Azokban a napokban emberek sokasága pásztázta végig a lomberdőket, a tapasztaltabb gombaszedők, a gyűjtögető életformától tulajdonképpen el sem szakadt szegény rétegek medvekergető szövegeléssel és ordibálással verték fel az erdő csendjét, az országutak mente megtelt gombaárusokkal. Főleg a sárga rókagombának van keletje, amely idén szőnyegszerűen lepett el sok termőhelyet, de a nálunk medvegombának nevezett ízletes vargánya sem maradt a sorban hátra, divatos-szivacsos barna kalapját kelletve mutogatta mindenfelé.

A nyugati országokat járók ámulva mondják, hogy ott micsoda értéket képviselnének az itt utak szélére, a vasúti sorompóknál kiállított gombaféleségek, Németországban egy kilogramm apró rókagomba 40 eurót kóstál — amikor bő másfél évtizeddel ezelőtt arra jártam, Hamburgban egy kg rókagomba húsz márka volt —, itthon néhány garasért, rendszerint tízlejes adagokban kínálják.

Biztatok is mindenkit: itt az alkalom, hogy a téli tartalékokat beszerezzék. A legjobb az erdei helyszíneken, de a piaci vagy az út menti vásárlás is célhoz vezet, s amióta a mélyhűtés általánossá vált, a megtakarított és felszeletelt gomba egy forró vizes zubbantás után biztonságosan eltehető. Íze-aromája gombapaprikásként, gombás szeletként, gombamártásként vagy zöldséglevesbe keverve felséges és feledhetetlen. Szá­rítható is, de a rókagomba enyhén szíjas marad, íze kesernyésebb lehet. Savanyúságként is tartósítható.

Gyűjtése külön élvezet, a lomberdők hűs levegője kánikulában is csalogató, de azért jobb, ha a reggeli hűvösön vagy a késő délutáni órákban loholunk vagy sétálunk az erdő felé.