Kiscimbora: Halasfogat

2004. június 19., szombat, Archívum 2003–2007

(népmese a tajga és a tundrák világából)
Élt egyszer egy holló, akinek szorgalmas, jó gazdasszony felesége volt. Mindenre volt gondja.
- Hallod-e, ideje lenne halászni, hogy aztán a télen legyen elegendő készletünk. A tenger még nem fagyott be, foghatsz még valamit - mondta egyik este a férjurának.
- Jó, megpróbálom - felelte a holló.
Reggel elővonszolta a szánkót, felpakolta rá a halászkellékeit, és indult a tengerhez.
A halászat fölöttébb sikerült. Annyi volt a hal, hogy az apraját nyugodtan visszadobálhatta a tengerbe, s a szánra csak a legnagyobbakat rakta fel. Annyi lett még így is, hogy a végén aggódni kezdett:
- Hogyan viszem én mindezt haza, hogy húzom el ezt a nagy rakományt?
De nyomban jó ötlete támadt:
- Befogom a szánba a nagyobb halakat. Azok majd elhúzzák.
Ahogy kieszelte, meg is tette.
- Na, gyerünk, gyönyörûségeim! - szólt rájuk parancsolón. - Az úton majd jóllakatlak benneteket.
A halak nekirugaszkodtak, ahogy csak bírták. Tán a kutyafogatnál is gyorsabbak voltak.
- Hûha, ez már igen! - örvendezett a holló.
Hamarosan elértek az erdő szélére.
- Na, holló koma, elő az elemózsiával, nagyon megéheztünk, elfáradtunk! - így a halak.
- Húzzátok még egy darabkán, aztán majd jól tartalak benneteket! - kérte őket a holló.
Magában azonban így okoskodott:
- Ahogy hazaérünk, jól besózlak benneteket télire. Akkor majd nem jár az eszetek az ennivalón.
A halak még jobban nekifeküdtek. A holló elégedetten mosolygott magában:
- Az asszony örülni fog, a zsákmány bőséges?
Ekkorra elértek egy magas domb tövébe. Ott megálltak és egyre csak lihegtek:
- Na, holló koma, ide az ennivalóval! - követelődztek a halak, ahogy egy kicsit kiszusszantották magukat. - Már alig lihegünk.
A holló azt mondja erre:
- Még egy kicsit húzzátok, aztán majd igazán jóllakatlak benneteket mindenféle finomsággal.
Magában azonban így morfondírozott:
- Már tényleg nem sok van hátra hazáig. Aztán majd jól besózlak benneteket?
A halak megint nekiveselkedtek. Loholtak lihegve, fulladozva.
Egy magas sziklánál aztán megálltak. Ahogy kifújták magukat egy kicsit, újra követelődzni kezdtek:
- Na, holló koma, elő az elemózsiával! Már nem bírjuk másképp.
A holló ismét kérlelni kezdte őket:
- Még egy csöppecskét húzzátok, aztán majd lesz mit enni bőven!
Erre azonban a halak már nagyon feldühödtek. Szinte helyben megperdültek, és váratlanul nagy vágtába fogtak, egyenest neki a tengernek.
A holló szörnyen megijedt. Kiabált, könyörgött:
- Halak, halacskáim! Álljatok meg! Degeszre ehetitek magatokat!
- Nem hiszünk neked! Már háromszor becsaptál bennünket - válaszolták neki a halak, és a szánnal együtt behajtottak a tenger vizébe.
A holló le akart ugrani, de már nem volt rá ideje. Belefulladt a tenger hideg vizébe.
Hát jól megjárta őkelme.
Nem kellett volna annyit hazudnia!
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-06-19: Archívum 2003–2007 - :

Kitekintő: Magyarok Amerikája