Udvartér, Fekete Vince rovataLétkultúra: Szász Tommyék

2004. május 12., szerda, Archívum 2003–2007

Ha esik, ha fúj, ha havaz, ha mínusz huszonöt fok van árnyékban, ha fiatalnak látszó svéd manökenekkel tömött Mercedes Cabriók potyognak az égből, nekik akkor is minden reggel fél tíz és tíz óra között indul a nap. Ha virrad, ha nem. Ahogy itt, a végeken mondják sajátos hangsúllyal és hanglejtéssel.
Csupa hajtás, megfeszített munka, kitartó és következetes meló az életük. Kutya egy élet, az biztos. Kiállni hajnali órán a tér sarkára, s várni, csak várni, s közben kérdezősködni, érdeklődni az arra járóktól. Unatkozni és megint csak unatkozni. Mialatt halálra nézik őket a járókelők.
Nem fehér embernek való, na.
?k Tamási csavarintos eszû, mókás, humoros székely hőseinek a leszármazottai, akik most valutázással töltik mindennapjaikat, jobb napokon pedig dekódolt mobil- és használtautó-bizniszben utaznak. Összetételük általában: egy nagydarab, kopaszra nyírt, tagbaszakadt férfi, egy fülbevaló, bőrszerkó, egy elmaradhatatlan cselulár, az elmaradhatatlan flegma, meg a ,,szakszavak?: ,,ne variájjá, bazeg!?, ,,mit variász, bazeg!?, ,,nehogymá!? stb., amelyek rendes időközökben kiszûrődnek fogaik kerítésén. Megjárták már Kelet- és Nyugat-Európát. Végigutazták a Balkánt. Hoztak kocsit, mobilt, aranyat, táncosnőket, vittek lóhámot, sátrat, zoknit, vécépapírt, kerámiát, régi bútort.
Nehezen kezdték, az biztos.
Alulról jöttek, mint itt annyian mások. Gyárakban dolgoztak tologatókként, laka­tosokként stb., s amikor megnyitották a határokat, fogták a hamuba sült pogácsás tarisznyát, s - kezdetnek - elmentek kutyát sétáltatni a Rózsadombra, elmentek zsákolni vagy segédmunkásnak a kőmû­vesekhez, ácsokhoz, kubikosokhoz, tyúk­szart hordtak isten háta mögötti tanyákon, vagy képeslapokat árultak pesti bérhá­zakban a mozgássérültek javára.
És látták, hogy ez így nem jó.
Mert meg lehet sokkal könnyebben is élni, csak egy kis elevenség, szemfülesség szükségeltetik, meg jó duma. És munka és munka és munka. Kilengés, kikapás egyelőre semmi. Nagy zabák, nagy piálások nuku. Szex nyet. Mert megette a fene a világ összes Esperoját, ha meló helyett órási fatányérosok, kaviár és fürjtojás, Stellák meg viszkik és szolizott pipicombikák töltik ki dolgos minennapjaik után mindenestéiket. Eljön majd ezeknek is az ideje. Csak egy kis türelem.
És eljött. És most itt állnak a Cabriótól pár méterre, hazai földön, a nyugati meg keleti tudás birtokosaiként, itt, szülővárosukban, ők, akik nem mentek ki végleg, akik hazajöttek, és befektetik mindazt a tudást, rutint és tapasztalatot, amelyre keserves gürcöléssel tettek szert. És ha hétvégén jut arra idejük, hogy hazaugorjanak a faterhez a szomszédos faluba, az öregben rövid időre mindig eláll a lélegzet, amikor újra és újra meglátja az eredményt (a külcsínt), hogy a szegény fiúból mi lett. De boldog, mert fiában már semmi nyoma sincs annak a nagy ganédombnyi szerencsétlenségnek, ame­lyet otthonról, a kemence, a sublót meg jó öreganyja szoknyája mellől magával vitt. És boldog, mert a legény mégis ügyesebb volt, többre vitte, mint a szomszéd, tiszta szívû Magdók ükunokái, akik hetente keményen sportolnak Magyarba piacozni. Kávét, pelenkát, olcsó kínai fehérnemût, mosóport, müzlit, mindenfélét hordanak a raffiákban. Amikor aztán hóttfáradtan hazakerülnek, köszönés helyett rögtön a tizenegyedik parancsolattal kezdik: má? megin iszol, hogy a rágó rágsúj? A homályos tekintetû férj pedig megilletődötten, bûnbánó tekintettel néz az asszony után, amint az vasárnapi gúnyában, jól kirittyentve gyorsan el is viharzik a délelőtti szentmisére.
És Szász Tommyéknak is (feltehetőleg), mint amúgy általában, a mozgalmas ifjúkor után tevékeny öregkor következik majd. Belőlük lesznek aztán a legelszántabb egyháztanácsosok. Könnyes szemmel énekelik a Székely himnuszt éjfélkor a rokoni esküvőkben. Betéve fújják majd a Szózat első hét sorát és Petőfi mûdallá vált költeményeit. Mert legnagyobb költőjük ő. A lángoszlop. Legkedvesebb verseik - itthonról - a Templomot és iskolát és a Maradj, ha tudsz. ?k a legkitartóbb tagok a Szervezetben és a helyi tanácsban. Zokognak, amikor Az én jó apámnál nincs jobb a világon címû gyomorkesergőt küldi szerető stb. stb. nekik a rádióban, vagy amikor a helyi újság kimerítő interjút közöl velük X-edik születésnapjukon. És akkor elmondják majd - lelkük nyugodalmára -, hogy milyen is volt. Hogy nem volt könnyû. Mert az elnyomás. És mert kisebbségben? És hogy ők csakis a közért, a népükért, a nemzetért. És remélik, hogy ha nekik nem is sikerült, de legalább gyermekeikben nagyra nőhetnek. És ezt hiszik. És ezt el is hiszik.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép