
A szülő-gyermek viszony magánügy - tartja a közerkölcs. S talán annak is tekinthető mindaddig, amíg a családon belüli ellentétek nem lépnek túl egy bizonyos határon, mert a perpatvarnak akkor már nem csupán anyagi következményei, hanem elsősorban tehetetlen szenvedő alanyai vannak. Az alábbi történet szálait nem volt könnyû kibogozni. Nem is törekedtünk valamiféle igazságkeresésre. A megfelelő helyen eldöntendő igazságokon túl ugyanis olyan, a ,,második gyermekkorra?, vagyis a többé-kevésbé tehetetlen öregkorra jellemző kérdéseket vet fel, amelyek mellett a kívülálló sem megy el ,,érintetlenül?.
Előzmény
A panasztevő - Oláh György, Gecse Anna néni elsőszülött fia, már maga is túl a hetvenen - azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy 95. esztendejében járó édesanyját egyik féltestvére gondozás címén terrorizálja. Nem tudják látogatni, önkényesen rendelkezik azzal a 29 áras sepsiszentgyörgyi beltelekkel, amely édesanyjuk után mindeniküket egyenlő módon illetné meg, elveszi nyugdíját, rosszul bánik vele, sőt, megveri. Ráadásul a menekülttörvényt is kihasználja, hamisan azt állította, hogy 40-45 között etnikai üldöztetésben volt része a családnak, s most azt a pénzt is elveszi. Oláh György szerint mindezt azért teheti meg Moise Maria, mert férjét követve nagy románnak tartja magát. Hát a magyar testvéreivel szemben mindent megtehet? - kérdezi a panasztevő. Ugye ki lehet írni ezt a sok gazemberséget az újságba? - tette hozzá kétkedően.
Miért a nyilvánosság?
Egy ilyen panasz hallatán mindig felmerül a kétely: szabad-e nyilvánosságra hozni egy olyan családi vitát, amely ráadásul immár több per tárgyát is képezi? A kérdésre nehéz általános választ adni. Az tény, hogy a nyilvánosságnak nem szerepe befolyásolni a bírósági döntéseket. Ott száraz tények, hiteles vagy kevésbé hiteles tanúvallomások alapján a törvény betûje, nagyon ritkán a szelleme dönt. Ám minden konkrét ügy mögött emberi sorsok állnak, ráadásul olyanoké - jelen esetben a második gyermekkorát élő, valójában magatehetetlen Anna nénié -, akik lelkében a döntésig elvezető út, a meghurcolás és meghurcoltatás még mélyebb sebet ejthet, mint akár egy számára elfogadhatatlan bírósági ítélet. A történet nyilvánosság elé tárásáról akkor döntöttünk, amikor sikerült beszélni Anna nénivel, annak ellenére, hogy az utóbbi két évben leánya, aki őt gondozza, nem járult hozzá ahhoz, hogy szóba álljunk vele. Mi több, Moise Maria sem volt hajlandó kérdéseinkre válaszolni.
Amit a dokumentumok mondanak
Az Oláh György által rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok közül egy 2001-ben hivatalosított adásvételi szerződésben az áll: Gecse Anna ötmillió lej ellenében eladja Moise Maria Magdalenának (Moise Ioan feleségének) a Szemerja 5867-es telekkönyvben szereplő két telek (651+2249 négyzetméter) egynegyedének tulajdonjogát. A közjegyzői hitelesítést az akkor 93 esztendős Anna néni látási zavaraira hivatkozva az egyik fél, az eladó nem látta el kézjegyével. A 2001. október 17-én kelt közjegyzői hitelesítésből, illetve az október 31-én kelt telekkönyvi végzésből kitûnik, hogy Moise Maria és férje az egész telek hivatalos tulajdonosává vált (a háromnegyed részt már korábban erre a névre táblázták be).
Még érdekesebb kép rajzolódik ki a megyei nyugdíjpénztár 2004. január 14-én kelt 635-ös határozatának és a március 26-án Oláh György által ugyanezen intézményhez címzett beadványának, valamint az Országos Levéltár május 18-án kiadott igazolásának összevetése után. Előbbi rögzíti, hogy Gecse Anna a 2000/189-es törvény értelmében jogosult annak előnyeit élvezni, vagyis az iratcsomóban rögzített dokumentumok, illetve a két tanúvallomás alapján (a két tanú Stanciu Ioan és Naghi Gheorghe) megállapítható, hogy az említett személy 1940. október 15. és 1945. március 6. között etnikai üldözést szenvedett, ezért 2003. december 1-jétől jogosult a törvényben előírt kártérítésre. Oláh György nyugdíjpénztárnak címzett beadványában viszont egyértelmûen állítja, hogy a család ebben az időszakban bizonyíthatóan nem szenvedett semmiféle etnikai üldöztetést, ő, mint Gecse Anna legnagyobb fia, ezt iratokkal is tudja igazolni. Oláh György szerint ebben az időszakban a család Sepsiszentgyörgyön lakott, ő itt végezte az elemi iskolát, és nem kényszerítette senki a helység, illetve az ország elhagyására. Az Országos Levéltár által kiállított igazolvány tételesen felsorolja, hogy Oláh György 1941 és 1946 között a sepsiszentgyörgyi 1-es számú általános iskola elemista diákja volt. Továbbá: Moise Maria Magdalena ahhoz, hogy a törvény adta előnyökben részesüljön, embereket vesztegetett meg, az iratcsomóhoz szükséges papírokat meghamisította.
Rövid családtörténet
Gecse Anna 1945-ben veszítette el első férjét, Oláh Andrást. Akkor három élő gyermeke volt: György, Anna és András. Az említett levéltári dokumentum szerint legnagyobb fiának, Oláh Györgynek már az 1945-46-os tanévben Gecse László, Anna néni későbbi második férje volt a gyámja. Második férjétől - akivel Anna néni szerint később esküdött meg - négy gyermeke született: Mária, Piroska (2004-ben hunyt el), Ferenc (2001-ben hunyt el) és Ilona. Anna néni az általa nagyon szeretett András unokájával saját tömbházlakásában élt (a 18 éves András szellemi fogyatékos, most végezte a nyolc osztályt). Tavaly októberben - ahogy Anna néni emlegeti - Márika, vagyis a második házasságából született nagyobbik lánya, Moise Maria Magdalena fürösztés címen lakásába szállította. Azóta gyermekei nem látogathatják, s a Széna utca 21. szám alá árván maradt unokája is oda költözött (elcsalták - ahogy a testvérek állítják).
Perek
A testvérek és féltestvérek három ügyben perelték be Moise Mariát. Egyik kereset arra vonatkozik, hogy az alperes és férje jogtalanul jutott a fent említett ingatlanhoz. Nem elsősorban a megvásárolt egynegyed részt, hanem a korábban, a visszaszolgáltatási folyamat során - a testvérek szerint - csalárd módon eltulajdonított háromnegyed rész megszerzését tartják jogtalannak. A követelésük az, hogy az egész telek szálljon vissza Anna nénire. Az ügy már eljutott a brassói táblabíróságig.
A másik a kárpótlás ügyében indult, a testvérek állítják, hogy a család nem szenvedett üldöztetést, ezért édesanyjuk és közvetve az őt ,,kizsákmányoló? leánya nem jogosult a havi juttatásra. (Egyébként a felperesek állítják, hogy testvérük férje, de a tanúvallomást tevők is mind megkapták a kárpótlást.)
A harmadik keresetet azért adták be, mert édesanyjukat sorozatosan bántalmazták, zaklatták, gondozás címén mindenét elvették, kihasználták, megverték. Ugyanakkor ellenzik azt, hogy édesanyjukat mindenképp beszámíthatatlannak, szellemileg leépültnek állítják be, csakis azért, hogy helyette döntsenek sorsáról, vagyonáról.
Meg es vert?
Május végén Anna nénit beutalták a sepsiszentgyörgyi elmegyógyászatra. Legnagyobb fia kérésére felkerestük a kórházban, ám akkor a hirtelen kirobbant családi perpatvar miatt a pereskedő felek mindenike épp ott volt, ezért nem sikerült szót váltanunk Anna nénivel. A kórház nyugalmán túl Moise Maria nem járult hozzá, hogy édesanyjával szóba álljunk, mi több, a rendőrséggel való sûrû fenyegetőzés közepette (bizonyos Pârvan nevû rendőrrel kívánt szembesíteni) ő sem volt hajlandó véleményét elmondani. Az alább olvasható, némileg szerkesztett beszélgetést két nap múlva sikerült rögzítenünk, amikor Anna néni gyermekei nem voltak jelen. (Megjegyezzük, hogy a 2004. március 11-én kelt szakbizottsági igazolvány Anna nénit első fokú fogyatékosnak nyilvánítja, aki 90 százalékban képtelen az alkalmazkodásra, 10 százalékban munkaképes. Ennek ellenére úgy tapasztaltuk, előrehaladott korához képest meglehetősen összefüggően, természetesen éli meg sorsát, s ezt a gondozók is így látják.)
- Akinél eddig volt, jól gondozta-e?
- Jól, jól, meg es vert?
- Miért?
- Hát miét, azért, mert rossz. Odapisiltem, akkor is megvert, most már tettek olyant, hogy nem pisilek oda. Sok minden van, na?
- Mit gondol, miért verték meg?
- Hát azét, met odapisiltem, most azét hoztak ide, hogy ne pisiljek oda?
- De volt valami vita a kerttel, a földdel, hogy egyik leánya jogtalanul elvette volna?
- Igen, azért akartam egynek adni, mert ő gondozott, ő temet el? De most má? nem, a legküsebbhez, Ilonkához akarok menni?
- Nem akar Márikához visszamenni?
- Nem, nem, s Andráskát es viszem, az unokámat. Úgy kéne jöjjön maga, amikor itt vannak a gyermekek es. ?k aztán megmondják, hogy csináljam?
- Miért nem akar Márikánál maradni?
- Azért, mert rossz volt velem, örökké megvert?
- Hány évet volt nála?
- Úgy mondja, két évet, de én közben mentem haza, mentem vissza?
- Hova haza?
- A blokkba, van apartamentem, vettem, most reaíratták az unokára?
- Kinek a gyermekére?
- Az Andráséra?
- Hogy is van a kerttel?
- Azt én kaptam Gróza Pétertől.
- Márika azt elvette vagy nem?
- Azt mondjam most az övé, mert ő két esztendeig tartott engem.
- Igazságosnak tartja-e?
- Nem. Nem. Mert én nem utána kaptam, mert az első uram meghalt, s én maradtam három gyermekkel. S akkor özvegy Oláh Andrásné megkapott egy fél hold földet, s Márika azt vette el. Nem igazságos, mert ahány gyermek van, annyinak kell osztani. Mert az a gyermek nem hibás semminek. Én vagyok az anyja, én vagyok a hibás, mert én nem hagyom őköt?
- Nem éppen úgy van, mert gondozta eleget őket, felnevelte, öregségére ők kell hogy gondozzák, nem úgy, hogy veszekednek egymással?
- Most veszekednek egymással, nem akarja egy sem, hogy menjek Ilonkához.
- Egyik sem akarja?
- De, Gyuri akarja, Márika mondja, hogy maradjak nála, mert azt mondja, úgyes csak kidobnak, s akkor csak oda kerülök.
- S el tudja képzelni, hogy Ilonka kidobja?
- Nem hiszem, de ezt csak a jó Isten tudja. Lehet, hogy menyek, lehet, hogy meghalok. Most Ilonka itt volt, meg sem üsmertem, úgy meg van hízva?
- Rég nem látta?
- Hát nem, mert én nem jártam ki, Márika nem engedett sehova. Mikor mentem ki a kapuba, megvert, hogy miért mentem ki a kapuba.
- A többi gyermekét nem engedte, hogy látogassák?
- Nem, nem engedte, hogy hezzám jöjjenek. Nem engedte, hogy lássanak, tudják, hogy én mit csinálok. Azt es kérdezték, hogy maga bé volt zárva a kamarába? Mondom nem, ami igaz, nem voltam bézárva, csak nem volt szabad, hogy menjek sehova. Nekem se esett jól, hogy oda se jöhetett senki, hogy engem megnézzenek?
- S akkor végül mi lesz?
- Hogy mi lesz, azt nem tudom, de én csak úgy menyek oda, hogy Andráskát, az unokámat is engedi, hogy ott legyen, mert az apja meghalt?
- S Ilonka akarja-e ezt?
- Ilonka megmondta, hogy nemigen van hely, de valahogy csinálunk?
- Márika testvérei azt állítják, hogy magát kihasználta, elvette a pénzét. Így volt?
- A nyugdíjt elvette, semmilyen pénzt nem adott, most egy lejem sincs?
Van-e megoldás?
Gecse Anna néni június elsején töltötte a 95. életévét. Azon a napon Ilona leánya egy csokor virággal ment a kórházba, hogy felköszöntse. Anna néni ágya üres volt, a személyzet tudatta vele, hogy testvére, Moise Maria érte jött és ,,hazaszállította?. Ilona szerint egyszerûen kilopták a kórházból?
Ferencz Csaba