VisszajelzésNyílt tér: Rosszhiszemûség, rosszindulat, közérdek?

2004. augusztus 27., péntek, Archívum 2003–2007

Aki vállalja egy intézmény vezetésének terhét, vállalja azt a kötelezettséget is, hogy megvédje érdekeit.
Íme, egy sajnálatos összefüggésben az a feladatom, hogy megvédjem az Árkosi Mûvelődési Központ érdekeit egy olyan perben, amely az intézménynek helyet adó ingatlan természetbeni visszaszolgáltatását célozza. Ez az ingatlan jeleneg a román állam tulajdonát képezi, az igazságszolgáltatási folyamat eredményét majd az illetékes szervek határozzák meg többé vagy kevésbé szükséges szakaszok során. A tendenciózus próbálkozás ellenére a döntés nem a Visszaítélték az árkosi kastélyt címû, a Háromszék július 30-ai számában megjelent írás szerzőjére tartozik. Ha a visszakövetelő ügyvédjének még a per befejezése előtt érdeke bizonyos - minden jó szándékú ember előtt világos - tények elferdítése (és ezúttal nyilvánosan, nem a törvényszéken) az alapító örököseire, a természetben visszakért vagyon kezelési módjára és jelenlegi használatára vonatkozóan, emígy próbálva befolyásolni a per további sorsát, legalább ő vállalja ennek jogi következményeit is? Olyan kockázatot, amely valószínûleg természetes módon anyagi haszonnal jár.
Tudatában vagyok annak, hogy törvényes felelősségemből következő lépésemet különféle érdekek függvényében nem méltányolják, hanem vitatják, függetlenül a per eredményétől. Ez is egy vállalt kockázat. Éppen ezért szükségesnek tartom az említett cikk végén megfogalmazott vádakat valós megvilágításba helyezni, merthogy a jóérzés és a szakmai tisztesség ellenére a szerző az általam vezetett intézményt befeketítő kijelentéseket tesz, eltorzítva annak köztudatban élő képét, és beárnyékolva az itt dolgozók hírnevét. Felhívom tehát az aláíró Demeter J. Ildikót, hogy bizonyítsa be: az Árkosi Mûvelődési Központ ingatlanában csak gyér tevékenység folyik (amikor az itt kezdeményezett és megvalósított előadások, hangversenyek, gálák, szemináriumok, szimpóziumok, alkotómûhelyek állandósultak és hagyománnyá váltak, nemzeti és nemzetközi elismertségnek és kivételesen nagy részvételnek örvendenek, Árkos a kortárs mûvészet és kultúra támpontjává vált), hogy az elszállásolást szolgáló terek kifûthetetlenek és kihasználatlanok (mikor már 1998-tól kezdve minden hozzánk tartozó ingatlant központi fûtéssel láttunk el, és mikor itt évente helyszûkével küzdő mûvészi rendezvény mûködik, a falu lakosságához fordulunk, szép jövedelmet biztosítva ezáltal nekik, nem pedig a valóban fûtéshiány miatt leromlott agronómusháznak), hogy a dendrológiai park gondozatlan (mikor minden látogató felfigyel a példamutató tisztaságra, és a ritka fajok, százados fák megmentése állandó emberi erőfeszítéssel, hegymászók bevonásával is történik), hogy a képzőmûvészeti alkotások leromlottak (mikor - harminc évvel létrehozásuk után - egyetlenek voltunk, akik nemzeti és nemzetközi visszhangú restaurálási akciót indítottuk a megmentésükre és megőrzésükre, az idő okozta károsodások helyrehozatalára - ezt a programot tavaly a Romániai Civil Szervezetek Gáláján kiemelték, anyagi hátterét a megyei tanács és a mûvelődési minisztérium pályázataiból fedezzük, és a kovásznai szoborpark megmentése is foglalkoztat), hogy a kastély és a melléképületek elhanyagoltak (mikor bárki megállapíthatja ezek külső és belső karbantartásának mûgondját, valamint az állandó fûtés biztosítását, amivel a régi épület nedvesedését és leromlását megakadályoztuk), hogy a kastélyban egy kocsma mûködik (mikor a közélelmezési egységet egy zárt körû, csak látogatóinkat kiszolgáló bárrá alakítottuk), hogy a tó eltömődött (mikor épp idén nagy anyagi erőfeszítést tettünk ennek fél évszázad utáni kitakarítására), hogy a vízvezeték javítása évek óta elmaradt (holott teljesen felújítottuk, még az artézi kutat is mûködésbe helyeztük), és így tovább.
Az a tény, hogy a szerző a jobb tájékozódás végett nem méltóztatott kifáradni intézményükhöz, és nem is kereste fel ennek vezetőségét, mielőtt efféle valótlanságokat állít a sajtóban, nemcsak rosszindulatra enged következtetni, hanem arra a szándékra is, hogy közmegvetésnek kívánja kitenni a mûvelődési központot, kihasználva a még le nem zárult pert. Úgy gondolom, hogy ezzel az eljárással az általam vezetett intézmény, ennek személyzete és jómagam is erkölcsi, anyagi és jogi károkat szenvedett, ezért felszólítom Demeter J. Ildikót, vonja vissza az írásban fellelhető hazugságokat, s nyilvánosan kérjen bocsánatot - még mielőtt az igazságszolgáltatáshoz fordulnék.
Petre Str?chinaru,
az Árkosi Mûvelődési Központ igazgatója
Megjegyzés. Az árkosi kastélyról írottak részben jogászi véleményen, részben saját és látogatói tapasztalatokon alapulnak. Az intézmény tevékenységét talán hasznosabb lett volna a törvényszéken bizonyítani - de azt, hogy ebben a formájában, meglévő beosztásával és berendezésével a kastély nem igazán felel meg a benne folyó tevékenységeknek, éppen Str?chinaru igazgató úr jelentette ki egy sajtótájékoztatón (ezért kellett az istállóból kiállítótermet alakítani). Ami a felsorolt állításokat illeti, lehet így is, úgy is magyarázni - az egyik téli rendezvényen bizony vacogott a közönség, az igazgató úr által említett különféle javítási munkálatokra pedig nyilván azért volt szükség, mert harminc vagy ötven éve elhanyagolt létesítményekről van szó? Az árkosi kastélyban zajló rendezvények mûvészi rangját senki nem vonja kétségbe (noha az alagsori ivó mûködtetése még zárt körû használat esetén sem igazán kulturális tevékenység), de azt igen, hogy ezek csakis itt rendezhetőek meg, a más (akár viszonylag jól karbantartott) birtokán. Alapvetően ugyanis erről van szó: a kastély egy családé volt, amelytől elvették, és amelynek még az eléggé szûkmarkú hazai visszaszolgáltatási törvények értelmében is vissza kellene adni. Ha az államnak mûvelődési központra van szüksége Árkoson, építsen egyet, a Háromszék és főszerkesztője a magántulajdon híve, és a leghatározottabban tiltakozik annak bármilyen célú kisajátítása ellen. Ha ezért perelni akarnak, állunk elébe. A szerk.
Demeter J. Ildikó
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép