
Étfalvazoltán fölött az erdőben nem kell félni a medvétől: a gidófalvi gombászó cigánykompánia akkora ramazurit rendez a fák között, hogy medve koma meg sem áll a Térhomlokig. Az erdőszélen bóklászok, a fürge lábú, vizslaszemû purdékkal és suhancokkal ugyanis nekem már nem érdemes versenyre kelni, s egyébként is a terep-, a növényzeti adottságokból és az évszakból, az időjárásból kiolvasható jelzések azt mondják, hogy a lombhullató erdőkben a róka- és a keserûgomba ideje éppen lejárt, de a galócafélék, vargányák, a nagy őzlábgomba még nem jelentkezik tömegesen. Csiperkészek hát, szegfûgombát szedek a legelőn.
És megérkeznek a cigányok. A vedrek, krumpliskosarak fenekén néhány kukacos és rágott medvegomba.
Az ember, ha információkat akar szerezni, akkor azt is megkérdezi, amit jobban tud, mint a kérdezett. Az emberek szeretnek többet tudni, mint mások, szívesen eligazítanak, különösen a saját felségterületükre vetődött gyámoltalan városit.
Találtam néhány varaszöld galambgombát a nyírfák-cserefák lombkoronája alatt. Kérdezem, hogy ez mi lenne? A válasz precíz, pontos: a legfinomabb galambgomba. - Zöld, de mi mégis azt mondjuk: kék hátú.
A cigányok mellém szegődnek, s a völgyben állingáló kocsihoz kísérnek. Érdekel, melyikük ki fia-borja. A koravén cigányasszony maga köré állítja négy gyerekét. - Nézze meg őket, ezek az enyémek, s egy kicsike reggel óta étlen vár otthon.
A sihederkorúakra ráparancsol, hogy ne közelítsenek a kocsihoz. Elszégyellem magam, hisz nekem eszembe se jutott, hogy az autót bármiféle veszély fenyegetné. Az asszony gondolataimban akar olvasni, jelzi, ők nem tolvajok, nem lopnak, és nem kíváncsiak, mi van a kocsiban.
Kenyeret kér. Egy falat kenyeret.
Késő délután van, egész nap az erdőt járták, és ma még nem ettek. - Hiába süssük meg, instálom, a gombát, ha nincs kenyér, nem esik jól.
Kenyér az nincs. Elhiszi. Az egyik kislány egy korty vizet kér. Az viszont van. Boldogan szalad arrébb a pillepalackkal. Némi kenyérre való aprópénz, az kerül, s a hálálkodástól alig tudok szabadulni.
?szinték, természetesek, nem is hasonlítanak a városon elszemtelenedett álkoldusokra. ?k nem koldusok, ők csak szegények.
Mikor az ötgyermekes asszony kenyérrevalót kért, a többiek ösztönösen húzódtak arrébb, hogy lássam: valóban elesett emberek ezek. Az egyik süldőlány külön nyomatékot adott a kérésnek: ez az asszony most jött ki a kórházból. Megoperálták.
De ki tud nekik elegendő kenyeret vagy kenyérrevalót adni, s hogy ezt maguk is megkereshessék, előbb iskolát, majd megfelelő munkát biztosítani?
(sylvester)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.