ha három szemünk lenne, mint volt neki, és egy időben három valóságos szögből is vizsgálhatnánk Bartha Árpád okán önmagunk tanúságtételeit, megállapíthatnánk, hogy ugyanabban az időben több jelenségnek is tanúi voltunk.
Már éltében keletkeztek róla legendák, azok lengték körül teljességgel ártalmatlanul, és nem a babérok. Sokkal több dolga volt, mint hogy maga keltsen legendákat, ám a keletkezettek őt sem zavarták. Mi pedig órákat tölthettünk a képeivel, amint rendre rakosgatta látó és értve látó vagy csak kíváncsi szemek elé.
Most, hogy a szobám megint tele az ő képeinek egy töredékével, a véletlen szabadesésével lep meg hirtelen a kétség: Istenem, vajon mi lett volna belőle, szívbeteg barátunkkal, ha sosem tud vásárolni magának fényképezőgépet. Bizonyára éjjeliőr vagy levélkihordó. Vagy pedig maga is elkezdi a fafaragást, mint annyi székely mûvészlélek.
Akár a vadászatra indult párduc, loholva-lopakodva közlekedett a földi világ látható csodái között, aztán mozdulatlanná merevedett, mert újból és újból láttatta magát a kacéran rejtező földi csoda. Fegyveréhez kapott, a harmadik szeméhez, és a csoda megadta magát a futó időben.
Egy ilyen percben határozta el, hogy a kovásznai szívkórháznak adományoz néhány fotót, pusztán azért, mert egy olyan pillanatban így akarta megköszönni az egyszeri ajándék-életet.
Fotómuráljainak alig van párja jó nagy körzetben, de lám, azokkal maga is csodákat akart állítani - egzegi monumentumot -, talán azt is csak hálából, merthogy élnie adatott. Ha nem is sokat.
Korróziós ipari tájakon botladozott számtalanszor, mint egy cseppnyi román lap hétköznapi riportere, és a korrózióban fellelte és ujjongva felmutatta a Bartha Árpád-féle ipari grafikát, a fém grafikáját. Ugyanilyen szemmel és fantáziával adott új életet a természetnek is biografikáknak nevezhető felvételeivel.
Ember-képein sehol sem érhető tetten a beállítás. Csak a lét pillanatnyi lázongása az embertelenség ellenében. Bartha Árpád lázítani is tudott fotóival. Cigány- vagy erdeimunkás-fotói mellett ha megálltál, már nem olyan emberként mentél odébb, mint ahogy érkeztél. Az idősebb cigányné arcán, bágyatag mozdulatlanságán ott a koravénség kegyetlen rezignációja, a minden-mindegy-erőtlenség. És mellette a megtört vállon magasodik fölibe a fiatalka lánnyal a remény...
És ugyane népcsoportnál, de már a Mesterségek sorozatnál maradva, megnyugtató az üstös, arasznyi bajszos cigány férfi gőgje a maga készítette portékák között, valahol egy vásárban.
És fölpanaszlik a lét arasznyi volta egy képen; elöl megyen a katolikus pap fehér-feketébe öltözve, mögötte vállán viszi gyermekét a koporsóban az apa, és a gyászoló gyülekezet árja mögöttük - egyetlenegy ember.
Bartha megáll egy dülöngélő léckerítés előtt, amely tákolmány azt hiszi magáról, hogy éppen fut valahová a végtelenbe. Pedig a végtelen nomád idő feledte itt őt is. Talán épp a Bartha Árpád kedvéért, tudván, hogy Barthának igenis jönnie kell, valahol Lécfalva felől. Vannak idők, amelyek ideparancsolják a látó és föl-fölszólamló embereket.
Azok közül való volt ő is, kit úgy temetett el a kor, hogy munkaadói szólni sem mertek, kimenni sem a temetőbe a kopjafa felszentelésekor. Mert akkor (is) istentelen vala a világ, és a babérkoszorúkat analfabéták füstölték el a védett, meleg bizottságokban.
Egyik fotója napok alatt bejárta a világot: árvízben a Székelyföld, a faluvégi bádog-Krisztus lábszárközépig a tengernyi vízben, széttárt karokkal: ,,Magam sem tehetek itt már semmit...?
Talán jobb módban vagyunk most a technika révén, és talán bejárja amúgy igazából és érdeme szerint Bartha Árpád mûvészete is a világot.
És még egy képéről hadd ejtsek pár szót! Vágóhídra vezeti az ember a szarvasmarhát láncon, posztóbekecs dobva az állat szemeire, hadd ne lássa a végítéletet...
Humánum ez? Gondolkozz rajta, halandó! Szerintem az Európai Unió felé csörtetőknek is látniuk kellene a letakart szemû emlősállatot, amint gyanútlanul ballag.
Árpi, most immár részed lehet bőséggel az aktfotózásban amott a másik világban, ott nem annyira prûdek a lányok, az ifjú menyecskék, mint emitt valának a te idődben. Ezen is gondolkodom most, mint akinek ennél jobb dolga sincs a sepsiszentgyörgyi Szemerja negyedi református temetőben, hátamat melengetve ez álságos erdélyi ökumeniában.
Viszontlátásra, Árpi, addig is...
Czegő Zoltán
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.