Móricz-emlékév: Móricz Zsigmond naplójából

2004. július 1., csütörtök, Archívum 2003–2007

Móricz Zsigmond, a magyar prózairodalom múlt századi óriása születésének 125. évfordulója (1879. júl. 2.) alkalmából emlékév kezdodik. Elso alkalommal naplójából közlünk részleteket. A nagy író halála után hat évtizeddel is képes volt meglepni - mit meglepni?, a szó igaz értelmében sokkolni - híveit, amikor véletlenül elokerült naplójából a Holmiban felkavaró részletek láttak napvilágot.
Összehasonlítva a huszadik század más nagy magyar íróinak: Márainak vagy Illyés Gyulának a naplóival, Móricz nem annyira a lekerekített részletek, a pontos felismerések, az árnyalt társadalomrajz irányába mozdul el. Nem! Számára a naplóírás - gyónás, ahogyan azt Szent Ágoston óta értjük. Példátlan mohósággal s oszinteséggel, fáradhatatlanul elemzi magánélete válságait. Házasságát Jankával, a felesége halála utáni kiüresedést, majd kapcsolatát a kor ünnepelt színésznojével, Simonyi Máriával. Ez a házasság is lassan kiürül, válságba kerül. Móricz orült levelezésbe kezd egy Magos Olga nevu debreceni úriasszonnyal, aki viszont az utolsó pillanatban megtorpan, visszaretten, nem meri vállalni Móriczot?
Így jön be az öregedo író életébe a fiatal prolilány, Csibe, s kapcsolatuk, mint ahogyan azt már Móricznál megszokhattuk, az írót is aktivizálja! Egy olyan világ tárul fel elotte, amelyet nem ismert, s amelyrol elotte hallgatott az irodalom. Így születnek meg az érett Móricz érzékletes Csibe-novellái és az öregkori remekmu: az Árvácska.
A többi - gyónás. Következzék tehát néhány felkavaró szemelvény?
B. L.
(részletek)
Milyen buta ember vagyok én, egy not nem tudok elfogadni, mikor felkínálja magát, már M. sem akart a feleségem lenni, csak a metreszem, s eroszakoltam a házasságot, s itt is ugyanazt csináltam. Érdekes, hogy a no úgy látszik, nem házasságra született, hanem szerelmi életre. Most is azt írja: ,,Ha úgy érzi, hogy ez a megérto szeretet és barátság, amit nálam talál, jelent magának valamit, engem mindég megtalál, idovel talán derültebb és nem ilyen vigasztalan kedélyállapotban, mint most.? Mi az a barátság, amit o nekem adni tud: mindenben más a véleménye, mint az enyém. Ahhoz, hogy az övé az enyémhez idomuljon, együtt kellene élni, egymásra utalva lenni. Az ember magával cipeli az oseit, tehát ez ma már lehetetlen. Az o osisége és az enyém kizárják egymást. Talán ez a távolság is hozzájárult, hogy vonzódjam felé? De nem, ahogy legeloször megláttam, szépsége fogott meg, ahogy csak noi szépség tud hatni egy férfire. Biztos, hogy bennem van a hiba. Sohasem tudtam not igazán lekötni. S mégis minden no, akit szerettem, meghalt, vagy meg akart halni értem. Olga mérget vett be, s M. is valami ilyenen gondolkodik. A napokban azt mondta: nem tud elég gyorsan megölni? Megböbbentem, s két nap múlva minden eddiginél kegyetlenebb voltam hozzá.
Most újra összeomlani?? Az embernek nincs kedve dolgozni csak a munka kedvéért. A munka eszköz arra, hogy az ember ellássa javakkal azt, akit szeret. Nincs senkim, akit szeressek. Az csak elmélet, hogy hát a gyermekeim?? Ok már kiszállottak, s maguk férfija fogja oket megölni, ezt sem megakadályozni, sem élvezni nem lehet.
Szerelem, vagyis a nemi energia kikapcsolásával élni majdnem lehetetlen. S üres vagyok, mint a kiürített s megöregedett kosár. (...)
De az nem lehet, hogy én udvari bohóca legyek egy mégolyan remek nonek is. Neki vannak ilyen emberei. Az a Feutter is az volt. Svájci kereskedo, aki az urának volt barátja, s annak a halála után nagy levelezésbe bocsátkoztak, s ezt pecsételték meg egy együtt hálással.
Ilyen Kondor Sándor is, aki Dben olyan úri cigány. Egy özvegyasszonynak a szeretoje, abból él. Ott szokott hozzá, hogy ilyen viszonyok is vannak a világon. Odajár hozzájuk, s évtizedek óta ugyanazokat a méla népdalokat muzsikálja, ingyen eszik, iszik náluk, és vicceseket mond. Egész udvari bolond. Olyan ember, akivel én két szót nem tudok beszélni, ha kettesben maradunk. Értéktelen úri duhaj. Ilyenek el tudják szórakoztatni, mert ez hozzátartozik a nagyhercegi udvarhoz, emellett elfelejti búját-baját.
Hú, de nehéz lesz. Éppen ma határoztam el, hogy olyan gyujteményt adok ki, amilyet még magyar író soha: csak a legremekebb munkáimat. Lemondok a gyengébbekrol.
Huszonegy regény és hét novelláskötet.
Válogatott legények. Ezek az én testorségem.
Menjetek elore, ha meghalok, s orködjetek síromon.
Na, most aztán itt állok: egészen egyedül.
Nincs többé egy lélek sem, akivel szót váltani kívánnék. A lányaim is távol vannak: anyjuk vérei.
Még Olga megmenthetett volna.
De o sem az, akinek kellene lennie, s akinek én néztem. (?)
1936. szeptember 30. 11.35 L
Szeretném megérteni pl. azt, mért van oly rendkívüli fontossága a koitusnak. Utóvégre semmi egyéb, mint egy kézfogás. Igaz, már a kézfogás, ha az szerelmi érintés, az egész testre felvillanyozó hatással van. Az ölelés, amennyivel erosebb és tartósabb, annyival fokozza a hatást. A csók már a közösülésnek egy neme, így majdnem teljes hatású. De a koitus azonnal valami különös lelki eggyé forrást idéz elo. Ahogy a Csibe rám borult, és a szívemen ujjongott és csacsogott, s ahogy én hallgattam. Hiszen o egyáltalán semmit sem tudott rólam, csak a hangom színét érezte, s ebbol valami megnyugtató melegség áradt az éjfél utáni kis csavargóra, s ez elég volt, hogy átadja magát, s nemcsak éppen üzletbol, hanem szívélyességgel, s utána abszolút kiszolgáltatta magát: a lelkét, a kis szívét, a gondolatait, ami benne volt, mindent, nem félve, hogy baj lehet belole. (?)
Ettol kezdve teljesen az enyémnek érezte magát. Kérdeztem tole:
- Mikor felébredt, mit gondolt rólam? Azt, hogy egy idegen visszaélt vele, s ott hagyta?
- Dehogy! Hogy gondoltam volna én olyat magáról?
Nem láttam benne semmi álnokságot. Bizonyosra veszem, hogy o éppen úgy érzett, mint én. A szívemen aludt: ezt nem feledhettem egy pillanatra sem. Gondolkodva árasztotta magából a közlési dühben azt, ami benne volt. Oly meleg együttesben érezte magát velem, hogy nem is gondolt arra, hogy veszély is fenyegetheti.
Tehát a hímben és a nostényben a koitálás teremti meg a tökéletes egységet. Enélkül idegenek. Minden vágy mellett is idegenek. A leghosszabb volegény- s menyasszony­ko­dás is meddo, míg ez meg nem történik.
Most jön az író kérdése önmagához: az író abban a pillanatban már nem modellnek tekinti a not, hanem a saját megtalált vagyonának. Már közösen forr ki benne a felismerés a nocskéjével. Kérdez, s a felelet jobban felvilágosítja minden magyarázatnál.
Gondoltam arra, hogy milyen ostobaság volt tulajdonképpen, hogy én annyi éven át egy nohöz kapcsoltam magam, s ezzel elzártam a lehetoségét annak, hogy más not s más non keresztül más életet s más kozmikus hatásokat ismerjek meg.
Nem volt-e igazságtalanság, hogy Jankát húsz éven át életében, s még tíz évig halála után, mint egy kéznél levo, olcsó és kihasználható forrást szipolyoztam? Jól van: a no minden no. Vagy senki az író számára, mint M. A Jval való koitus mindig felüdíto s megtermékenyíto volt. M. bár a dolog technikáját, nagy gyakorlata révén tökéletesen ismeri, ezt a szellemi felfrissülést nem szokta adni, mert nem kapcsolódik soha szellemi vágy a bele való bebújáshoz. Eloször is mindig tudtam, hogy gyermek nem lesz. Tudtam, hogy utána kimossa magát, sot másnap elmegy orvoshoz. Mindig megvolt a gyanúm, hogy pessarium van betéve. Ez olyan gátlás volt számomra, hogy lehetséges, hogy öntudatlanul ezért nem forrtam a lelki élethez. Ez a lelkiség ellensége volt a teljes összeolvadásnak. Tehát, ha már a testiségbol kizárt, akkor a lelkiektol én fordultam el.
- Ágyban akar, Zsigám, vagy jó a dívány? - ezt kérdezte a nászéjszakánkon, s én megfagytam, és mogorván mondtam:
- Ágyban.
De itt már megtörtént kettonk közt az elso elszakadás. Engem a legnagyobb mértékben dezilluzionált ez a kérdés. Ez a no nem adja a szívét, nem rohan felém s belém, nem tárja ki magát, hanem üzleti szolgálatkészséggel ajánlja fel még az ágyát is, pedig úgy éreztem, nem szeret férfiakat az ágyban, az terhes neki, undorítja. Szereti elvégezni a kötelezo aktust a díványon, s akkor egyedül, mint aki dolgát végezte, egyedül elbúvik az ágyában pihenni.
Kipihenni a fáradalmakat. Sok fáradalmat. Mert rengeteg új meg új fordulaton ment át. Míg eljutott oda, hogy mégiscsak a legbiztosabb, ha velem házasságra lép. Kezdett öregedni mint színészno, kezdett a pályája lefelé hajolni, s tolem várta, hogy bejut a Nemzetibe. De mindenesetre lesz kenyere, rangja, biztosított élete. Hogy mennyi volt benne a szerelem, azt sohasem tudtam elbírálni. Nem történt meg tíz év alatt, hogy úgy feledkezett volna rajtam, mint ez a kis árva Csibe a közösség után. Soha el nem szólta magát. Ha szólt, az mindig valami meggyozodés és céltudatosság szava volt. Mindig ott volt a hideg távolság kettonk között: már látom, ezért nem tudott rám varázslattal hatni - si vis me flere, dolen dum est primum ipsi tibi -, ha a no az írót megihleti, az azért lehet, hogy o maga önkéntelen ihletettségbe kerül? Ezt mind a mai napig Mtól nem kaptam. O egy tökéletes feleség volt, mintha csak elvégezte volna a feleségképzo akadémiát. Ma reggel is azzal búcsúzott, hogy: ,,a ruháit elkészítettem, a kofferbe tettem két inget, hálóinget?, s felsorolta, mennyi gallért és mennyi zsebkendot, szappant stb. ,,A borotvát el ne feledje, a felso ruhát Jolka kiadja, azt nem akartam kilógatni.? A szoba rendje. De ebben is csak a szakember nyilatkozata, husége és okossága volt. Arra o nem képes, hogy rám boruljon, s azt mondja: ,,Szeretsz?? Ezt soha nem kérdezte. Mért kérdezze? Meg vagyunk esküdve.
A szellemi kiáradás hiányzik belole, a lélek illata. Ha én duruzsolni kezdtem, szinte meghökkent, s leintett, nem tudta ezt hova tenni. (...) Harcunk egyoldalú volt: én szakadatlanul túllottem a célon azzal, hogy lelepleztem s kitártam legártatlanabb érzéseimet, o soha meg nem adta magát. Szegény, ez egy elrontott élet volt. Annyi férfival volt dolga, s közben mindig meg kellett védelmeznie magát.
Ebbol a szerelmi összeborulásból fejlodött ki a férj és feleség között az a legbelsobb közösülés, hogy a lelkieket is átömlesszük egymásba. J. tudott ilyen odaadó és kiáradó lenni. O tudott magáról beszélni céltalanul a felszított hoség pillanataiban. Általában árvízlélek volt, akár boldog, akár boldogtalan volt. M. viszont a szabályozott vizekhez hasonlít, amelyek soha át nem csapják a gátakat.
Ez a kicsi maga muveletlenségében és melegségében mindenkin túltesz, egyáltalán nincs elotte semmi korlát. Nem érzi, hogy egy leb(?)ás megbecsteleníti: azt o természetes valaminek tekinti, amitol felfrissül. Csak ennek hitte el, hogy komolyan veszem. Utána minden el volt intézve ezen a világon. Nem lehet elmondani, milyen felemelo érzés, a tavaszi esohöz hasonló valami volt, ahogy a szívemen fektette kis piszkos, kócos fejét, és járt a kis csore, mint a galambé. (?)
1936. október 22. 20.35 Bp.
A kiscsibe kifuthat - ezzel tette le M. a III. felvonást e percben.
A kiscsibe kifuthat. És a kis csibét, mint egy kifacsart citromot, ki lehet hajítani.
Soha notol, még Jankától sem kaptam ilyen segítséget. Megírtam azt, amit Janka tett, gondolt s mondott. De átalakulva, szublimálva inkább, mint indító, erjeszto anyagot véve fel. Itt azonban az a csodálatos és soha nem hallottam lehetoség volt, hogy ez a kis Csibe szöveget diktált. (...)
Állandóan el voltam ragadtatva a riposztjaitól, melyek olyanok voltak, hogy bármennyire értek is a stilizáláshoz, ezt így megfogalmazni nem tudtam volna.
De nemcsak az: az o felelete adta meg az én következo kérdésemet, ahogy a labda, úgy jön vissza, ahogy dobták. Folyton éreztem, hogy belolem valami magasabb képességeket vált ki. Neki könnyu volt: o egyszeruen hihetetlen beleérzéssel odaélte magát és valósággal feleselt. (?)
Nála ez nem volt egyáltalán muvészi munka: nála ez az élet volt. O, a kelenföldi kis lotyó, ott volt a várban, és min­dent végigélt: elhitte, magáévá tette a helyzetet: ot valósággal felvitte a fiatal gróf, s neki valósággal meg kellett harcolni azokkal a sárkányokkal. S félelem nélkül és oly vakmeroen harcolt meg az igazságért, mintha az élet állította volna oda.
De volt valami, ami színezte a képzeleti tüzet: közben megéreztem, hogy értem harcol. Én képviseltem elotte a megtartandó és megharcolandó célt. Különös, egészen szerelmes belém. Oly édes és titkos szavakat mond, hogy eláll a lélegzetem. Hol tanulja ezt egy húszéves lány, aki szinte fejletlen, és valószínuleg tele van tuberkulózissal.
Zseni.
M. érthetetlen módon semmit nem gyanít, ha igen, akkor sem bírja fantáziával követni. Mindent felfog, de nem realizálja vissza élo személyre, s nem kutatja, hol szedtem ezeket az élo hangokat és eseményeket, életanyagot, célzásokat. Janka már az elso pillanatban keresztüllátott volna rajta, s szétmarcangolta volna a kéziratot. M. oly kábítóan naiv hangon beszél a dolgokról, és oly rosszul olvassa, egy elmúlt színismódszer deklamációjával, hogy nem érdemli, hogy a száján kiejtse ezeket a szavakat.
Pedig tudja, hogy van, azt mondja: ,,Beszélt maga valakirol, hogy még nem volt színházban, s szeretne legalább a Nemzetibe elmenni. Ezt folyton várom, hol fordul elo.?
Ez mutatja, hogy o leszámolt magában azzal, hogy van valahol egy kis csibém. De zsebre vágja. Feleség, az övé az egész haszon. Ma már itt volt, akitol telket és házacskát vásárol, s mondtam, hogy az elso ezer pengo az övé a darabból. Meghajlott.
S én félek, hogy holnap találkozni kell a Csibével. Se pénzem nincs, se f(?)m hozzá. E pillanatban készen vagyok szegénykével. Nem írhatok belole akármennyit. (...)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-07-01: Archívum 2003–2007 - :

Sport: Alaszka, 2004 (Alpinizmus)