Nem sok dokumentum maradt fenn arról, hogy mikor és miként, milyen módon jutott tudomásukra Háromszék és a többi székely szék jobbágyainak-zselléreinek a robot megszüntetése, a jobbágyfelszabadítás híre. 1848. április 2-án Csernátonba, június 20-án az Erdovidékkel szomszédos Alsórákosra jutott el az örömhír. Háromszék is számon tartja a csernátoni eseményt, Alsórákos magyarsága pedig ünnepet ül a nap emlékére, s ezt szabadság napjának, kicsi pünkösdnek nevezik. Ebben az esztendoben százötvenhatodszor ünnepelt a Brassó megyei település.
Nem volt elozmény nélküli
Egyed Ákos történésztol tudjuk, hogy a bécsi és a pesti forradalom híre néhány nap alatt már Erdélyben volt, s ez váltotta ki, fokozta fel a határori szolgálattal terhelt székely katonarendek megmozdulásait mifelénk is. A szélekre, Délkelet-Erdély peremére azonban lassabban jutott el a hír, több helyen titokban tartották azt a nagy földbirtokok uraságai. A fonemesség vagyonharácsolása anyagilag is érintette a népet, s emiatt a forradalom idején megkísérelte önhatalmúlag orvosolni panaszait. Torján le akarták mészárolni a nemeseket, Kézdiszentléleken egy nemest halálra vert a nép, és kezdte visszafoglalni a földeket, Albisban, Futásfalván és Csernátonban pedig az uraság szénafüveire hajtotta a marhacsordát. Határori mozgalmak jelentek meg, Ozsdolán erdot foglaltak, Feldobolyban megtámadták a helyettes királybíró telkét. A katonaság mozgalmai egyfajta jobbágymegmozdulásokká alakultak. A nemesség nemzetorséget szervezett, hogy védekezhessen. Rétyen a jobbágyok megtagadták a robotot, összeesküdtek a nemesi családok elpusztítására. Zalánban egy huszárkatona a szolgálat megtagadására buzdította a népet, ,,ingerelte az úrbéreseket?. Torján a dühöngo katonaság agyonveréssel fenyegette a jobbágyokat, ,,ha úrdolgára menni látták?. Az alsórákosi Bethlen-família sem képezett kivételt. A zsellérektol lakott Mikóújfaluban az elöljáróság intézkedett a grófi birtokok felosztása felol, felparcellázták az irtványföldeket.
Tuzfészekké lett Csernáton
Tudjuk, hogy a régmúltnak e dicso eseményére emlékeztetni kell a ma éloket, s ezt vállalta a Haszmann Pál-múzeum és -népfoiskola. Ezért kerestük a csernátoni események emlékét a népes nagyközségben, s kérdeztük Haszmann Pál muzeológust.
- Itt van kifüggesztve egy erre vonatkozó szöveg a Damokos-kúria, a múzeumépület halljában. Az akkori fejlemények a nálunk május 30-án megtartott nemesi gyulésen, népgyulésen látszottak betetozodni. Adatunk van arról, hogy Végh Ábrahám százados toborzott nálunk 257 nemzetort. Még ma is ismert a nép körében az ,,egzercirplacc?, ahol gyakorlatoztak. A népgyulés a Cseh Gyula-féle kúriához és a vártemplomhoz kötodött. Elobbi már nincs meg. Szép dolog az, hogy Alsórákoson minden évben megemlékezik a nép a jobbágyfelszabadításról, a csernátoni események azonban megelozték az alsórákosit. Uzon büszke lehet arra, hogy nálunk a katonarenduek és a jobbágyok jelenlétében éppen uzoni Pünkösti Gergely határortiszt hirdette ki a jobbágyi terhek megszüntetését. Sepsiszentgyörgyön április 11-12-én volt székgyulés, melyen a nép minden rétegének a küldöttei részt vettek. Elhatározták a határor katonaság kötelezettségeinek rendezését, az úrbéri viszonyok kárpótlás melletti eltörlését, a törvények elotti egyenloséget, a közös teherviselést. Nos, mi ezt függesztettük ki a múzeum falára, s azt is elhatároztuk, hogy emléktáblát állítunk az események megörökítésére a református vártemplomban - részletezte Haszmann Pál, az RMDSZ és a Bod Péter Közmuvelodési Egyesület elnöke.
Egy kis emlékezteto
A jobbágyság az osközösségi rend felszámolása után jelent meg. A szabadparasztok jobbágysorsba való döntése IX-XII. századi jelenség. A jobbágyok a föld kisajátítása révén személyes függésbe kerültek. Lazább volt a szabad jobbágy függése, mint a jórészt rabszolgákból lett örökös jobbágyé. A szabadjobbágynak sem volt földje, s a földesúr joghatósága alá tartozott. Földet, jobbágytelket kapott urától, s azért úrbért fizetett, terményben vagy pénzben, tehát robottal tartozott. Az örökös jobbágy teljesen függo helyzetben volt. Nos, az úrbér eltörlését hozták meg nekünk az 1848. március 15-ét követo események. A telkes jobbágyok földhöz jutottak, de nem jutott földhöz a ház nélküli zsellérek tömege. A nemesi réteg a jobbágyságnak adott föld fejében váltságdíjat kért az államtól. Ezt nevezték földteher-mentesítésnek. A Habsburg-abszolutizmus kénytelen volt elismerni a jobbágyság eltörlését, de hatalmas paraszti tömeg maradt még föld nélkül, s ezt csak a XX. század elején megejtett földreform oldotta meg valamelyest. A földhözragadt zsellérekbol alakult ki késobb az ún. agrárproletariátus.
Errol és ezekhez hasonló dolgokról beszélgettünk néhány alsórákosi fiatallal, ünnep után, a templomdombon, tisztáztuk a fogalmakat. Nehéz ma annak a fiatalnak, akinek kezét nem tartják a szülok - mondták -, de most látjuk, hogy voltak a maihoz mérten nehezebb idok is régebb. Ezt nem szabad nekünk elfelejtenünk...
Alsórákosi mementó
Áldott emléku dr. Imreh Barna (Angyalos, 1908 - Sepsiszentgyörgy, 1982) volt mezobándi és alsórákosi református lelkipásztor sorait kell idéznünk, aki számtalan szabadságnapi prédikációjában felelevenítette és a szájhagyomány alapján leírta az egykori eseményeket, és belefoglalta a még mindig kéziratban hevero alsórákosi falumonográfiájába. Mi is történt azon a szép, tavaszból nyárba hajló hétfon, mire ébredt Alsórákos jobbágy és zsellérrendu népe? ,,...Pálszegiben, az úthoz közel dolgozók kocsizörgésre lettek figyelmesek. Az utas, amikor a Turzonon beereszkedve megpillantotta a robotolókat, kiszállt kocsijából, feléjük indult... Idevaló fiú volt, a Huszár család sarja, lelkész Kolozsvár környékén, öreg szülei látogatására jött haza. Felháborodott a jogtalanságon, hogy a népet még mindig úrdolgára hajtják, felvilágosította véreit, hogy már március 15-én eltörölték a jobbágyságot, és máshol már él a nép szabadságával: a föld, a telek tulajdonukban van, és nincsen többet tized- és robotkötelezettség.
Az örömhír futótuzként terjedt el az egész határon. Munkaszerszámaikat vállra vetve egy emberként indul a nép a határ minden részérol hálaadásra az Isten házába... mindenki: magyarok, románok, reformátusok, unitáriusok a tágas református templomba. Munkaszerszámaikat nekitámasztották a templom elotti öreg zádogfának, s örömkönnyes szemmel lépték át a templom küszöbét, megköszönni Istennek a szabadítást. Petre Mózes, az akkori lelkész beszédében az új ünnepet kicsi pünkösdnek nevezte el, mert - úgymond - ezen töltetett ki Alsórákos népére Isten szabadító Szentlelke. A felszabadult nép pedig a hálaadás után az öreg zádogfa (hárs) alatt, fedetlen fovel, térdre hullva tett átok alatt fogadást utódaikra is kötelezo erovel, hogy ezt a napot, szentháromság vasárnapja utáni hétfot, mint szabadság napját, minden évben megünneplik... Ismeretes, hogy a március 15-i követelmények között szerepelt az úrbéri szolgáltatásoknak, a robotnak és a tizednek a megszüntetése, de ennek törvénybe iktatása az április 11-i országgyulésen történt meg... Erdélyre nézve ezt csak a május 30-án kimondott két ország közti unió és a június 18-án tartott közös országgyulés szentesítette.? Imreh Barna szerint a rákosiaknak nem más hozta az örömhírt, mint Huszár János, András fia, aki 1806-ban született, Székelyudvarhelyen tanult, waldorfi, majd esztényi református lelkész volt, aki késobb a szabadságharc áldozata lett. Unokája az idézett monográfia írásának idején szobrászmuvészként élt Budapesten.
Egyed Ákostól tudjuk, hogy Erdélyben késobb több helyen is megünnepelték a felszabadulás napját, és hogy az egykori Torda megyei Magyarón a mezot, ahol népünnepélyeket rendeztek, Szabadságmezejének nevezték el.
Áll még a rákosi zádogfa
Ebben az évben június 7-én, hétfon öltözött ünneplobe Alsórákos népe. Az üzletek is zárva tartottak. Érkezésünkkor az unitárius templomból özönlött a nép, 11 órakor mind a hegyen álló református templomba vonultak. Szalagokkal díszített székely ruhás legények vonultak lóháton, távolról érkezettek személygépkocsisorai állottak az utcák szélén, az egykori rákosi vár körüli placcon zsibongott a vásár. Ezt az ünnepet a legsötétebb diktatúra éveiben is megtartották. A nép helyette a vasárnapi munkát vállalta. E sorok írója számtalan alkalommal látta népi öltözetben a templom padjaiban ülni, a magyarsággal együtt ünnepelni akaró szomszédos Mátéfalva idos román férfinépét.
Harangok hívták templomba az embereket. Zsúfolásig telt az Isten háza. Lélekhez szóló ünnepi igét hirdetett t. Miklós Ferenc volt bibarcfalvi református lelkész, a falu szülötte, jelenleg balatonfüredi lelkipásztor. Jelenlétükkel megtisztelték az ünnepet Alsórákos testvértelepülései, Budapest XIV. kerületi (Zugló) és a Békés megyei Gádoros önkormányzatának képviselete. Jelen volt a távoli Nógrád megyei Czered község polgármestere is. A helybeli iskolások és az ifjúság ünnepi musora után Hegyesi Ildikó és Ferko Andor a szabadságnapra írt verseiket adták elo. Fellépett a rákosi református vegyes kar, a vendég baróti Zathureczky-kórus. Köszöntot mondott Jakab Lajos, az alsórákosi katolikus filiába beszolgáló kohalmi plébános, Szabó József helybeli unitárius lelkész, Gáspár Tamás, Alsórákos leköszöno polgármestere. T. Krizbai Imre baróti református lelkipásztor a nap jelentoségét idézte Szász István egyori kolozsvári író nyomán, elítélve a korabeli történelemhamisítást. Erre az ünnepi alkalomra újra megnyitották a református kántori lakban berendezett falumúzeumot, megnyílt egy helyi alkotó, Lankovics Mária amator grafikus és festo kiállítása. A kimondott népünnepélyt megelozoen, mint más esztendokben is, Zsigmond István helybeli nyugdíjas az öreg zádogfa alatt, az ,,eskühelyen? elszavalta A szabadság napja címu saját versét.
Kisgyörgy Zoltán