Képzőmûvészet: Ló és lóerő

2004. szeptember 11., szombat, Archívum 2003–2007

- Az Incitato margójára 1. A címről. Nagyon kifejező és pontos. Ugyanerről évtizedekkel ezelőtt az író, színházi és operarendező, grafikus, festőmûvész, mecénás és diplomata Bánffy Miklós így írt, amikor azt akarta a nagyérdemû közönségnek elmagyarázni, hogy miért is vállalta egy számos lófényképet összegyûjtő albumhoz az előszó megírását: ,,?valóban okos dolog, ha a nagyközönség kezébe jut valami népszerûsítő könyv erről a leggyönyörûbb háziállatunkról. Szükséges is talán, hogy ezt a szépséget, testi harmóniát meglássák, megszeressék ebben az agyonmotorizált, benzin- és olajszagú világban, melynek ifjabb nemzedéke már csak autómárkákról tud, és lóerőről, lóról pedig semmit?.
2. Székely Bertalan rajzai. Bánffy egyik mestere, Székely Bertalan anélkül, hogy tudta volna, feltalálta a rajzfilmet (a rajzfilm feltalálása előtt évtizedekkel?).
Hajaj, a magyar feltalálók!?
A Mester lovakat rajzolt. Megpróbálta minuciózus aprólékossággal felbontani kockákra a lovak mozgását. Így, egy idő után, amikor sikerült fázisról fázisra leképeznie a mozgó ló centiről centire szabdalt mozdulatait, elmozgatta a rajzokat, és a bámész, tátott szájú nézői előtt megjelent a vágtató paripa!
3. Előzmények. A ló, mint téma, a képzőmûvészet, a festészet, grafika, szobrászat örök visszatérő, kísértő témája. Nem lehet megunni? Talán erre gondolt Tóth Ferenc, az Incitato megálmodója, létrehozója, első mecénása, amikor kitalálta, megálmodta az Incitato-tábort, ahol képzőmûvészek ismerkedhetnek meg a lovakkal, rajzolhatják, festhetik, szoborhatják őket?
Azóta akkora mennyiségû anyag halmozódott fel, amelyet mai kiállítótermeinkben ki sem lehetne állítani (!).
A válogatott anyagból - persze, minden válogatás bevallottan szubjektív - olyan méretû és súlyú kiállítást lehetne rendezni, amelyik eldönthetné az örök rátarti és ágaskodó kérdést: megöli-e a szabad mûvészetet a tematizáció?
Nemhogy nem ,,öli meg?, hanem felszabadíthatja.
4. A ló. Láthatóan a mûvészeket - azokat is, akik többször visszatérnek a táborba, állandó vendégek tehát - kezdettől fogva három élmény ejti meg és foglalkoztatja.
Az első: a ló szokatlan szépsége. Nyers, vad, barbár lófejek néznek ránk festményekről, rajzokról, pompás testû állatok vágyakoznak a képről a szabad mezőre?
A második: a ló mozgása. A vágta. A galopp. Az ügetés. A lótest megfeszülése a száguldás szédületében. Az az energia, amely néhány munkáról szinte süt, és anyagi erővé válva próbálja megváltoztatni, ha nem is a világot vagy a valóságot, de a néző benyomásait a lóról. Elvégre már Csurka István megírta, amikor még író volt, és nem is akármilyen, hogy a ló is ember!?
Harmadik: A ló és lovas. A ló és ló. A ló és a környezete. Magyarán a kapcsolatok. A viszonyok. A világ, amelyben a lónak élnie adatik. S mely világban a ló soha sincsen egymaga. Emberek, lovak veszik körül. Ide azután anekdotikusan kapcsolódnak mitologikus elemek is, történelmiek is. A mûvészek időről időre átértelmezik a mitológiát - nagyon jó példa az idei kiállításról az egyik örök visszatérő, Deák Barna álma a ló lelkéről. Testileg aláhanyatlik a büszke paripa, de feje fölött a levegőégben, régiesen az éterben megjelenik a ló lelke, a ló animája, a metafizikus ló? Még egy darabig, akárcsak az emberi lélek, elhagyott teste fölött lebeg, azután véglegesen és végzetesen szabaddá válik, és elvágtat az örök vadászmezőkön...
De besütnek történelmi emlékek is. Nem is oly régen, jó ötven esztendeje úgy gondolták, hogy a ló már lassan fölösleges lesz, de addig is, amíg a traktorok pótolni tudják őket, begyûjtötték a gazdáktól a lovakat a kollektívbe. Egy öregember mesélte Ozsdolán (ennek is van harminc esztendeje), hogy ,,uram, fájt a lelkem, sírhatnékom volt, amikor a lovam estefelé elszabadulván megjelent a kapunk előtt, és figyelmeztetően nyerített, bebocsátást várva!?. Mert hiába számûzték a sivár kollektívistállóba, emlékezett arra, hogy hol lakik, hogy hol van az otthona?
5. Visszatérő témák. Az idei kiállításon, mintha csak valamiféle summája lenne az eddigieknek, megjelennek az örök lóálmok és -ábrázolások, számtalan stílusban, felfogásban, elképzelésben. Vetró András rajzai is érdekesek - éppen mert azon kevés munkák közé tartoznak ezen a lovat valamiképpen heroizáló kiállításon, amelyek groteszk oldalnézetből láttatják imádott tárgyukat? -, de kisplasztikáiról nyugodtan írhatjuk: mesteriek. Itt valami olyan egyszerûsödés felé halad Vetró, ami mindenképpen figyelemre méltó. Ellenpontja lehetne Vigh István sötét tónusú fekete ló rajza; alatta a kétértelmû, kissé mélabús cím: ?mi is vágtattunk!? Hát igen, hogyne, évtizedekig: a forradalomba.
De a forradalom késett. Lehet, el is marad?
Ady egyik hírhedett, gyönyörû lóverse villan fel átmenetileg, ,,?s megkérdi, amíg szép feje kigyúl, / hát mi lesz ebből, tekintetes úr???
Hát ez lesz belőle!
Dobrokolnak, rúgkapálnak, felnyerítenek és elvágtatnak a büszke paripák. Nemcsak tekintetünket, égő éveinket, ifjúságunkat is elragadják.
Ki tudja, merre?!
6. ,,Egységben az erő?. A cím Péter Jánosé. A ló és lovas elmosódik, belemosódik a tájba és a háttérbe, ugyanakkor minden mozgásban van, minden vibrál, mintha semmit nem tudnának rejteni a színek, a kioltott és sugárzó színek?
Nem mindennapi meditációkra kínál alkalmat ez a kiállítás.
Itt van például Ábrahám Imola Időtánca. A ritmus, a lovak mozgásának ritmusa a maga konkrétságában és mégis lebegve jelenik meg, Lidércén viszont szinte intenek a jóra azok az apró, gonoszkodó figurák.
Vagy itt van Vetró B. Andrásnak a maga stílusában, osztott képmezőben ábrázolt lova, felbontva, összerakva. Virtus?! Igen. Hogy is írta Ezra Pound a mitteleurópáról szóló versében: ,,halálos egy náció lehet, na?. Vagy itt van Horváth Bíbor felejthetetlen alkotása, a kissé bizarr, de a maga mélakórjával mégis megejtő Ló-bálványos címû munkája. A színek, a pasztellszínek már sugallják a mélabút, s a konkrét lóbálványok szinte számonkérően merednek ránk a képről. Szinte felesel ezzel Deák M. Ria, a másik nagy visszatérő Ugrálója. A ló, hányadszor (?) nekifeszül a levegőnek, megfeszülnek az izmok, a pillanat, mielőtt felemelkedne, kápráztat. Szép és elgondolkodtató Csutak Levente autótemetője is, a konkrét, nyomasztó, fájdalmas látványt nyújtó autótemető fölött szárnyas lovak lebegnek. Minden mulandó, de minden megvan. (Még!?) Kifejezőek és pontosak Ábrahám Jakab munkái is, Én is ültem lovon, áll az egyik alatt, s itt a gyermek valóban még a ficánkoló ló hátán ül, de a másikon már a porban fetreng, kirúgott talán a ló, fickándozott? - mindenesetre levetette. Ezzel a bizarr látvánnyal van összefüggésben Sárosy Csaba jellegzetes collage-ja is: álmomat éltem. Hát igen, s az álomban ott fickándoznak a lovak, mintha csak Sárosy Mátyás zsúfoltabb rajzáról szöktek volna át?
Aztán itt vannak a kiállítás legfurcsább, legbizarrabb képei, Horváth István munkái, az Égi utakon, a Nyomhagyók és a Szkítiából jövet.
Darabok merednek elénk, vöröses, barnás mezőben egy-egy tárgy, egy-egy jel mered ki, a lóemlékek? Emlékek a lovakról? Mióta is tart a vágta? Még Deák Barna két fél köre érdemel figyelmet, a Göncölszekér már-már mesei, legendás magasságokba ragad, de a maga vaskosságával, groteszkségével? A lólélekről, a lóról és emlékéről - animájáról már volt szó.
Szárnyal a ló árva lelke a tejúton.
Búcsúzik a lovacska?
,,?s míg ballagva szelíden járok, a két hegy közt kifeszült a sas, / becsukja szárnyait, s lehajtott fejemet követi gyalog, / pillantásomtól a gyilkos beléndek megretten, méreg helyett / szívesen termelne cukrot, meglep az éjszaka, opál ködök / álmodni, hallgatni belépek a virágzó jázminok közé / virágpor, fessed aranycsizmává e boldog fejet / jaj, a hó, feketedve kavarog a hó / még a fogaimat is megőrlitek!?? (Nagy László: Búcsúzik a lovacska)
Ui. A kiállítás a kézdivásárhelyi múzeumban még megtekinthető.
Bogdán László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-09-11: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta

2004-09-11: Archívum 2003–2007 - :

Kiscimbora: Zenélőóra