- zetelaki közelképek ELS?. Péntek este, miután az órák óta nyárson forgó disznókat Márkus Barbarossa János szakavatott kézzel, imponáló mesterségbeli tudással kezdte szeletelni és kiosztani a porciókat a lézengő s egyre éhesebb és követelőzőbb rittereknek, bizonyítva, hogy egy költő, hangszerkészítő és zenész mészárosnak sem utolsó (!), az első sertésből előkerült - hogyan, hogyan nem? - Sántha Attila Székely szótárának egy példánya.
Mintegy ajándékként az elnöknek, aki három éve mindent megtett azért, hogy az EMIL megtalálja saját arcát és szerepét, számtalan találkozót szervezett, díjakat is hozván létre, elkezdte - nyilván nem egyedül, de hihetetlen energiával - szervezni a kilencvenes évek végére igen elbizonytalanodó erdélyi magyar írók szervezeti életét. Most, hogy hamarosan betölti a szervezet az obligát három évét, s így léphet Európába - már ami a támogatásokat illeti, hiszen azt is sikerült elérni, hogy tagja legyen a liga az európai írók szervezetének -, kissé újra kellene gondolni az eredeti célkitûzéseket és a jövőt?
Erre is sor kerül persze, de Zetelaka nem erről szólt elsősorban? Ha nem erről, akkor miről? - teheti fel a kérdést az olvasó. Hivatalosan az irodalmi folyóiratok fényesnek éppen nem mondható helyzetéről, másodszor magáról az íróról, aki Zetelakán találkozott, kvaterkázott és purparlézott társaival. Ilyen jó hangulatban igen ritkán?
MÁSODIK. Szombaton ,,az irodalom visszavágott?, a csórék - értsd: meztelen felsőtestûek - és az izomingesek újra összecsaptak a zetelaki focipályán, miközben már főtt a pörkölt, jóféle illatok kerengtek a levegőben, s a tábor még jelen lévő vendégei sörösüveggel, borospohárral a kezükben szurkoltak kedvenceiknek.
Nyilván, nem az eredmény volt a fontos. Hanem a játék, hiszen már József Attila is megfogalmazta: ,,?játszani is engedd??
Hát játszottak.
S akik nem, azok a társaikat biztatták.
A hangulat tehát emelkedett?
Ez se semmi azért, nagyobb viták és botrányok nélkül négy napig együtt tudott lenni nyolcvan-kilencven ember, írók és szimpatizánsaik?
HARMADIK. Jön egy zetelaki atyafi az egyik éjszaka a Kék lagúna teraszára - Zetelaka egyik becsületsüllyesztőjét, ahol most egyébként az egész program zajlott, Kék lagúnának, egy másikat pedig Aranykócsagnak hívják, ami a székely nép nyelvi fantáziáját is híven tükrözi! -, szétnéz, ülnek a résztvevők a teraszon a meleg nyári éjszakában az asztal körül, az asztalon sörös- és borosüvegek, üres és teli poharak sorakoznak. Folyik a purparlé. Közelebb jő az atyánkfia, és igyekezvén szilárdan megállni a lábán - de azért inog, mint a nemzeti önismeret -, reszelt hangon kérdezi: ,,magik mind költők??? Nevetés a válasz, mire kijön a farbával, a fogyasztást jelző üvegekre-poharakra mutatva mondja: ,,hát ezt látom!??
Bogdán László
Utolsó. Az író - a megboldogult Hajnóczy Péter vakító megfogalmazása szerint - általában mikor ír, egyedül van, szemben a rettenetesen fehér papírlappal, amire írnia kell.
Időnként viszont érdemes találkoznia is írótársaival. Hogy eszmét cserélhessen, énekelhessen, beszélgethessen velük. Zetelaka erről szólt elsősorban, s ezért kétségkívül dicséret illeti a szervezőket és a mecénásokat, akik ezt lehetővé tették?
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.