Megidézett múltRiport: A Rákóczi-vár még rejtegeti titkait

2004. augusztus 13., péntek, Archívum 2003–2007

Nehezen adja elő magát a Rákóczi-vár. Orbán Balázsnak is nehezen mutatkozott meg - őt egy ,,túlpontosságu Herr von Director példás szigoru őrködése? akadályozta meg abban, hogy lencsevégre kaphassa az akkor (a 19. század vége felé) még várerődnek mutatkozó Rákóczi-várat, hogy aztán egy év múlva, az új igazgató készséggel adjon engedélyt a fényképezésre. Másfél század múltán magunk egész más céllal közeledünk a Rákóczi-várhoz: most azt vesszük szemügyre, miként tárulkozik fel - remélhetőleg immár végérvényesen - mindaz, ami még a ,,várból? megmaradt. Fél évezred viharai s a múlt század második felének történelemromboló ,,hadjáratai? után.
Orbán Balázs útravalója
,,A vámon alól azonnal kezdődik a tulajdonképi szoros. Az Ojtoz pataka által átfolyt szûk, kanyargó völgyet magas, meredek hegyek határolják. E völgy második kanyarulatánál még összébb szorul, balról (északról) a magas-meredek Máglyakő, jobbról a Rakottyás szép, erdőboritotta bérczei tornyosodnak fel. Ez utóbbiból egy 30-40 öl magas sziklanyak szökell elő a völgybe, azt annyira eltorlaszolván, hogy a zajongva törtető pataknak alig marad egy szûk mederhely. E sziklagerinczen van a Rákóczi várnak igen festői rommaradványa.
E várat - a hagyomány szerint - II. Rákóczi György építtette, s az fekvésénél fogva igen erős várerőd lehetett. Az egyenetlen, lejtős sziklatalajon fekvő vár szabálytalan négyszög idomban épült, 100 lépés hosszuság, 50 lépés szélességben, szögletein kiszögellő négyszög bástyákkal. Most azonban csak az északi és keleti oldal falai és bástyái állanak még, ezek is nagyon töredezett, rongált állapotban. Az ujabbkori erőditvényi munkálatok: néhány kis őrtanya, a völgyet elzáró pallissade, néhány fedett casamata s fenn a hegygerinczen ágyut befogadó földsánczolat (melyek nagy része 1849-ben honvédkezek által készült,) a régi vár töredékeire vannak fektetve, s azért oly féltékenyek e romra.
A patakon túl (balpartján) a Rákóczi-várral átellenben egy a hegy meredek oldalára felfutó erős fal volt, melynek most csak ölnél szélesebb alapzatai látszanak. A vár és e védfal a szorost tökéletesen elzárták, s abban a korban igen bajosan tudhatta azt az ellen áttörni. (?)
Fájdalom! csekély mi e romból fennmaradt, mert felhasználták az emlitett későbbi erőditvényekhez, melyek az ujabb korban kifejlett hadtani igényeknek nem felelnek többé meg, s semmi hadászati fontossággal nem birnak.
Az ut a sziklamederre fektetett erőditett s felvonóhiddal ellátott őrtanyák udvarán vezet át. E vár alatt bizonyosan többször vivatott harcz, s e sziklákat gyakran áztathatta a hon határának védelmében kiontott vér, de a történelem elfeledte az ezen romhoz kötött eseményeknek és csatáknak emlékét fenntartani.?
Helyszíni szemlélődése, a helyiek kikérdezése után Orbán Balázs még hazafiúi hévvel büszkén nevezi Rákóczi-várnak az Ojtozban levő erődítést a Székelyföld leírásában. Később, levéltári dokumentálódást követően a tényekhez ragaszkodó történész felülkerekedik benne, a Kiegészítésekben már csak Ojtozi-szoros váraként emlegeti a mai napig is Rákóczi-várként ismert - valószínûleg, a Rákóczi-szabadságharc reminiszcenciájaként gyökerezett meg ekként a köztudatban - romot.
,,Hogy az Ojtozi-szoros vára mikor épült, arra nincsenek adataink, különben arra igenis van adatunk, hogy a németek egy itt emelendő várnak fontosságát nem annyira a külellenség ellen, mint inkább a székelyek fékezésére hamar felismerték, s ahogy a mohácsi vész után betehették lábukat Erdélybe, az Ojtozi-szorosban való vár építését célba vették, amint kitetszik Haller Péter szebeni polgármesternek egy 1552. május 5-én I. Ferdinándhoz intézett titkos fölterjesztéséből. (?)
Nem lehet tudni, hogy Haller álnok tanácsa következtében épült-e az Ojtozban az alkalommal vár a küligát nem tûrő székelyek fékezésére, de ha épült is, azt bizonnyal lerombolták a nemsokára Izabella mellé állott s területükön várat nem tûrő székelyek; de hogy későbben épült erőd az Ojtozon, az kitetszik Bethlen Gábornak 1627. október 1-jén Gyulafehérvárról kiadott rendeletéből, melyben Háromszék tisztségét értesíti, hogy az ojzozi várban (így) harmincadot állított, harmincadossá lemhényi Kanistos Mihályt nevezvén ki, azért rendeli, hogy ha kívántatik, felkeljenek mellette, hogy a megszökők áruit zászló alá vihesse, s a kihágókat megbüntethesse.
Arra meg, hogy a várat maga a székelység építette önként, amidőn az nem az ő szabadságának fékezésére, hanem a haza határának oltalmára szolgált, adatot az 1630-i 54, 64. articulusokban találunk, hol ez áll: ?Az Ojtozon és Bodzán, hol a várakat maga a székelység építette, a székelyek vámot, harmincadot ne fizessenek, ingyen való dolgozásra, fiscus sójának vitelére ne szoríttassanak.?
Eszerint a már Bethlen Gábor alatt fennállott és ezen articulus szerint a székelyek által épített ojtozi-szorosi várat Rákóczi György nem építhette, legföllebb azt csak kijavíttatta, s így a Rákóczi-vár elnevezés történelmi jogosultsággal nem bír.?
Két torony a dombon
E történelmi előismertetés tudatával kelünk útra szemrevételezni azt, ami még megmaradt a Rákóczi-várból. Utunk nem esetlegesen időzített: épp ásatás folyik az Ojtozban - és ez fölöttébb érdekes történet, méltó a Rákóczi-várat belengő misztikumhoz. Egy éve még a Székely Nemzeti Múzeumnál senki sem tervezte a Rákóczi-vár ásását, sem rövid, sem hosszú távon. Aztán egy szerencsés véletlen következett, besegített még egy jó adag furfang is - így folynak most a munkálatok az Orange költségén. Csak nagyon röviden felidézve az annak idején lapunkban is ,,megszellőztetett? előzményeket: a távközlési cég erősítőt akart építeni a mûemléknek nyilvánított romok közvetlen közelségében, a munkálatot már el is kezdték, mire az illetékesek felfigyeltek a szabálytalanságra. Szó szót követett, végül az Orange másutt fogott hozzá erősítője felépítéséhez, s még vállalta a romok megásásának, konzerválásának finanszírozását is.
Kató Zoltán múzeumigazgató ezúttal kettős minőségben szegődik útitársunkul: sofőrként és fényképészként. Sőt, idegenvezetőként is. Az országútról leágazó földutat hamar megtaláljuk, a tócsákat kerülgetve kaptatunk fel az emelkedőn. Hatalmas seb a domboldalban az erősítő alapjának kiásott, időközben visszatemetett gödör - közvetlenül a romok fölött. Kopácsolás, beszéd hallatszik már. Avaron csúszkálva, ágakat kerülgetve ereszkedünk alá. Bordi Zsigmond régész és csapata dolgozik, igyekeznek is módfelett, merthogy az esős idő állandóan késlelteti munkájukat, határidőre szeretnék befejezni az ásást, aztán idénre még máshol is beterveztek ásatást.
A várral ismerkedünk. Határvédő erődítmény volt, magyarázza a régész (miközben szemét állandóan ,,munkásain? tartja), az volt a feladata, hogy lezárja a völgyben haladó országutat. Valójában nem is lehet várnak nevezni, ugyanis egy várnak négy fala kellene hogy legyen, egy területet kellene bezárnia. Ez nem más, mint két torony és az ezeket összekötő fal. A tornyok 9x9 méteresek, a fal olyan 300 m hosszú, 1,6 méteres vastagságú. Eredetileg puskalőrések voltak az egész falazaton. A hagyomány nevezi Rákóczi-várnak, valójában szinte biztos, hogy a Rákóczi családnak nem volt köze hozzá. Már korábban építették, a falazat és az eddig talált leletek alapján valamikor a 15. század folyamán (és minden bizonnyal helybéli építészek, tesszük hozzá a nyugati torony falait elnézve: egyenesek, mint a Csíki utca). Orbán Balázs még azt feltételezte, zárt, négytornyos vár volt egykor - de ezt, akármennyire kerestük is, bejárva a terepet, nem találtuk meg.
A romokat figyelve, még a háromemeletes tornyot is nehéz elképzelni. Nagyon lepusztult állapotban van - érdekes mód azonban a legtöbb pusztítást nem a természet, hanem a hely jellege okozta: lévén hogy itt az egykori határ, állandó jelleggel erődítettek. A romoktól fel a gerincig lőállások nyomai, odafenn tüzérségi állásokat alakítottak ki, vélhetőleg még 1849-ben. Az első világháborúban ugyancsak védvonalként használták, majd a második világháború idején az Árpád-vonalhoz tartozott ez a rendszer is, légelhárító állás van a gerincen, szerte sündisznóállások, futóárkok - teljes védvonalrendszer, melynek az volt a fő feladata, hogy az utat oldalról védje. Már a középkorban is ez volt az elképzelés, a Rákóczi-vár lőréseit is úgy alakították ki, hogy az utat fedjék.
A világégések lejárván, ismét elhagyatottá vált a Rákóczi-vár környéke. A természet végezte dolgát, csendesen, lassan. Majd jöttek a munkások, árkot ástak, hatalmas csöveket fektettek le. Itt halad át az Erdélyt Moldvával összekötő fő gázvezeték, s ennek tervezői, útvonalának kijelölői cseppet sem vigyáztak a romokra. Épp ellenkezőleg. Részben megrongálták a nyugati tornyot, de az összekötő fal jó részét teljesen megsemmisítették. Ezek után, 1968-ban, mikor az Árpád-vonal még megmaradt bunkereit, egyéb, a magyar hadsereg áttörhetetlen védvonalára emlékeztető építményeket felrobbantották, a Rákóczi-várra már nem kellett dinamitot pocsékolni.
A mostoha időjárásnak köszönhetően az ásatás lassan halad. Persze, adódtak egyéb akadályok is, néhány fa kivágását például igencsak körülményes elérni az erdészetnél. De lehetne szólni a megígért, ám elfeledett támogatásokról is (a berecki önkormányzat helyett a Sánta Ló adott segítséget), vagy arról, hogy a helybélieknek nem ízlett a felkínált munkalehetőség. Ennek ellenére most már a nyugati torony konzerválása zajlik, a keleti toronynál pedig még folyik a feltárás. A falat majdnem másfél méteres omladék borítja, lehetetlen az egészet - vagyis ami még megmaradt belőle - feltárni. A fák is rá vannak nőve, az erdészek pedig nagyon ,,sztrájkolnak?.
Az ásatás során nagyon sok kerámia került elő, többnyire 18. századi cseréppipák, a legkorábbi töredékek 15-16. századiak. Építésére vonatkozóan Orbánnál pontosabbat nem sikerült kideríteni, annyi bizonyos, már az 1500-as években állott az erődítésrendszer, de nem épülhetett korábban a 14. század végénél, mert a lőrések kimondottan tûzfegyverre készültek (majdnem 80 centi a belső párkányuk, belül nagyon rövid a nyílásuk, hogy a lövész beférjen; külső felük tág, tölcséresen nyílik). A ,,vár? több évszázados sorsáról sem hullott le a lepel, valójában már az 1800-as évek közepén ,,meghalt?, használaton kívül került, de valahányszor valamilyen háborús esemény volt a környéken, mindig megerősítették. A védelmi vonalak nem biztos, hogy mindig a középkori erődítményre támaszkodtak, de a domboldalt stabilan megerősítették.
És természetes (?), hogy kincskeresők is többször megfordultak a Rákóczi-várnál - mint mindenütt, hiszen a hagyomány azt tartja, hogy ahol romok vannak, ott érdemes rejtett kincsek után kutatni. A régészek eddigi legnagyobb ,,kincse? egy 1904-es kilőtt töltényhüvely?
Végezetül már csak egyetlen kérdésünk marad: mi lesz a Rákóczi-vár további sorsa? ,,Ha a helyi tanács (a berecki - sz. m.) megfelelően áll hozzá, akár turisztikai látványosságként is mûködhet. Amikor mi elmegyünk innen, úgy hagyjuk, hogy bármikor látogatható legyen? - mondja Bordi Zsiga. Ez lenne a tálcán kínált lehetőség. Hogy kihasználják-e, az a jó bereckieken múlik.
Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-08-13: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás