Kultúra: Fotómúzeumot Szentgyörgynek

2004. július 10., szombat, Archívum 2003–2007

Tavaly a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatott nagy sikerû, Háromszék múlt századi fotótörténetét felelevenítő kiállításkor pedzettük először egy sepsiszentgyörgyi fotómúzeum létesítésének ötletét. Akkor még csak félénken, merthogy a Gyulai Ferenc Fotómûvész-egyesület egy évvel ezelőtt csupán zsenge korú lévén, csak sejteni lehetett, hogy megéri a nagykorúságot, netán még viszi is valamire. Megelőlegezett bizalmunkért, íme, nem kellett csalódnunk. Azóta az egyesület jó néhány kitûnő tárlatot ,,hozott össze?, hadd ne soroljuk itt most fel mindeniket; az egyesület tagjai határon innen és túl minden pályázaton sikeresen szerepelnek, számon tartott és elismert fotósokká váltak az évek során - olyannyira, hogy a nemrég, június végén, július elején zajlott, Vendégségben Budapesten nevû rendezvény Határon Túli Magyar Fiatalok találkozójának erdélyi diákfotós csoportja megszervezésére a sepsiszentgyörgyi egyesületet kérték fel. Nem a marosvásárhelyieket, nem a csíkszeredaiakat és nem is a kolozsváriakat, holott említett városokban sokkal régebbi eredetûek a szervezett fotósklubok, egyesületek. Legutóbbi ,,vállakozásukkal? pedig a még most is megtekinthető, ugyancsak a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatott Bartha Árpád-emlékkiállítással még annál is többet bizonyítottak, minthogy egyenként jó fotósok: egy fontos lépést tettek a fotómúzeum létesítésének érdekében, a hagyatékfeldolgozással, egy részének albumbéli közreadásával elkötelezettségükről, hozzáértésükről tettek tanúbizonyságot. S e mérföldkőnek beillő kiállításnál időzzünk el még egy gondolatnyit.
A tárlatmegnyitókor keserû szájízzel, de jogosan említette fel Henning János: sem a kiállításra, sem az album megjelentetésére a magyarországi alapítványok, minisztériumok egy fillérnyit sem adtak. Pontosan beidézhetnénk most Medgyessy Péter miniszterelnöknek a határon túli magyarság támogatására tett (üres) ígéreteit, de számunkra nem ez a fontos. Hanem az, hogy a kiállítás megszülethetett, az album, ha a tervezettnél kisebb terjedelemben is, de megjelenhetett. Csupán helyi támogatásból: a megyei és megyeszékhelyi önkormányzatok, a helyi vállalkozók segítségével. A szponzorpénzek megszerzése időszakából elevenítenénk fel jeleneteket: akadt cégvezető, aki gondolkodás nélkül zsebébe nyúlt; akadt olyan, ki bankkölcsön részleteit fizeti, de valamennyit mégis kiszorított; és olyan is, kit egykori fotós múltja kötelezett az ügy támogatására. Mi ez, ha nem a fotómúzeum igénylése?
Más oldalról közelítve: Sepsiszentgyörgynek, Háromszéknek a fotográfiában a Gyulai Ferenc Fotómûvész-egyesület legalább annyi dicsőséget szerzett, mint a színjátszásban a Tamási Áron Színház. Sőt, akár többet is: színházunk mozgásterét a nyelvi akadályok korlátozzák; a fotográfia útjába semmiféle akadály nem kerülhet, maga Bartha Árpád bizonyította, még a vakok is élvezhetik a fényképeket. Szûkebb, de tágabb vidékünkön sem készülnek a látáskorlátozottak számára domborfotók, a fotómúzeum akár a Bartha által kikísérletezett eljárás folytatását is felvállalhatná. De ha csupán a háromszéki fotótörténeti múlt bemutatására szorítkozna, akkor sem kellene szégyenkeznie. Olyan fotósok tevékenykedtek itt, akiknek neve - éppen, mert itthon maradtak - nem válhatott fogalommá az egyetemes fotótörténetben. És akiknek hagyatéka még jórészt feldolgozatlan, rejtett, lappangó kincs. Gere István felvételeinek jó része ismert, ő fotódokumentálta a múlt század eleji Sepsiszentgyörgyöt - Gödri Ferenc polgármester felkérésére, aki, felismerve a fénykép dokumentációs értékét, rávette Gerét, hogy felszámolja jól menő bukaresti mûtermét, és elszegődjön ,,udvari fotósnak? Háromszékre. De az ő hagyatéka sincs maradéktalanul feldolgozva, mint ahogy a harctéri fotóriporter Incze Lajosé vagy az első háromszéki fotómûvész Gáll Béláé sem. Mindez egy önálló, intézményes keretek közt mûködő fotómúzeum feladata lenne. Egy Erdély-szerte hiányzó szakmúzeum turistavonzó szerepét pedig szükségtelen is felemlíteni.
Egy szó, mint száz: eljött az ideje a fotómúzeum létesítésének. Lehetőleg minél hamarabb, mielőtt az örökségek, a tárgyi emlékek elkallódnának. Megyei, városi elöljáróinkon múlik most már, a szakmai felét felvállaló csapat készen áll.
Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép