Beke Ernő minap megjelentetett csodálatos könyve - Üdvözlet Kézdivásárhelyről - bizonyára egyedi és előzmények nélküli a maga nemében. Erdély városairól már adtak ki képeskönyveket, de ily gazdagot és ennyi mûgonddal gondozottat soha még, s így a szerző, a szenvedélyes gyûjtő, Beke Ernő neve mellett - társszerzőkként - illik ide jegyeznünk, mindazok nevét, kik e rendhagyóan szép képes album világrajöttéhez hozzájárultak, a bevezető tanulmányt író Olasz Gabrielláé, a kiadatást ösztönző és elősegítő, a kötet szövegét gondozó dr. Borcsa Jánosé, a könyvet megtervező és a kivételesen igényes borítót megalkotó Kisgyörgy Tamásé, s nyilván azoké is, kik Beke Ernőben fölébresztették a tudatosan fölvállalt gyûjtőszenvedélyt, őrá testálván gyûjteményeiket vagy azok megmenekedett töredékeit, a Nagy Éváét, a Wertán Margitét. Említést érdemelnének mások is, kik önzetlenül adományoztak a magukéból a gyûjtőnek, s nemkülönben azok, kik város- és helytörténeti tanulmányaikkal segítettek őnéki eligazodni a céhes város újkori históriájában.
Ez a könyv valóban Kézdivásárhely igazi újkori históriája, hiszen anyaga az 1898 és 1968 közötti korszakot öleli fel, képes levelezőlapokon mutatván be Felső-Háromszék ,,Párizsának? közel egy évszázados történelmét, arculatának alakulását. Ez a képes üdvözlő levelezőlapok erdélyi elterjedésének, térhódításának, páratlanul gazdag virágzásának korszaka, mely hol tetőzött, hol hullámvölgybe került (a legszebb ,,termésû? talán a századfordulót követő éveké), de mindenképpen méltó képi dokumentumanyagot szült ahhoz, hogy szüntelenül alakuló-gazdagodó városképről és a város lakóinak életéről, ízlésvilágáról, mindennapjairól dokumentáris értékkel adhassunk számot. Beke Ernőék nem nyúlnak korábbi anyaghoz, nem használnak fel metszeteket, kőnyomatos illusztrációkat, tartják magukat a ,,mûfaji egységesség? szabályához, de ez önmagában is oly gazdag és lenyûgöző, hogy e könyvet méltán teszi unikummá a maga nemében.
Érdemes lenne hosszasabban idéznünk Olasz Gabriella alaposan dokumentált, nagy tárgyi felkészültségre valló bevezető tanulmányából, de azt inkább elejétől végig érdemes olvasni és ízlelgetni, hát maradjunk csupán egy passzusnál, mely a mára és a jövőre is tanulságul szolgál: ,,a város minden értékes övezete valamilyen szintû védelemben részesül. Ezután a hangsúly a védelem tényleges lehetőségeire tevődik át. (?) Ebben a felelősségteljes megőrző munkában, a város egykori arculatának visszaidézésében, illetve az elveszett elemek visszaállításában sokat segíthetnek a 19. századi és a 20. század eleji városképet tükröző képeslapok is.?
Mi tovább is mennénk: Kézdivásárhely jellegzetes főtere, az udvarterek világa, a kantai mûemlékegyüttes méltán érdemelné meg, hogy valós UNESCO-védelem alá kerüljön, s akár a világörökség részeként tartassék számon. Persze, ezért főleg minékünk, háromszékieknek kell rengeteget tennünk, s ha cselekvő hozzáállásról van szó, hadd minősíthessük Beke Ernő albumát e cselekvés kiemelkedő gesztusának.
Beke Ernő: Üdvözlet Kézdivásárhelyről. A régi Kézdivásárhely képeslapokon, 1898-1968. Ambrózia Könyvkiadó, Kézdivásárhely, 2004.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.