól.
- Szervusz, Kovács - nyújtotta a kezét.
- Én Kovács elvtárs vagyok!
- Szervusz, Kovács elvtárs!! - vigyorgott rám, mint a falu bolondjára szokás.
- Én nem vagyok veled elvtárs! - sziszegtem a fogaim közt, és otthagytam.
Ez mind le van írva a jelentésben?
És Zimájev elvtárs vár rám, hogy elmondjam neki, Ábrahám Árpáddal én mindössze ennyit beszéltem az elmúlt huszonöt év alatt. Ezt látta meg valaki, aki be akar engem feketíteni. De én ezt nem is tagadom, büszke vagyok rá, hogy nem álltam szóba vele. De majd elmondom Zimájev elvtársnak azt is, hogy mindaz, amit Ábrahám Árpádról feltételeznek, igaz. És még annál is több!
A fiatalember másnap már sokkal durvábban bánik vele. Harmadnap aztán lebukik az öreg.
- Zimájev elvtárs? - mondja az őrmesternek. - Már vártam, hogy találkozzam önnel. Már három napja, hogy hiába próbálok bemenni önhöz. Most végre beszélhetünk. Zimájev elvtárs, a népem boldogsága érdekében szeretnék mindent elmondani. Mindent!
Szerencséje van, mert az őrmester ért valamennyit magyarul.
- Ki moga, tata? S mi oz a minden?
A történetéből nem tudják kitéríteni, de számukra ez nem is fontos, hagyják, bogozza tovább a régi szálakat, mert így kevesebb gondot okoz.
- Micsoda szégyen! - háborog másnap már az aggmenházban. - Egy kaszárnyában takarítónők! A szégyen megöl, ha Zimájev elvtárs holnap meglátja!
- Jól van, tata - karol bele egy szelíd arcú lány. - Jöjjön, beszéljük meg a dolgot. - A bizalmas hangra Pali tatában is felenged a merevség.
Amikor Pali és Cecília megérkeznek, az öreg teljesen nyugodt. Arcán nyoma sincs az érzelmeknek. Semmi sem árulja el, hogy felismerte volna fiát vagy menyét. Megszakítás nélkül ,,utazik? tovább. S hogy az állomások valamikor mély nyomot hagytak benne, arról az időnként a szemében fellobbanó félelem árulkodik.
- Jöjjön, Pali tata - karol bele Cecília, és ahogy az öreg összerezdül, azonnal megérzi, hogy az ,,utazás? megszakadt. Felismerte őket, de arra már képtelen, hogy az őt körülvevő világot összerakja. Lába elé nézve, aprókat tipegve támolyog Cecília karján a kocsi felé.
- Jól érzi magát? - kérdi Cecília, hogy óvatos, közömbös dolgokkal csalja vissza a mába.
- Jól - koppan a csendes válasz.
Olyan egy darabban van a csend, hogy akár fel is lehetne szeletelni?
Csak az eső duruzsol a kocsi tetején, mint egy ázott, vacogó macska. Pali az utat nézi, de gondolatai az apja körül forognak. Cecília is ott bóklászik az apósa árnyékában. Hogy Pali tata mire gondol, azt talán csak maga az Isten tudja?
- Mondja, édesapám, mit keresett maga Temesváron?
Több kilométer hosszúra tekeredik a csend, amíg az öreg végre elszánja magát.
- De hiszen mondtam már!
- Mit?
- Kihallgatásra jöttem? A Szoboszlói-ügyben?
- Mi volt az a Szoboszlói-ügy? - óvatoskodik Pali közelebb.
Összeesküvés? Egy országos összeesküvés a rendszer ellen? Sokan? Nagyon sokan voltak benne.
- És Ábrahám?
- Valamikor osztálytársam volt? Torján volt pap. Olyan csendes? Csendes gyerek volt? Mindig benne élt a dolgok közepében, de a gondokon is átsütött a lelkének melege. A szemei? Azt az embert mindenki szerette.
- Maga is?
- Én? Nekem ellenségem volt!
- És mi lett vele? - teszi fel Pali félve a kérdést.
- Kivégezték - suttogja az öreg.
Cecília még mozdulni sem mer. Fél, hogy az öreg elhallgat, de még jobban retteg a folytatástól.
- Maga hogy került az ügybe?
- Én voltam az egyik koronatanú? A vád tanúja.
- Maga?
- Zimájev elvtárs megmondta: ,,Kovács, maga helyet akar cserélni Ábrahámmal? Nem? Akkor azt teszi, amit a párt és a nép elvár öntől!?
- És?
Csak az eső hull kitartóan.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.