1.
A gyermekvédelem az iskolai oktató-nevelő munkától nem idegen feladat, hanem a jó pedagógiai hatás érvényesülésének előfeltételeit megteremtő komplex tevékenység.
Jó gyermekvédelmi munkát csak az olyan iskola képes végezni, amelyikben a nevelés szelleme kedvez annak. Ahol nem csupán sajnálkoznak, ahol nem szabadulni akarnak a nevelési problémás gyerekektől - hanem segíteni akarnak és tudnak, mert meggyőződésük ezt diktálja.
Egyre több olyan átalános iskola van, ahol legalább olyan fontosnak tartják az érzelmek iskolázottságát, mint az értelemét. Ahol nem csak objektív teljesítményközpontúságot hirdetnek és valósítanak meg - hanem fejlődésközpontúságot is, ahol nem csupán kiváló képességek kibontakoztatását tûzik ki célul, hanem értékelik a ,,mélyből felemelkedő? személyiség megnyilvánulásait is. Egyre több az olyan iskola, ahol a pedagógusnak az a nemes ambíciója, hogy felvegyék a harcot a sorsromboló erőkkel mind a gyerekek környezetében, mind pedig a gyerekek lelkében.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a megfelelő szakértelem hiányában a napi gyakorlat a tünetmentes időszakot nem tartja figyelemre méltónak, és veszélyeztetettnek csupán azt a gyereket minősíti, aki viselkedési és magatartási tüneteivel arra már bőségesen rá is szolgált: tehát már károsodott.
Amíg valóban komoly dolgok nincsenek, addig a gyerek ,,pajkosságára?, ,,rosszaságára? gondolnak - és ezt természetesnek tekintik. Ahelyett, hogy megvizsgálnák, valóban mi rejlik egy-egy tünet vagy tünetcsoport mögött, mi idézte elő, és hogyan lehetne orvosolni, ,,lelkére beszélnek?, majd ha ez nem használ, büntetgetik, primitívebb nevelés esetén ,,megtorolják? tetteit.
Általában nem veszik észre azt a destruktív folyamatot, ami a gyerekben éveken át zajlott. Előfordul, hogy egy-egy gyerekre éveken át panaszkodnak - de semmit nem tesznek az érdekében, pedig ezzel egyre nehezebbé válik a gyerek körülményeinek és személyiségének rendezése.
A reális felmérésnek vannak igazi, nehezen áthidalható akadályai is. Ilyen akadály, ha nincsenek zavaró tünetek. Az agresszív, kétségtelenül antiszociális viselkedésû gyerek kikényszeríti a vele való törődést. Nem lehet nem figyelni rá. A gondjaiba süppedt, az elkomoruló, súlyosan szórakozott, deprimált, társaitól visszavonuló gyerek azonban nem rendzavaró, így elkerüli a feltûnést és a törődést is. Különösen akkor, ha életkori fejlettségének mutatói a normatív alsó határokat elérik. Gyakran a gyerek is, a család is disszimulál, azaz jobbnak tünteti fel a helyzetét, mint amilyen. Elutasítja a közeledést, zárt marad a pedagógussal szemben. Vagy azért, mert maga sem érzi a baját, vagy azért, mert ,,úgysem lehet rajta segíteni?.
Kerekes Ágota pszichológus
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.