Ezelőtt húsz évvel a központosított pártállamtól indultunk, mára a pártállamot többé-kevésbé sikerült lerombolni, a központosított állam megszüntetése azonban az elkövetkező időszak feladata — fogalmazta meg Markó Béla RMDSZ-elnök tegnap a huszadik tusványosi szabadegyetem Az autonómiák fölöttébb szükséges voltáról — Nemzetpolitika, 2009—2029 című előadásában.
A határon túli magyarság jelenlegi helyzetét, az autonómiatörekvések esélyeit mutatta be a szövetségi elnökön kívül Csáky Pál, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Pásztor István, a vajdasági Magyar Koalíció képviselője, valamint Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke.
A diktatórikus, központosított pártállami berendezkedést követően az elmúlt húsz évben sikerült kiépíteni a többpártrendszert (bár a pártállami mentalitás ma is él, hiszen bizonyos intézményekben még a kapust is politikai hovatartozása szerint választják ki), a parlamentáris demokráciát, sok kínnal-bajjal kidolgozták a restitúció jogi kereteit, Románia integrálódott az Európai Unióba és az észak-atlanti szövetségbe, a kisebbségi kérdés szempontjából azonban most a határvonalon vagyunk: az egyéni jogok, a nyelvhasználat tekintetében történtek előrelépések — fejtette ki Markó.
Az RMDSZ elnöke szerint a demokratikus rendszer kiépítésének és a kisebbségi jogok biztosításának egy időben kell történnie. Az elkövetkező húsz év feladata lesz a központosított állam lebontása, Románia teljes közigazgatási átszervezése. Ennek első lépése a decentralizáció, majd a regionalizációnak kell következnie a sajátos autonómiaformák kialakításával. A régiókat közigazgatási hatáskörrel kell felruházni, és át kell szervezni azokat. Lehetséges egy harmadik lépés is, a sokak számára még vörös posztót jelentő föderalizáció — mutatott rá, hangsúlyozva: ez a derűlátó forgatókönyv, létezik azonban egy negatív is: a szlovákiai nyelvtörvény, a magyar intézményvezetők eltávolítása Székelyföldön azt bizonyítja, a történelem visszafordítható.
Orbán Viktor és Csáky Pál
A magyar—szlovák együttműködésnek alapfeltétele a kölcsönös tisztelet — szögezte le Csáky Pál. Előadásában felidézte az elmúlt húsz év történéseit, Csehszlovákia felbomlását, miniszterelnök-helyettesként kifejtett tevékenységét. Megjegyezte: nem is olyan régen Bukarestben a román sajtó előtt magyarul szólalt meg Szlovákia és Románia miniszterelnök-helyettese, ő maga és Markó Béla. A szlovák nyelvtörvény elfogadása is azt bizonyítja azonban, hogy a múlt többsíkú volt, valószínűleg a jövő is ilyen lesz, véleménye szerint azonban előbb-utóbb rájön majd a szerb, szlovák, román politikai elit is, hogy az autonómiaformák erősítik az államot.
Pásztor István a délvidéki magyar szervezetek helyezetét ismertette, hangsúlyozva, ha ezek gyarapodnak is, a köztük levő szakadékok egyre sekélyebbek, sikerült alapvető kérdésekben közösen fellépni. Abban is különböznek a határon túli magyarság többi szervezetétől, hogy a különböző autonómiakoncepciókat összehangolták, és olyan közös stratégiát dolgoztak ki, amellyel mindenki egyetért, az önrendelkezés ugyanis a vajdasági magyar politizálás alapkérdése volt. Augusztusig elfogadják azt a törvénytervezetet, amelynek alapján lehetségessé válik a Magyar Nemzeti Tanács újraválasztása, ehhez azonban a közösség támogatása szükséges. A testület hatásköre oktatási, kulturális ügyekre terjed ki. Hogy mégsem rózsás a helyzet a Vajdaságban, az is bizonyítja, hogy a Magyar Koalíció azt fontolgatja, ősztől nem támogatja majd a kabinetet a parlamentből. Magyarországtól pedig azt várják el, hogy ami a határon túli magyarok számára prioritás, Budapest számára is ugyanolyan fontos legyen.
Az istenek nevetnek, ha a jövőről beszélünk — kezdte beszédét Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, hangsúlyozva: ők eddig is kevéssé tudták befolyásolni sorsukat, az elmúlt száz évben öt különböző állam katonaruháját voltak kénytelenek magukra ölteni a kárpátaljai magyar fiatalok. Helyzetük azért is merőben más, mert Ukrajnának középtávon sincs esélye az Európai Unió tagjává válni, országszerte szertefoszlottak a remények a narancsos forradalom után, ráadásul egyre erősebb ukránosítási folyamattal kell szembenézniük, jelenleg például az anyanyelvű érettségi és egyetemi felvételit akadályoztatják, és veszélybe sodródhat a politikai képviselet is. Így nem marad más hátra, mint fellépni az ukránosítás ellen. „Megtesszük, amit megtehetünk, a többit bízzuk a Jóistenre" — zárta beszédét a kárpátaljai magyarság képviselője.
