A Babe?-Bolyai Tudományegyetem honlapján Andrei Marga, az egyetemi tanács elnöke intézményt bemutató sorait olvasom, s eltûnődöm az ott leírtakon. A volt rektor, mai elnök, mint köztudott, sokat tett azért, hogy az egyetem magyar diákcsoportjai és tanári kara együtt fejlődhessenek az 1989-es fordulat után a nagy lendületet vett intéménnyel, s ennek alapján javuljon a viszony a két (illetve a némettel a három) értelmiségi és tudományos kör között is, s mindez okvetlen az akadémiai légkör és intellektuális munkakörülmények javára vált a kincses városban, különös kontrasztot képezve a település fölött a helyhatósági hatalmat jó évtizedig bitorló xenofób polgármesterről elnevezett korszak kártékony közszellemével. Ma az egyetemen 59 szak hallgatható magyarul a 105-ből, szépszámú anyanyelvén tanuló kisebbségi fiatalt oktat az intézmény, és még sorolhatnánk, miben javult a helyzet a nemzeti homogenizáció és a teljes elsorvadás felé hanyatló nyolcvanas évtizedhez képest. De vajon a sok apró lépés gondoskodott-e arról, vagy legalább előkészítette-e azt, hogy a két egyenértékû erdélyi mûvelődés az esélyengyenlőség alapján bontakozhassék ki az intézményben, hogy az egyik félre megalázó és lefokozó alá- és fölérendeltségi viszonyokat fel lehessen számolni és új, méltányosabb alapokon lehessen rendezni a két közösség felsőoktatásának kérdését? Hogy egyebet ne mondjak: ahol a szakok fele hallgatható csak magyarul, ott a többi nem juttatja-e nyelvi és helyzeti fölényhez a másik felet, nem sérül a polgári jog- és esélyegyenlőség, nem sérelmes-e az egyenrangú két európai mûvelődésre, és nem hat-e korlátozólag a számbelileg kisebbik (de milliós) fél fejlődésére? Minde hátrány továbbgyûrûzik annak tudományos életére, értelmiségi utánpótlására, társadalomépítő terveire, mindenekelőtt okatási hálózatára.
Olvasom a különben mértéktartó visszafogottsággal megírt sorokat, melyek az erdélyi fejedelemség korabeli és a későbbi egyetemalapítási kísérleteket is előzményként vállalják, s most idézem a mégis meggondolkodtató passzust:
,,Az 1848-as forradalmak kontextusában nyíltan felvetődött a nemzeti nyelvû egyetem kérdése. Erdély többségi népessége, a románok román tannyelvû egyetemet kértek. Az akkori magyar vezetők közül Eötvös miniszter volt az, aki 1868-ban magyar, román és német előadási nyelvû egyetem alapítását javasolta Kolozsváron, és a román elit egy része támogatta javaslatát. 1872-ben azonban a hatóságok kizárólag magyar nyelven hozták létre a kolozsvári egyetemet, s ez felszította a román többség elégedetlenségét. (A románság kisebbségnek számított a történelmi Magyarországon, Marga itt erdélyi viszonylatokat használ, ezt követjük mi is az alábbiakban.) Az első világháború végén, a nagy Egyesülés alapjain, a kolozsvári egyetemet, hasonlóképpen a strasbourgi és pozsonyi egyetemekhez, átvették az állam hatóságai, ezáltal a kiegészült Románia (România întregit?) intézményévé vált. 1912. május 12-én jön létre a Kolozsvári Román Egyetem, melynek előadásait 1919. november 3-án Vasile Pârvan avatja fel az Életünk feladata címû előadásával, s melyet I. Ferdinánd 1920. február 1-jén ünnepélyesen is megalapít. Marga idézi az egyetem homlokzatára akkor felvésett királyi nyilatkozatból, hogy az intézményre ?az igazság és méltányosság? keresése hozhat dicsőséget, miként a Föld népei közti megértést is ez alapozhatja meg.?
Bárhogyan fogalmazzunk és mentegessünk is, nem kerülhető meg a belátása annak, hogy az anyanyelvû felsőoktatás kérdésének méltányos rendezése Kolozsváron 1919-ben nem oldódott meg. A különben nemegyszer nemzeti hevületei áldozatául esett Nicolae Iorga is úgy vélekedett kezdetben, hogy Erdély fővárosában a magyar egyetemnek meg kell maradnia, és egy új román felsőoktatási intézmény ottani felállítása révén orvosolhatók az új többségi nemzet sérelmei. Nem ez történt. Az idézett sorok, ha nem is agresszíven, de igazolni kívánják az igazolhatatlant: a főhatalomváltás nyomán bekövetkezett ama változást, mely az egyik felet teljesen kifosztja és kilakoltatja jogos tulajdonából, a másiknak pedig végső soron az új impérium puszta erőfölényénél fogva odaadja, amit a másiktól elvett.
Kolozsvárhoz, Erdélyhez illő demokratikus megoldást végül 1945-ben sikerült találni, mikor is az 1940-ben újraalapított magyar egyetemet megerősítették jogaiban, és mellé visszaköltözött Nagyszebenből az országrész román felsőoktatási intézménye is. Egy méltányosabb viszony körvonalai is kibontakozni látszottak a két egyetem között, de utóbb a torzulások kerekedtek felül, s 1959-ben bekövetkezett az erőszakos egyesítés (Marga 1956-ot ír), mely a gyengébb fél kalodájának és sírjának bizonyult. Persze, nem csupán az önigazgató oktatási intézményeknek, a tudományos életnek sem kedvezett a diktatúra légköre, a demokráciának nem lehetett szava abban, hogyan alakulnak a dolgok, legfeljebb a nyelvi jogegyenlőség kerete felállításának kísérlete folyhatott ideig-óráig Kolozsváron.
Ma lehet vitatkozni azon, milyen lépcsőfokokon keresztül érjük el a kívánt célt, hogy pillanatnyilag a ,,szoft? vagy ,,hard? tagozatosdi a célszerûbb megoldás, de megkerülhetetlen és kicselezhetetlen az állami oktatásban az esélyegyenlőség restaurálásának feladata, ne tévesszük hát szem elől. Ennek garanciáit az önálló intézményi keretekben és költségvetésben, valamint szakfelügyeletben látta és látja évtizedek óta a magyar közvélemény, nézetem szerint összhangban az érintettek többségével. Marga sorai is bizonyítják: évszázados tanulságról van szó, melyet két történelem hitelesít és tesz tapasztalati igazsággá. Ne áltassuk magunkat álmegoldásokkal. Ami pedig a multikulturalitás varázsszavával operálókat illeti, megnyugodhatnak abban, hogy egy kisebbségi egyetem már eleve csak multikulturális lehet, s hogy ott a többségi nyelvet, uralkodó státusától megszabadítva bár, de a világnyelvekkel együtt létfontosságú érintkezési eszközként fogják kezelni továbbra is.
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.