AlpinizmusSport: Alaszka, 2004

2004. július 1., csütörtök, Archívum 2003–2007

Május 17-én nyolcan (eggyel többen, mint a gonoszok) - Szász Mihály, Tulit Zsombor, Manola­chescu Dan, Péter Károly Sepsiszentgyörgyrol, Sü­kösd József és Baróti Zsolt Csíkszeredából, Csíki Attila Székelyudvar­helyrol és dr. Râjnoveanu Lidia Sinaiáról - szálltunk fel a Bukarest-Amszterdam-Minne­apo­lis-Anchorage légivonalon közlekedo repülogépre azzal a céllal, hogy feljussunk Alaszka ,,tetejére?, a McKinley-csúcsra.
Anchorage-be érkezve bevásárlással kezdtük, élelmiszert, térképet, hegymászó-felszerelést kellett beszereznünk. Amikor mindezzel végeztünk, egy mikrobusz vitt át Talkeetuába, ahol bejelentkeztünk a Nemzeti Parkba, persze dollárban pengetve le a pénzdíjat. Mint új vendégeknek bemutattak egy filmet a ránk leselkedo veszélyekrol, az útvonalról, s bár furcsán hangzik, de a mozgó illemhelyek szigorú használatáról. Elmondták, hogy az idén 18 százalékos volt a siker a hegymászók körében, vagyis minden ötödik hegymászó jutott csak fel a csúcsra? Más­nap csomagoltunk, méregettük a csomagokat, mert ragaszkodnunk kellett a szigorú súlyszabályokhoz.
Május 20-án kis repülokkel röpítettek fel a hegyre, a Kahiltua gleccseren landoltunk 2200 méter magasan, ahol üzemanyagot kaptunk, illemhelyeket. A következo állomásig, lényegében az alaptáborig, a 4400 m magasan fekvo Northlandig három inter­mediáris táborhely van. A cso­magunk rettenetesen nagy (80 kg/fo), ezért úgy döntöttünk, hogy minden szakasz megtételére két napot fordítunk. Mindenkinek volt egy szánja, arra felkötöztük a csomagját, s a magunk vontatta szánokkal vágtunk neki a hegynek. Túraléceken haladtunk felfelé. Május 26-án értünk fel a Northland táborba - az eloretolt alaptáborunkba. Itt kétnapos pihenot tartottunk, majd megkezdtük az akklimatizációs túrákat, na meg ki kellett építenünk a Red Bull-tábort (5300 m), ahonnan aztán a csúcstámadást indítjuk. Sátrakat, élelmet, gázfozoket vittünk fel az 5300 méter magas táborba. S mert jó idot jósoltak a meteorológusok, hát június 2-án fel is mentünk a Red Bull-táborba. Egy napot pihentünk, erot gyujtöttünk, és június 4-én reggel elindultunk a csúcs felé. Elozo napon cseh szomszédaink voltak fent a csúcson, és ok -38 Celsius-fokot mértek. Reméltük, minket melegebb idovel fogad a csúcs. És így is volt. Lassan haladtunk felfelé, a hét csúcs­döntot két csapatra osztottuk, s így kapaszkodtunk egyre fennebb. Délután 5 órakor értünk fel Alaszka tetejére, a McKinley-csúcsra.
Gyönyöru ido volt, a kilátás lenyugözo, mesébe illo. Ameddig szem ellátott, a hegycsúcsok fodra látszott, hosszú gleccserek szabdalták a tájat. Meghatódottan álltunk a csúcson, s nemrég elhunyt barátainkra, Mike Csabára, Buzási Zoltánra gondoltunk, hiszen most és itt velük együtt kellett volna állnunk. Rájuk emlékeztünk a 6194 m magas McKinley-csúcson. Közben elkészültek a csúcsfotók, és elindultunk vissza a táborba, mert tartanunk kellett a nagy lehuléstol. A visszavonulásnál elovettük az itthonról vitt és erre az alkalomra tartogatott szalonnát és kolbászt, és 6000 méteren falatoztunk. Csoda jól esett. Este 9 órára értünk a táborba, telefonon tudósítottunk, akit tudtunk (szerk. megjegyzés: felismertük Tulit Zsombor hangját, de csak szótagokat hallottunk, s azokat sem tisztán, majd kis ido múlva az összeköttetés megszakadt), és lefeküdtünk. Másnap táborbontás, visszavonulás, igyekeztünk le a 2200 m magasan lévo repülotérre.
A táborban közölték a rossz hírt: a gépek nem repülnek, mert köd van. Öt napot ültünk sátrakban, várva az ido javulását, minden reggel szorgalmasan tapostuk a havat, mert közben sokat havazott? Június 11-én tudtunk végre repülni. Lent várt ránk a nyár. Úgy döntöttünk, hogy a hátralévo egy hétben szétnézünk Alaszka szép vidékein. Csodálatos élményben részesítettek.
Ezúton is köszönetet mondunk Sándor Évának, annak a volt sepsiszentgyörgyi lánynak, aki Anchorage-ben él férjével, Jimmel, s aki ottlétünk alatt mindenben a segítségünkre volt. És köszönet két nagy támogatónknak - Red Bull, Northland - és a helyi vállalkozóknak, akik negylelkuen segítettek, hogy véghezvigyük tervünket. Valamennyiüket sikerünk részeseinek tekintjük.
Péter Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép