Nem sokkal kolozsvári választási veresége után Ioan Rus volt belügyminiszter, a Kolozs megyei SZDP elnöke rendkívül érdekes és izgalmas bejelentést tett. Szerinte Erdélyt Kolozsvárról kellene kormányozni és igazgatni, mert e térség etnikai sokszínûsége és az ókirályságitól eltérő történelmi és gazdasági hagyományai szükségessé tennének egy olyan decentralizált döntéshozatalt, mely az országrészt Románia húzóerejévé tehetné. Első pillanatra ugyancsak felkaphatjuk a fejünket, mondván, hogy Ioan Rus hirtelen megvilágosodott, és Sabin Ghermánhoz pártolt, s új keletû transzszilvanizmusa egészen európai gondolkodású férfiúvá teszi. Eme gondolkodásával mélységesen egyetérthetünk, akkor is, ha tudjuk, sok víznek kell lefolynia a Dâmbovi?án, míg ennek értelmét és hasznát Bukarestben is megértik.
Másrészt: azon is érdemes elmerengeni, hogy mi ,,szállta meg? volt belügyérünket, hogy ily merésznek mondható gondolatok kimondására szánta el magát. Nem a vereség utáni frusztráltság tette hirtelen transzszilvanistává az SZDP egyik vezető politikusából hirtelen vidéki pártkatonává lefokozott Rust? Akárhogyan is legyen, bármi is indokolja eme idea meg-, illetve újrafogalmazását, csak örvendhetünk annak, hogy Sabin Gherman után egy másik, ezúttal komoly politikai tapasztalattal rendelkező közszereplő is felveti Erdély különleges státusának szükségességét, amit még Románia EU-s csatlakozása előtt jó lenne nyélbe ütni, hogy az országrész fejlesztése szervesen és logikusan történhessen meg. Mert ekörül igen komoly bajok vannak. Mind a költségvetési pénzek elosztásában, mind pedig az európai támogatások ,,forgalomirányításában? merültek már fel olyan - enyhén szólva - érthetetlen manőverek, melyek az Erdély-részi fejlesztés hátráltatásának gyanúját vethetik a mindenkori bukaresti adminisztrációra.
Az ,,erdélyi ügyek? különleges kezelésére egyetlenegyszer volt példa az 1989-es fordulat után, amikor a hirtelenjében összetákolt, majd ugyanilyen gyorsan összeomlasztott Roman-kormány egy ultranacionalista, azóta nevesincs tanárember személyében külön minisztert, amolyan ,,főkormánybiztost? nevezett ki Erdély ügyeinek ,,szemmel tartására?. Meglehetősen áldatlan húzás volt, ami akkortájt csak még jobban elmélyítette az etnikai szembenállást, hiszen ha Erdélynek külön miniszter jár, akkor abból legalább kettő kellett volna - egy román és egy magyar. De minékünk egyelőre megyefőnöki tisztség sem jár, s SZDP-RMDSZ együttmûködés ide vagy oda, még a túlnyomóan magyar jellegû Hargita és Kovászna megyéket is román nemzetiségû prefektusok igazgatják. Ki így, ki úgy? Ezt mi nagyon jól tudjuk, mert egyre égőbben viszkető bőrünkön érezzük. Ioan Rus kijelentéséhez visszatérve: nem hiszem, hogy kitörő örömmel fogadnák azt Bukarestben, mert ismervén az ottani politikai elit gondolkodását és mentalitását, tudom, hogy a fővárosi főhivatalok és főhivatalosságok szívesen a végtelenségig folytatnák azt a lassan nyolc és fél évtizedes gyakorlatot, mely Erdélyt elszegényítette, fejlődésében visszafogta, etnikai arányait durván megváltoztatta.
Ám egyre közeledik a hőn áhított európai csatlakozás, s hozzá kellene már szokni a gondolathoz, hogy a jövő Európája a régiók Európája lesz. Egy Erdély-régióban pedig természetes alrégió lesz Székelyföld. Mondhatnám úgy is: autonómia.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.