VisszajelzésNyílt tér: Talpon marad-e Bartha Árpád emléke?

2004. július 23., péntek, Archívum 2003–2007

Lehet, idejét múlta ez a levél is, de szeretnék valamit elmondani (az újság olvasóinak is). Árpád az én fotós tevékenységemnek meghatározó személyisége volt, melyről bizonyítékként mellékelem a valamikor a ?70-es évek végén a Megyei Tükörben megjelent soraimat.
Köszönet Bartha Árpádnak
A magam erejéből, egy-két szakkönyv segítségével kezdtem fotózni. Sokat kísérleteztem, próbáltam a lehetőségeket, töprengtem a hibák okán, sokszor minden eredmény nélkül, míg egy napon megjelent Bartha Árpád, a Cuvîntul nou fotóriportere. Jóformán be sem mutatkozott, és máris adta a hasznos tanácsokat, útbaigazításokat. Rövid egy óra alatt megmutatta a fényképeim hibáit, értékeit, tévedéseimet, fotós trükköket, eljárásokat, gyakorlati tanácsokat magyarázott, melyekre esetleg hetek, hónapok múlva ha rájöttem volna. Aztán elárasztott szakkönyvekkel, és biztatott, bátorított, míg jó irányba terelte a munkámat. Én addig csak a magam kedvtelésére fotóztam.
Mindezt csak azért akartam elmondani, hogy ne csak a jó fotóst lássuk Bartha Árpádban, hanem ismerjük meg a jóságát is, hiszen olyan ember, aki nem a haszonért, nem a saját érdekeiért segít, hanem azt szeretné, hogy mindenki értse, szeresse ezt a mûvészetet. Jó szívvel segíti a fotókörös iskolásokat is, és biztat, mindig csak biztat, tanácsot ad. Ezért örülök szívemből, ha Bartha fotóit rangos hazai folyóiratokban is látom.
Nagy öröm volt számomra, hogy végre sikerült megrendezni ezt a posztumusz kiállítást, megjelentetni egy fotóalbumot a sok szép elismerő, dicsérő méltatással. Nagy kár, hogy csak ilyen kevés fotót sikerült betenni. A ?70-es években nagyon sok szép fotóját láthattam Árpádnak eredetiben (nekem is adott néhányat). Mindig csodáltam és nagy tehetségnek tartottam, s főleg azért értékeltem nagyra, mert ezt a tudást nem ,,megtanulta?, ez veleszületett tehetség volt, ösztönszerûen úgy fényképezett, hogy minden kép mondjon valamit, ne csak a szemnek, hanem a léleknek is.
Akkoriban az iskolások fotókörét vezettem. Én is tanultam, kísérleteztem, szerettem ezt a munkát. Amit megtanultam, arra próbáltam megtanítani a gyermekeket is. Ebben is segített Árpád, és ő biztatott rá, hogy fotókiállításokra készítsek fotókat, amelyeknek eredménye (néhány diploma és plakett mellett) az az élmény, hogy az egyik vándorkiállításon olyan fotómûvészek munkái mellett láthattam az enyéimet, mint Marx József és Erdélyi Lajos. (?)
Árpád halála nagyon megdöbbentett. Olyan fiatal és olyan értékes ember volt. (?) A temetésén nagyon szép beszéd és ígéret hangzott el. Reménykedtem, hogy az ígéretekből valami csak megvalósul. Azonban nagyon fájó volt tapasztalni, hogy a családja nagyon ,,árván? maradt, sokat nélkülözött, és egyetlen gyermekének sem volt anyagi lehetősége, hogy itthon elvégezze tanulmányait, a tengerentúlra kellett mennie, hogy édesanyját is tudja segíteni és maga is talpon tudjon maradni.
Finta Etelka, Futásfalva
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép