A közbirtokosság maga a szülőföld

2004. június 29., kedd, Archívum 2003–2007

Nagy galibát keltett, és alighanem sok fejfájásnak lesz még okozója a kísértés, mely nemrég felkavarta egy székelyföldi falu köznyugalmát. Arról a tervről és őrült reményről van szó, melyet a zágoni erdő-közbirtokosság tagjainak egy része fûzött a kétezer holdas, minap visszajuttatott ősrengeteg ukmukfukk módon való pénzzé tételéhez.
Előre kell bocsátanunk, nem véletlen, hogy az ötlet olyanok körében született meg, illetve olyanok karolták fel, akik eredeti közösségüktől elszakadtak, akiknek kapcsolataik meglazultak magával a faluval, ezért első mondatunkat mindjárt korrigálnunk is kell: nem maga a falu a bajok forrása. Jellemző, hogy az illető közbirtokosság igazgatótanácsa öt tagjából négy a megyeszékhely lakója, olyan emberek, akik térben és lélekben, életvitelben és vágyakban meglehetősen messze szakadtak a gazdálkodói életformától, az annak keretet nyújtó falusi közösségektől. A zágoni Bota példája lehetne ama közbirtokosságoknak, melyeket városra elszármazott utódok kerítettek hatalmukba, melyekben ezek alkotnak közvéleményt, olyanok a hangadók, akik számára mi sem tûnik racionálisabbnak, mint túladni a közvagyonon, mihelyt vevő akad rá. Túladni rajta, s ezzel szabadulni a kényszerûségtől is, melyet a tanulás, az alkalmazkodás akasztana nyakukba. Az erdőkezelés ezernyi csínját-bínját kellene elsajátítani, ráadásul olyan közösségi egyeztető szokásrendbe visszailleszkedve, melyhez a városi uraknak vajmi kevéssé fûlik a foga.
No, de e szemlélet magában a faluban is hódít, hiszen ott még többen vannak pénzszûkében, mint városon, s a nagyobb összeg kézhezvételének esélye érthető módon még vérmesebb reményeket ébresztett, mint amott. Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy önmagukból kiforgatott faluközösségeink még nem tudtak visszatalálni önmagukhoz, a restaurált hagyományos tulajdonviszonyok legfeljebb beindították egy új erkölcsiség kialakulását, de egyensúlyt teremteni ily rövid idő alatt képtelenek voltak. (Nem lehet vitás mindamellett, hogy a közbirtokosságok és faluközösségek megszilárdulása attól várható, ha azok irányításában a gazdálkodói életformát folytatók nagyobb súllyal vehetnek részt.)
Nos, témánkra térve, ezért mind falun, mind városon a kérdés az: szabad-e a közbirtokossági erdő értékét házépítésre, lakásbővítésre, lakásfelújításra, gépkocsivásárlásra, modern háztartási gépekre, külföldi utakra, részvényvásárlásra, üzleti vállalkozás beindítására vagy ennél szerényebben hangzó, de azért létfontosságú kiadásokra fordítani?
Mert eme javakra fáj mindazok foga, akik a maguk 10-20-30 vagy több hektárját most euróra cserélnék, hogy gyerekeik nevelésébe, kényelmük biztosításába, magánvagyonuk gyarapításába stb., stb. fektessék azt. Magyarán: a közbirtokossági tagok a modernizáció ugyanazon áramába kívánnak bekapcsolódni, mint bárki más, egyazon körben loholnak mindenkivel. Igazán semmi extra vágyuk nincs - azt is mondhatnánk.
De ismételten megkérdezzük: lehet-e mindezt a közbirtokosságból fedezni?
A válasz: lehet - de csak annak jövedelméből, és semmiképpen sem felszámolása árán. A jövedelmezőség fokozása az egyetlen járható út, és nem az erdő eladása.
A közbirtokosság ugyanis sajátos tulajdonforma. A törvény is, mely feltámasztotta, tekintettel volt arra, hogy itt az ősi faluközösségi köztulajdon továbbéléséről van szó a piacgazdasági feltételekhez hozzáigazított formában, gondoskodott hát róla, hogy elidegeníthetetlen legyen - pontosan a faluközösség kisemmizésének megakadályozása végett. Az erkölcs íratlan törvényei sem akarhatnak mást: a közbirtokosság maga a székely vagy nem székely szülőföld, melyen élnie adatott tulajdonosainak, magyarán a székely népnek, s erről lemondani legfeljebb az öngyilkosság árán lehet. Önmagára emel kezet vagy önmaga jövőjét adja fel ama emberi kommunitás, mely szülőföldjét rúgja ki lába alól.
Ha pedig e közösséget a történelem mostoha fordulatai szétzilálták, csak azoknak lehet igazuk, akik a restaurált tulajdonforma megkerülhetetlen parancsát meghallják. Az pedig úgy hangzik: kezdeményezzétek a tulajdonosok értelmes együttmûködését, munkáljátok ki a korszerû gazdálkodás és osztalékjuttatás, a demokratikus irányítás módozatait - s ne a közbirtok és vele a székely szülőföld sírját ássátok, mint teszi elvakultságában a zágoniakat a meggondolatlan kalandba belerángatni kívánó fura csoport.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép