Milyen jó, hogy ma már a boszorkányok szabadon létezhetnek, apróhirdetéseket adhatnak fel ,,fehér mágiás? tevékenységükről, csupa jót akarnak az embernek, elhárítják a szerelmi rontást és az üzletemberek feje fölül a csődöt, miközben ők maguk is - a kordivatnak megfelelően - nemzetközi értekezletekre, illetve továbbképzőkre járnak... Jósolhatnak háromkilós aranykoronával a fejükön és arany papuccsal a lábukon 50 000 lejtől 200 000 lej fizetségért. Vizsgázhatnak is e tudományból, és hivatalos oklevelet kaphatnak a náluknál nagyobb boszorkányoktól - így hitelesítve a tevékenységüket és keltve föl a bizalmat, ha netalántán mégsem létezne. Egészen jövedelmező üzletág, és én személy szerint nagyon vidámnak is tartom. Teli van ünnepélyes rituálékkal, változatos hírekkel, amiket emberközelből gyûjtögethetnek össze, és akkor még nem említettem azt a tagadhatatlan hatalmat, amivel rendelkeznek. És ez utóbbinál nem is feltétlenül a természetfeletti hatalomra gondolok, hanem arra, hogy mindenkiben, még a legerélyesebb tagadókban is, él egy parányi gyanú, hogy hátha mégis, mégis... és nem árt vigyázni.
A titkos tudományok könyvei ma már ott sorakoznak a könyvesboltok polcain, mindenféle nyelven olvashatók, olyan mûvelt lehetek e témában, amilyen csak akarok, és amilyenre időt és energiát szánok. Hogy hogyan lehet válogatni ez olvasmányok között, mi közelít valamilyen - transzcendens - igazsághoz, néphithez, filozófiához vagy valláshoz, és mi távolít el nemcsak ezektől, hanem a megélhető valóságtól is, vezet egy zûrzavaros, se nem igaz, se nem hazug világfelfogáshoz, és végül mi marad meg mindebből az emberi észben, arról nincs az a szociológia, amely fogalmat tudna alkotni.
Olvasom egy boszorkányreklámban, hogy az illetőnek állandó kliense volt Nicolae C. és Elena C. is, és e vakmerő boszorkány meg is jósolta a házaspár szomorú végét. Ha elhiszem, igencsak tiszteletre méltónak kell tartanom, sőt nem is vakmerőnek, hanem bátornak neveznem e tettet, de hát diktátorok nem mindig tudják, hogy kinek higgyenek. S ennek kapcsán azt is meg kell mondanom, hogy egy ilyenfajta boszorkány még mindig rokonszenvesebb, mint egy fegyvergyáros, aki boszorkányság és jóslás nélkül is tudja, hogy hol és kinek adhatók el öldöklőeszközei.
A múltbéli boszorkánytörténetnek legfurcsább alkotása a Boszorkánypöröly (1487) címû könyv. Mottója szerint ,,legnagyobb eretnekség tagadni a boszorkányságot?. Érdekessége, hogy sokan nem is tartják igazi boszorkányüldöző tankönyvnek, hanem paródiának, csúfolódásnak, hiszen a mû egész fejezeteket szentel nem a boszorkányok, hanem úgy általában a női nem ,,jellemzésének?. Pl. ,,kicsiny minden gonoszság az asszonyéhoz képest?, majd ilyeneket ír: ,,Házasodni nem ajánlatos, mert nem egyéb a nő, mint a barátság ellensége, szükséges rossz, kívánatos szerencsétlenség, házi veszedelem, gyönyörködtető kárvallás, a természetnek szép színekkel kifestett tévedése. Otthagyni bûn, megtartani kínszenvedés...? Vagy: ,,Általában a gonoszságok nagyobb számban fertőzik meg a nők lelkét, mint a férfiakét.? Gondolom, a 15. század óta, különösen napjainkban a női egyenjogúság elérésével ez a különbség már kiegyenlítődött.
Az emberi butaság kultúrtörténetének legnagyobb ismerője, Ráth-Végh István szerint: ,,Ma már élét vesztette a vita, hogy voltaképpen melyik vallásfelekezetet terheli a felelősség az esztelen és kegyetlen boszorkányhajszáért. Egyforma buzgalommal égette őket katolikus, református és anglikán.?
Egy biztos: ma már nincsenek ilyesfajta életveszélyben a boszorkányok. Az is bizonyos, hogy akik magukat apróhirdetésekben népszerûsítik, nem laknak faluvégi kunyhókban, a holdjárást is csak palotájuk ablakából figyelik, s napszálltakor nem bolyonganak erdőn, mezőn, réteken ilyen-olyan növényeket gyûjtve s hajnali harmatot szedve a kötényükbe. Igaz, hogy mivel én nem bolyongok a jelzett időben és helyeken, hát nem találkozhattam velük. Szemtanúságra tehát nem vállalkozhatom.
Én főként (mert persze lennének apróbb kívánságaim is) egy dologért szeretnék ,,fehér mágus? lenni: hogy a másság toleranciáját, amiről annyi sok szép szó elhangzik, ne csak igazivá s a mindennapokban gyakorolttá tegyem, hanem hogy ezt tovább is gondoltassam, legyen egy magasabb lépcsőfoka is: a részvét kultúrája. Jól tudom, ehhez egyetlen mágus, egyetlen boszorkány úgysem elég. Ezért maradok nem-boszorkány. Ehhez még apróhirdetés sem kell!
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.