Áprilisi irodalom: A légy és a hangya

2004. április 22., csütörtök, Archívum 2003–2007

Egy ruhagyárban
dolgozott
a hangya reggeltől estig,
olasznak varrt gombot, pestit,
és gyûlt és gyûlt a munkaév,
s köd ülte meg mindkét szemét,
mert dolgozik, hiszen keres,
és lába attól visszeres.

Okos a légy, hova hagyja,
okosabb tán, mint a hangya,
egy hupi könyvet olvasott,
és lám, bajára írt adott
a Hogyan legyünk boldogok?
Hagyott konyhát, csapó papot,
legott sort állt, s kiváltatott
útlevele, s hétfőn este
buszra szállt és?
felment Pestre.

Nos, hogy oda megérkezett,
röpte hát egy térre vezet,
s mi volt, mi nem, szót nem érne,
egy fődongó vonta félre,
mennyit nyer és mennyit veszthet,
hamarosan megegyeztek.

Hogy volt, hogy nem, bő titok,
legyünk buzgón szálldosott,
s minden éjjel,
minden este,
testére rá,
a fessre
szálltak a sok
legyek, dongóuracsok.
Legyünk okult, oktatott,
vonagolt, fújt, fújtatott,
s míg csapra-csápra rátapadt,
élvezte,
hogy éleszte
bősz dongókban vágyakat,
s hogy
lelohasztja azokat -
Aztán egykor,
épp húsvétkor,
szedte magát,
és hazaszállt.
Örültek a rokon legyek,
látják, tessék, itt a legyet,
szappant kaptak, szofit, pengét,
kortyolták, itták meg ették,
mit mond, mit szól
legyünk ímhol,
és városszerte,
mint hajra serke,
rátapadt
legyünkre az
áhítat.

Íme, a légy, a minta,
toll és papír és tinta,
aki elment
s visszaszálla,
- prédikálta
egy főtt-veres
légy-esperes nem maradt kinn,
mert a lelkin
viselt minket?
mindet,
s a légység így nem lett szakadt,
mert ment, épült, s légy maradt?
és megmaradt,
mint mi
annyi kínos esztendőkön A keszkenőkön
gyûlt a könny,
a légy illegett egy sült tökön,
csipegetett, amúgy nassolt,
szép szavakat kapott s passzolt:
óh, a lét
- rebegé épp óh, kín az bizony mindenütt,
és tenni-tenni kell nekünk,
csak így maradhat légy a légy,
ez itt a válasz, ez a tét.

És a hangya,
hátán egy hagymaszárral,
ahol a légy verdesett,
legott ő is
arra ment,
szólna tán néhány szócskát,
igen, vagyis, mégis, hogy hát
itt e szerény
hangya-remény,
ő az, aki?
ment, és nem én,
ment, látott, s előjött,
ápolta hírünk s az erényöt,
ő az, aki? nem a hangya,
hírnevünket viszi-adja,
s fel is vetem bent a gyárba?
légy bolyunknak díszpolgárja,
légy a legyünk,
legyünk légy,
okuljon majd a hangyaség,
legyen ő a legek lege,
illetve a legyek legye,
mert ő az bizony, nem vitás,
dicsőségünk koronája,
életeink boronája,
s a kérdés mától,
szeredától,
hogy
lész vagy nem lész
nekünk dísz-légy? Csakhogy szólni nem tudott,
szorította a hagymaszárat,
s elindult munkába hát,
tovább, tovább, tovább.
Fekete Vince
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép