Hatvaniak HáromszékenTáboridő: A zabolai Csipkés csipkézete

2004. augusztus 6., péntek, Archívum 2003–2007

Kocsis Istvánnal, a Hatvani Ady Endre Könyvtár igazgatójával évekkel ezelőtt az észak-magyarországi fiatalok berecki táborozása alkalmával találkoztunk. Most együtt utazunk Zabola irányába. Idén a Csipkés - hadd nagyzoljunk - ifjúsági üdülőkomplexum házikói köré telepítettek át az otthoni jó illatú hangulatból két hétre valót, ami aztán itt dúsult az erdélyi, illetve háromszéki táji és mûvelődéstörténeti illatokkal. Mint ahogyan ez most tár­gyiasulva is történik.
A Farkas Árpáddal szervezett író-olvasó találkozó után az ízletes rókagomba-paprikással halmozott tálak, a szalonnazsírban pirított keserûgomba-halmok utánozhatatlan illattal lengték be az ebédlőt. Nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem: a németországi Ingolstadtból írják barátaink, hogy egy kilogramm rókagomba náluk 32,5 euróba kerül. És ebbe az árba nem kalkulálták bele a zabolai szakácsnők csodatevő ínyesmesterségének bizonyítékát, a hatvaniakkal-kézdivásárhelyiekkel együtt elfogyasztott rókagomba-paprikás irodalmi találkozóval fûszerezett élményét.
A zabolai Csipkés csodaszép. Eddig azt hittem, hogy nevét a közönséges gyomnövényről, a szamár- és másféle csipkéről kapta. Gyanakszom, hogy nem erről van szó. A hegygerincek és az ég határmezsgyéjén a tájat fodrosan díszítő lombhullató erdők fölött a fenyvesek vezérágai gyönyörû csipkézetet rajzolnak az ég kékjére. Hiszem, hogy innen, a holland csipke finom rajzolatával vetekedő formákról kapta a völgy a nevét. Csipkés, azaz csipkével szegett hely.
A tábor maga az árnyat adó fák sokaságával és sokféleségével látványként is pihentető, hát még a mohával, gyeppel beszőnyegezett, sétára, heverészésre ajánlkozó ligetes tisztások. A völgyben építkezők is szinte kivétel nélkül a táj harmonikus szín- és formavilágához illeszkedő hétvégi házakkal egészítik ki a természet megejtő szépségét. Ez manapság, sajnos, ritkaságszámba megy, a csiricsáré, hivalkodó, arrogáns, tájidegen színek és formák beköltöztetésével rondítanak el sok helyen minden szépséget.
Ebből a természet és az ember által létrehozott szépségből a Csipkés szabadtéri színpada fehérlik ki idegen elemként. Talán kerül majd egy képzőmûvész, aki ötleteket tud adni a színpad esztétikus beöltöztetésére. A másik, alkalmilag zavaró körülmény a zernyei bak medvéket is elûző gépzene, amellyel a táborszomszédság zabolai fiataljai a hatvaniak előtt hetvenkedve magukra próbálták irányítani a figyelmet. Jó volt tapasztalni viszont, hogy egy tábori küldöttség zajártalomra vonatkozó kérelmét nem utasították el, hanem a zenegépeken megtalálták a hangerősséget szabályozó gombokat.
A hatvaniakkal a nyári táborok, Erdély-járások történetéről és értelméről beszélgetünk.
Kocsis István mondja: Tíz évvel ezelőtt egy nyári egyetem volt, szokásos sok előadással. Ismeretterjesztés volt a központban, most már inkább a közösségfejlesztésre tolódott a hangsúly. Több a játék, kissé felszabadultabbá vált a tábor. Ezt a generációt már inkább így lehet megfogni. Valamikor fogékonyabbak voltak az ismeretterjesztésre. Ma már nem ez a helyzet. Tíz évvel ezelőtt olyan ismereteket szerezhettünk a táborozás alkalmával, amit az iskolában nem hallhattunk. Mára megváltozott a világ.
Egy félig ismeretlen ­fogalom: az olvasótábor
A beszélgetést kérdéssel indítom: Miért vagytok mindenáron s minden nyáron Háromszéken?
Bő óra múltán tapasztalom, hogy több kérdést nem is kellett megfogalmaznom, partnereim megszerkesztett formában közlik véleményüket.
Kocsis István: Válasszuk szét a dolgokat. Az olvasótábor nem azért kezdődött, mert mi ide járunk.
A táborozás hatvani múltját tekintve harminc éves. Az első tábort Ratkó Jóskával, Mózsi Ferenccel, Kovács Istvánnal, Szentmihályi Szabó Péterrel indítottuk. Mózsi Sántha ivadék, Sántha Ferenc fia. Amikor komolyabban nekifogtunk, akkor Kulcsár Katalinnal kigondoltuk azt, hogy milyen szép is ez az Illyés által megfogalmazott ötágú síp. Egyik évben Erdélybe, másikban Felvidékre, aztán Kárpátaljára készültünk. Burgenlandba is ellátogattunk.
Amikor már elfogytak az úti célok, akkor a nagykökényesi gyepre összehívtuk azokat az embereket, akikkel utazásaink közben találkoztunk. Közben Hatvan testvérvárosi kapcsolatot kötött Kézdivásárhellyel, s mi rájöttünk arra, hogy az olvasótábor is értelmet adhat ennek a kapcsolatnak. Függetlenül attól, hogy kik a polgármesterek, elvonatkoztatva attól, hogy milyen delegációs ide-oda futkározások vannak. Így alakult ki egy közös olvasótábor-osztatú gondolkodásmód. Ez most már több mint tíz éve így történik.
Előbb Kommandón voltunk több egymás utáni évben. Jártunk Zabolán, Bereckben, voltunk Esztelneken. És most az utóbbi két évben itt vagyunk a Csipkésben. Hozzá kell tennem, hogy egyik évben itt vagyunk, a másikban az itteniek jönnek hozzánk. Mikor a kézdivásárhelyi fiatalok a sorosak, akkor nem Hatvanban verjük fel a sátrakat, hanem elmegyünk valahova, mert a mi gyermekeink számára sem lenne vonzó a Hatvan határában felvert tábor. Ott is, itt is, mindig változik a színhely. Mi tulajdonképpen Kommandóra szerettünk volna most is felmenni, de nagyon jól érezzük magunkat itt is. A házigazda - Gábor Sándor - nagyon szívélyes.
Az is hozzátartozik a mi táborozásunkhoz, hogy a tevékenységnek van egy logikai váza. Erre próbáljuk ráhangolni a programot. Szöveggyûjteményt, dalosgyûj­teményt hozunk össze. Minden tábor velejárója, hogy az utolsó napon történik egy bemutató.
Olvasótábori színház
Jónás Péter, költő: Én tíz-tizenkét éves korom óta olvasótáborozom. A színdarabok mindig szerves részei voltak a táborozásnak. Eleinte mint kis színjátszó vettem részt, később mint rendező-asszisztens, s olyan négy-öt éve átvettem a tábori darabok rendezését. Közben belenőttem a csoportvezetésbe is.
Miért is fontos az, hogy minden kéthetes turnus után bemutassunk egy darabot?
Az olvasótábori színház külön mûfaj. Negyven gyermekkel dolgozunk. Ilyen a világon sincsen. Harminc-negyven, korábban színpadot nem látott gyermekekkel tíz-tizenkét nap alatt egy színpad- és előadásképes produkciót kell összehoznunk. Ehhez kész darabot nagyon nehéz találni. Ha Shakespeare-től eltekintünk, nincs is sok ilyen színpadi mû a világirodalomban. Ennyi szereplőt ritkán vonultatnak fel a szerzők.
Ezért általában vagy szerkesztek egy darabot versekből, népmesékből, regényrészletekből - minderre volt már példa -, vagy az is megtörtént, hogy én magam írtam darabot. Három évvel ezelőtt.
A legelső rendezés az esztelneki volt. Öt évvel ezelőtt. Másodmagammal rendeztük. Ágai Ágnesnek a Nemzedék címû verseskötetéből mutattunk be egy verses összeállítást. Ezt egészítettük ki a Popfesztivál dalaival. Utána csángó népmesékből szerkesztettünk Bereckben egy nagyon szép előadást.
Azért külön színházi mûfaj ez, mert általában vagy nem tudjuk, vagy csak az utolsó nap tudjuk meg, hol adjuk elő a darabot. Nincs arra mód, hogy hagyományos színpadképben gondolkozzék az ember. Pénzünk soha sincs. Ezért a díszlet is valami nagyon egyszerû, amelyet a gyerekekkel együtt el tudunk készíteni. A tíz-tizenkét nap is kevés. Ez is arra kényszeríti az embert, hogy elrugaszkodjék a hagyományos színpadi formáktól, és megpróbáljon a negyven gyerekkel mint színházi ,,anyaggal? és nem mint színészekkel dolgozni.
Egy kicsit olyan mozgásszínházszerû, kicsit kórusszerû, szóval külön színházi mûfaj. Minden gyereknek szerepelnie kell - ehhez mindig ragaszkodunk.
Az a legfőbb cél, hogy a gyerekeknek a táborozás végén legyen közös sikerélményük. Az olvasótábor olyan, mint egy kincses hegy, amelynek a legmagasabb pontján - a táborozás végén - áll ez a tábori darab, amely messzire látszik. És ezt a hegyet együtt építik a gyerekek. Van egy sikerélmény, amely a végére rendkívüli módon együvé hozza a csapatot. Szép, gazdag élménnyel és emlékkel ajándékozzák meg magukat. ?k készítették, ők adták elő.
Otthon tudom, hogy körülbelül mit szeretnék előadni szöveggel, tánccal, dalokkal, mesékkel. A szereplőket az első olvasópróba alkalmával látom először. Akkor kell eldönteni, hogy milyen hangok jelennek meg a színpadon, kik lesznek a szereplők.
Tulajdonképpen ez egy nagy improvizáció, közös kaland - eddig mindig sikerült. Reméljük, most is.
Idén megpróbálom belőni a generációk találkozását. A Kispál és a Borz zenekar popdarabjaiból válogattam össze a mûsort. A zenei anyag. Lovassy András érdekes, színvonalas popzenei szövegeket írt. Ezek már-már versek. Ez kötődik az olvasótábori hagyományokhoz, hogy értékeket is közvetítsünk. Másrészt a szívükhöz közel álló anyagot mutathatnak be. Ez a zenekar ma is nagyon népszerû. Harmadrészt a közös éneklésnek hatalmas ereje van. Negyvenöt percen keresztül majdnem csak énekelni fogunk. A szövegbe ,,becsempésztem? egy József Attila-verset is. Prózai részt írtam hozzá. Egy-két dalszöveget versként fognak mondani.
Hála Istennek, van négy-öt nagyon tehetséges tábori igricünk, akik gitárjaikat pengetik. Élőzene-kíséret lesz.
A fiatalok vágynak a szereplésre. Egyetemista korukban, sőt, több példa van rá, hogy azután is tartják a kapcsolatot a táborral. Előbb csoportvezető bojtárok lesznek, aztán saját vállukon cipelik az egészet.
A színjátszás csak esti program, a tábor nem csupán színjátszásból áll, napközben sok egyébbel foglalkozunk.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép