Az Európai Parlament Információs Hivatala adta ki az Európa ma és holnap címû nagy alakú, igényes kivitelû brosúrát - olvasható a www.dominium.hu elektronikus portál március 20-i kiadásában A hazaárulás minősített esete cím alatt. Az írást Kenéz Endre Zoltán jegyzi.
Előrebocsátjuk, hogy az első látásra pamfletnek vélt jegyzet idézett szövegrészeit és megállapításait elolvasva az a meggyőződés hatalmasodik el a magyar történelemmel valamennyire kapcsolatban lévő olvasón, hogy szerzője/szerzői (?) az EU-hoz csatlakozó Magyarország és általában a magyarság valóban elvetemült ellenségei.
A füzet több nyelven 28 mai és jövendő EU-tagország bemutatkozását tartalmazza. Vannak köztük alapító tagok és idén csatlakozók, sőt három reménybeli várakozó is - olvashatjuk.
Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az előszóban a kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelősséget. Így nyilvánvaló, hogy a még nem tagországok bátran festhettek magukról rokonszenves képet saját jól felfogott érdekükben: az európai közvélemény megnyerése céljából.
Kenéz Endre Zoltán (a továbbiakban K. E. Z.) a 28 ország bemutatkozását három minőségi kategóriába sorolja. A többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az Európai Unióba igyekvő ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti, a számukra kínos adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja, vagy eufemizmusokba burkolja. (Törökország, Románia, Szlovákia tartozik ebbe a kategóriába.)
A harmadik - és egyben döbbenetes - felfogás a magyar - állapítja meg a szövegkritika írója.
K. E. Z., mielőtt az elemzéshez hozzálátna, Magyarország önéletrajzának 1990-ig terjedő 14 pontját szóról szóra idézi, miközben megjegyzi, hogy a románoknak ugyanerre az időszakra 34 megemlítendő történelmi eseményük akad.
Magyarország önéletírásában a szerző 1000 előtt nem talál semmi említésre méltót. Nem volt honfoglalás, 1000 előtt nem volt magyar történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi 896 és 1000 között, szóval az Árpád-házi uralkodók nem léteztek, 1000-ben jött Szent István - így, egyszeriben szentként és nem Istvánként -, és megalapította a keresztény államot.
Ezzel szemben a térség EU-ba igyekvő országai megragadják a rokonszenvszerzés lehetőségét, és ősi európai kultúrnemzetként mutatkoznak be.
Szlovákia az amúgy egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezd, majd Bratislava első nyomaként említi Árpád csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét.
Románia továbbmegy: Kr. e. VI. sz.: a románok őseinek, a dákoknak első említése Homérosz és a nagy antik mesélők által. (Finom elszólás - jegyzi meg a szerző -: mesélők.) Kr. e. I. sz.: a rómaiak elfoglalják Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete. (Apró probléma: mindez Kr. u. 106-ban, tehát három évszázaddal később történik.)
A románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság elméletének atyja 1973-ban, halála előtt maga adta fel (a Történeti Intézet, a Történeti Múzeum munkatársainak, és egyetemi kollegáinak, diákjainak) kutatásai hazug voltát - emeli ki a jegyzetíró.
A magyar történelemre visszatérve: nem volt korszakalkotó politika- és jogtörténeti dokumentum az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet. A bíráló nem találja 1456-ot, holott az egész világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére.
,,A törökellenes keresztény összefogás ugyan jellemző módon hézagos volt, az ígért 80 000 fős sereg helyett néhány regensburgi diák, pár száz lengyel és horvát fogott fegyvert mindössze, de nagyon szép összeurópai gondolat. Élnünk kellett volna vele!
Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom) említésre sem méltó.
Hol marad a sok évszázados, a magyarságot őrlő keresztyénség-pajzsa küzdelmünk?
Lám, a török önéletrajzból hiányzik ez a néhány évszázad, ők tudják, miért szégyellik.?
Mohácsot a szlovákok említik csak a saját történelmi eseménysorukban. Nem jelenik meg továbbá a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyûlés sem (1568). Ennek a feltûnően eurokonform, korát messze megelőző intézkedésnek a mellőzése egyenesen megdöbbentő - hangsúlyozza a brosúra bírálója. A kereszténység felvételének, az Árpád-házi szentek, a nándorfehérvári harangozás, a tordai országgyûlés együttes elhallgatása egy ostoba gesztus - véli K. E. Z. - egy kereszténység utáni mai Európának.
Egyetlen szót sem érdemelt a török kiûzetése (1686, Buda, 1697, Zenta), Thököly, II. Rákóczi Ferenc sem, hiányzik a magyar reformkor, az 1848/49-es forradalmunkról sincs egy árva szó sem.
,,Nem baj, a románok felhozzák mint saját forradalmukat! Az osztrákok is, bár ők meghagyták nekünk? - olvashatjuk a bírálatban.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.