Riport: Pénzvita a nyugdíjasklubban

2004. szeptember 15., szerda, Archívum 2003–2007

A sepsiszentgyörgyi Reménység Nyugdíjasklub a nagyobb létszámúak és tevékenyebbek közé tartozik, évfordulós ünnepségeikről, határon túli útjaikról sokfelé ismert. Ezúttal egy árnyékosabb oldala került felszínre: a július közepén Magyarországra és Kárpátaljára szervezett kiránduláson többen kifogásolták a váratlanul felmerült és azóta sem elszámolt pluszköltségeket, amelyek igencsak megterhelik egy nyugdíjas költségvetését.
Elsőként a klub - azóta lemondott - pénztárosa, Szőcs Rozália fejezte ki nemtetszését. Szavait férjén kívül két másik társa is megerősítette:
- A kirándulást már három-négy hónappal előre kezdte szervezni az önsegélyző pénztár elnöke, Bogdán Bertalan és a nyugdíjasklub vezetője, Ráduly Gitta. Indulás előtt három nappal - pénteken - volt az utolsó megbeszélés. Akkor már tudták a vezetők, hogy többen visszaléptek, de nem szóltak róla, és indulás után, a buszban kezdtek fejenként 350 000 lejt kérni, mert úgymond meg kell váltani az üres helyeket (44 helyre 35-en maradtunk). Ezt már akkor többen zokon vették, mert a jegy árát -2,4 millió lejt fizettünk be - még kinyögte valahogy, aki el akart menni, de ha előre tudja, hogy még több százezrek jönnek rá, lehet, hogy visszalép. De kész helyzet elé állítottak, még azt is mondták, aki nem fizet, azt leszállítják. De hát benne voltunk, mentünk. Az úton semmit nem közöltek, sem azt, hogy hová megyünk, merre, hol állunk meg vécézni meg enni. Régi tag vagyok, de ilyen úton még nem voltam! Gyöngyösön a vendéglátóink felcsomagoltak minden jóval, süteményekkel, hûsítőkkel, még borral is, láttuk, amikor berakták a csomagtartóba, aztán később letagadták, nem is ettünk mi semmit abból. Elmentünk Mun­­kácsra, a határon - hogy ne éjszakázzunk ott - kértek 2500 forintot és öt eurót, aztán 350-et az idegenvezetőnek, aztán 140-et a belépőjegyre (ez 120 Ft volt), de mindig utólag, még csak meg sem kérdezték előre, hogy akarjuk-e, nem-e, és nem is számoltak el semmivel. Nem is tudjuk, hogy valóban annyit adtak-e oda, amennyit nekünk mondtak. A hangnem sem volt nyugdíjasokhoz méltó, szóvá is tettük ezt már a buszban, de leintettek, pedig ezeket tisztázni kell, hát voltunk már úton nemegyszer, mindig tudtuk, hova megyünk, hol állunk meg, mit csinálunk, mibe kerül, még olyan is volt a régi elnök idejében, hogy a megmaradt pénzt visszaosztotta. Én ezt azonban nem fogom annyiban hagyni, amíg ki nem tisztázzák magukat. Összeszámoltam, hogy mennyi pénzt kértek az emberektől, 260 000 forint jött ki, amiből három személy utazhatott a mi költségünkön - hát csak számoljanak el.
A mondottakat a nyugdíjasklub két másik tagja, Győry Beatrix és Kádár Vilma is megerősíti. Mindketten elmondják, hogy többen is elégedetlenek voltak, ám egy részük valamiért félreállt, lenyelte haragját, keserûségét. Kádár Vilma úgy látja, a bajok nem ezen az utazáson kezdődtek, korábban is történt egy s más, ami rossz közérzetet gerjeszt:
- Az egyik évfordulónk megünneplésére tortát is készíttettünk, és a polgármester úr is megtisztelt jelenlétével, hozott egy üveg különlegesebb bort vagy pezsgőt, amit a torta mellé tettek. Miután elment, a tortát felvágták, egy-egy falatnyi jutott belőle mindenkinek, a bor azonban eltûnt, pedig egy-egy korty is jólesett volna. Vagy amikor a magyarországi vendégek jöttek: meghívtak kávézni a klubba, s mikor odamentem, nem kínáltak semmivel. Csúnyán is beszélnek velünk, ez elég feltûnő, régebb nem ez volt a hangnem. Zúgolódnak sokan, de szólni nem mernek, ki ezért, ki azért? Ami ezt az utat illeti, hát nekem sem volt pénzem a különbözetre, nyugdíj előtt? Kitették helyettem, majd megadom. De miért nem kérdeztek meg előre, mert talán nem akartam volna adósságba keveredni, s ha így tudom, visszaléptem volna indulás előtt. A vámnál is kértek, aztán megint, s megint. És egyszer sem mondták előre, csak mindig utólag, hogy ezt tették s ennyit. Az ételt és a hûsítőt is eldugták, pedig sokan láttuk - nem tudom, lehet, mi sem lennénk jobbak, de ne ilyen nyíltan tegyék! Elveszik az ember kedvét, pedig egyéb szórakozásunk nincs. Jól telt, valóban nem tudtunk volna elutazni másképp, de azt megtehették volna, hogy szóljanak a visszalépésekről, vagy fogadjanak kisebb buszt, és mindenképpen számoljanak el a pénzzel!
- A pénzzel való elszámolás a hazajövetelünk utáni klubgyûlésen megtörtént, akkor hárman-négyen felálltak, megköszönték a szép és felejthetetlen utat, de senki nem tett szóvá semmi panaszt - közölte megkeresésünkre Ráduly Gitta klubelnök. - Az utakat általában úgy szervezzük, hogy én foglalkozom az útiránnyal, a program összeállításával, és segítek a pénz összegyûjtésében, amit aztán átadok Bogdán Bertalannak, az önsegélyző pénztár elnökének, aki az anyagiakról felel, a buszt és az egyéb költségeket - a meghívók hivatalos románra fordításától kezdve - ő rendezi. A gyûjtést táblázattal végzem, összeg, aláírás van mindenkinek a neve mellett. Amióta a Reménység létrejött - kilenc éve -, több kirándulást is szerveztünk, sohasem volt semmi gond. Igaz, Kárpátaljára most először utaztunk. Magyarországon a vendéglátóink általában kifizették helyettünk a belépőt, ezt a kárpátaljaiak - akik egyébként a lelküket tették ki - nem tudták megtenni. Tehát az indulási költségben benne volt a szállás, étkezés, zöld kártya és az utazás - de ez 44 személyre számítva, s miután többen az utolsó pillanatban léptek vissza, ki kellett fizetnünk a különbséget. De hát ezt mindenki tudta, hogy mire adja. Fizetni kellett aztán az ukrán határnál öteurós belépőt, a vámosnak ráadásul, miután két órát álltunk, 2200 forintot, másnap a munkácsi várnál húsz dollárt, mert nem akart se forintot, se eurót elvenni a hölgy, pedig még az üzletben is lehet forinttal fizetni; kellett adni az idegenvezetőnek, a Vereckei-hágón túl meg kellett váltani a múzeumi belépőt a Rákóczi-vadászkastélyba, azt is mind Bertalan fizette, már én arról nem tehetek, hogy volt, aki nem jött be. Ez volt az a bizonyos 140 forint. Hazafelé 110 km-es kitérőt tettünk, hogy lássuk Szatmárt és a Szilágyságot is, sokan először jártak ott. Bertalan még adott 6000 forintot a szakácsnőknek, mert az étel végig nagyon finom volt, csomagot is adtak, minden este megtárgyalták a másnapi kosztot. Napi tíz liter víz volt benne az árban, hát az annyi embernek nem olyan sok. Azok a bizonyos ételcsomagok, amit Gyöngyösön kaptunk, nem voltak éppen nagyok: két üveg bor, egy üdítő, valami sütemény, amiből mindennap egy-egy csomagot valamelyik megállóban felbontottunk, aki ott volt, evett, hát nem jutott mindennap mindenkinek belőle, nekem sem. A bort a Verec­kei-hágón én magam töltöttem ki mindenkinek, igaz, Rózsika (Szőcs Rozália, sz. m.) a férjével már akkor különvonult, mondta, hogy nem kérnek. A többit hazahoztuk, mindig is így szoktuk, a pénteki összejövetelen elővesszük, közösen elfogyasztjuk, ami nem olyan, azt a falra feltesszük, az ott marad, senki nem viszi el. A vita utolsó nap, hazajövetelünk reggelén robbant ki, mikor Bertalan felesége azt találta mondani, hogy akinek kell borvíz, itt vegyen, mert olcsóbb, mint Magyarországon. Akkor Rózsika kirobbant, hogy hol az a víz, amit kaptunk, de Bertalan nem volt ott, más se szólt, így annyiban maradt a dolog, csak a hangulat romlott el. Én nem is értem, hogy miért kell két liter vízért ekkora felhajtást csinálni, főleg olyanok részéről, akik igazán nem a szegény nyugdíjasok közé tartoznak. Legjobban azonban az bánt, hogy ezt nem velünk beszélték meg, nem nekünk tették szóvá, hanem a nyilvánosság előtt meghurcolva a klubot, amiért annyit dolgoztunk. Járunk sokfelé, soha semmi ilyenszerû gondunk nem volt.
A nyugdíjasklub tekintélye mellett a saját becsületét is meghurcolva érzi Bogdán Bertalan, az önsegélyző pénztár elnöke. Elmondása szerint az út viszonylag olcsó volt, a következő hetekben Szegedre szervezett kiruccanás többe fog kerülni, feleakkora távolságon. A vádakat nem minősíti, csak sorolja, hogy mi mibe került, miről van számla - a vámosnak és a szakácsnőknek adott pénzről nincs, utóbbira mondta is, hogy aki ezt helyteleníti, ne fizessen, de egy résztvevő kivételével utólag mindenki törlesztette a ráeső összeget. Ami a buszt illeti, 35 személyes jármû nincs, csak 44 vagy 19 férőhelyes? A 35-ből 30 személy elégedett, öt nem, neki magának anyagi vesztesége származott az útból, amely egyébként sok szép élménnyel gazdagította őket. Ezekről lapunk régi levelezője, a nagyborosnyói Pakucs Etelka (más utakhoz hasonlóan) részletesen beszámol, leveléből röviden merítünk:
,,Nagy élményben volt részem, eljutottam a vereckei szorosba, ahol Árpád apánk megállva körülnézett, és e csodálatos táj megnyerte tetszését. A gyöngyössolymosi, mátrafüredi, egri testvérklubok, valamint a magyarhonban megismert nagybegániak nagy szeretettel vártak, fogadtak, megismertük Kárpátalja szegénységét, szépségét, elnyomottságát és lelki gazdagságát, Beregszászhoz, Munkácshoz és a Rákócziakhoz kötődő történelmünket. Ritka szép kirándulásunkat Bogdán Bertalan elnöknek köszönhetjük. Részt vettünk Tisza­újlakon az évente megrendezett Turulmadár ünnepségen, hol nagy zászlók, mentés vitézek tárogatókkal idézték fel a múlt szép emlékeit, amikor még együvé tartoztunk.?
A szép együvé tartozás immár a Reménység nyugdíjasklubban is bomlani látszik, az eddig csak kisebb körben ütköző nézetek tisztázására szeptember 24-re minden Kárpátaljára kirándulót összehív a vezetőség.
Demeter J. Ildikó
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép