HatárhelyzetekNyílt tér: A névtelenség nevében

2004. július 23., péntek, Archívum 2003–2007

A lap szerkesztősége általános szabály szerint nem válaszol és nem veszi figyelembe a névtelen leveleket. Gyakran előfordul viszont, hogy az újságírót személyesen keresik meg, és a levél olyan közérdekû információkat tartalmaz, amelyek papírkosárba temetése magát a jobb sorsra érdemes ügyet is elhantolhatja. A szerkesztő sokféle jelzés egybevetése alapján azt is érzékelheti, hogy a levél írójának munkahelyi viszonyát ellehetetlenítené, ha felfedné kilétét, konfliktusos helyzetbe keveredne, és rövidebb-hosszabb távon esetleg arra ébredne, hogy munkájára nem tartanak igényt.
Névtelen levélíróm kézjegye (szignója): ,,Néhány, több rendszert át(meg)élt híve?. Értelmiségre valló fogalmazás, ehhez a kategóriához vezet a fénymásolással sokszorosított számítógépes szöveg. Szövegszerkesztő programra utal az írás nyomtatási képe is. Sejtem, hogy a levél nem a kritikai célpontként megnevezett intézmények számítógépén íródott, mert az könnyen hozzáférhetővé és leolvashatóvá válna a ,,főnök? vagy a kollégák számára. A névtelen levél szerzőjének életkorát a szignó árulja el: Néhány, több rendszert át(meg)élt, tehát úgy 70 vagy 80 felé tarthat, mert csak ebbe az élethosszba fér bele a mostani, az ezt megelőző rendszer, a még előbbi ,,magyar világ?, a bennünket ezelőtt rendesen nyomorgató, ,,régi román világ?. Mai élő emberemlékezet korábbra csak elvétve nyúlhat vissza, a trianoni idők előtti korszak már időben igen eltávolodott tőlünk.
A névtelen levélíró intézményeket nevez még, és ezek belső életéből említ olyan példákat, illetve ,,kommentár nélkül hívja fel szíves figyelmét? a címzettnek, mármint nekem, amelyet ha idéznék, rajtam kívül sokan tudnák azonosítani kilétét, vagy általános találgatásra, oknyomozásra adnék okot, és olyanok is látókörbe kerülnének, akik nem folyamodnak névtelen levélíráshoz.
A levél első pontjában arról van szó, hogy az ott nevén nevezett magyar jellegû intézmény vezetője rendszeresen román nyelvû átiratban közli a soron lévő feladatokat beosztottjaival. A szóbeli kommunikáció majdnem teljesen kizárt. A második pont is reklamáció, az intézményi épület környezetének állapota szemetes és gondozatlan. Az ezt követő pontban foglalt megjegyzés egy másik, alapjában véve az előzőhöz hasonló küldetésû intézményt ró meg egy közismert, a magyar mûvelődéstörténetben fontos szerepet betöltő személyiség nevének elírása miatt.
A részletező felsorolásból kiderülhet, hogy a reklamált jelenségektől személy szerint is elhatárolom magam. Tehát egyetértek a levélíróval.
Az más kérdés, hogy hasonló helyzetben személyesen szólnék a kérdéses intézmény vezetőjének, hogy nézd? - és így tovább.
Tulajdonképpen a névtelen nevében most is ezt tettem volna, ha a levél végén nem meredne szembe velem a következő mondat: ,,Kíváncsian várjuk Öntől mint élő lelkiismeretünktől a fentiek lereagálását.?
Hogyhogy? Többen vannak, és egyikük sem vagy együttesen sem vállalkoznak arra, hogy két intézményigazgatót vagy a portást felhívják, és szóljanak neki, valami a házuk táján nincs rendben?
Az első olvasatra és látszatra igen tetszetős, sőt, hízelgő, ,,élő lelkiismeretünktől? megfogalmazásban véljek-e cseppnyi vagy vaskos iróniát, és a ,,kíváncsian várjuk? egy csoportos szórakozás tesztkérdése-e, mert akkor rámordulok az illetőkre, hogy keressenek másféle időtöltést, mert manapság nagyobb horderejû dolgokért már a törvényszéken is tesztelik a magamfajta, ,,élő lelkiismeretünknek? kikiáltottakat, miközben az alvó lelkiismeretûek szórakoznak vagy lapítanak.
Jóhiszemû és optimista vagyok: együttesen ébren tartott lelkiismeretünkre ilyen apró ügyekben is szükség van. Mert lám, hiába foglaltatik esetleg bele a módosított alkotmányba az anyanyelvhasználat annyi lehetősége, ha ott és akkor sem élünk vele, ahol és amikor ez a legtermészetesebb dolog, és hiába tûzdeljük tele mindenféle anyanyelvi akadémiákkal a térséget, amelyben élünk, ha a markáns mûvelődéstörténeti személyiségek nevét már nem csak mások, hanem mi is elírjuk.
A mocsokról, amely intézményeinket és egész környezetünket degradálja, életterünket a kollektív pusztulás terepévé változtatja, már nem is szólok.
Azt mondják, ez lesz az évezred legnagyobb kihívása.
Elnézést a moralizáló hangvételért.
Én azt vallom, hogy szembe kell mondani a dolgokat, mint János az ökrének. Tudom, nem minden esetben hasznos ez a recept, de én rengeteg ügy intézésében ennek igen sok hasznát vettem.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép