Városon élő közbirtokossági tag mondja, eladná erdőrészét, hektáronként kérne vagy tizenötmilliót.
Az illetőt emberileg messzemenően meg lehet érteni, idős ember, bizonyára szüksége van a pénzre, s ki tudja, meddig költekezhet még, a rokonok is helyeslik döntését. Vagyonjogilag azonban a hasonló vágyakat a törvényesség keretébe kell terelni, s ha közbirtokosságról van szó, megkerülhetetlen a közösség határozata, illetve az alapszabályzati előírás, mely minden jogszabálynál fontosabb okmánya e tulajdonformának.
Mivel hasonló esetre volt példa Málnáson, Pakucs Gyula mérnököt, az ottani közbirtokosság elnökét kérdeztük meg, hogyan jártak el.
- A mi alapszabályzatunk leszögezi, hogy a résztulajdont elidegeníteni csak kétféleképpen lehet. Az eladó csak közbirtokossági tagnak ajánlhatja fel a maga részét, s ha azok közt nem akad vevő, akkor megveheti azt maga a közbirtokosság is, és a szerzemény arányosan eloszlik a maradó tagok közt, azaz mindenki része nagyobb lesz a ráeső hányaddal. Harmadik lehetőséget, azaz külső vevőnek való eladást nem tesz lehetővé az alapszabály. Nálunk volt példa arra, hogy öt hektár legelőt eladott valaki 25 millióért, és azt tagtársa vette meg. Ennél magasabb árat is kértek, s mivel nem akadt vevő, az illető kérte, engedélyezzük, hogy másutt keressen vásárlót. Ehhez alapszabályzat-módosításra lett volna szükség, én szavazásra is bocsátottam a javaslatot, s a tagság elvetette. Úgyhogy az illetőnek tudomásul kell vennie, nem idegenítheti el tulajdonrészét, vagy megtartja, vagy enged az árból, amíg valaki belső tag megveszi.
Érdemes elgondolkodni azon, mi rejlik a tagság döntése mögött, s mennyire nem arról az irigységről van szó, amire az eladni szándékozó esetleg gyanakszik. A közbirtokosság a maga nemében tökéletes jogi intézmény, olyan önvédelmi cikkelyeket iktattak alapszabályzataiba megalkotói, melyek megakadályozzák azt, hogy a közösség kifosztassék, leszegényíttessék. Az egyes embernek elmehet a kedve a birtoklástól, de a közösséget nem juttathatja koldusbotra, nem árthat vagyonállagának azzal, hogy ő csak a maga hasznát nézve, túladna mindenen, mert öreg, és fel szeretné élni, amije van. A közbirtokossági résztulajdon nem úgy magántulajdon, mint az egyesek által birtokolt ingatlan, hanem két érdeket békít össze: a faluközösségét és a családét. S ez ellen nem lázadozni kellene, hanem tovább erősíteni e kapcsolatot, hiszen népünk egészének jövőjét is biztosabbá teheti, ha kollektív erdővagyonunk megmarad a mi kezünkön.
Málnáson különben a közbirtokosság meg tud élni, bár annak, hogy a letûnt rendszerben erdei 70 százalékát kiirtották, s emiatt e területeken 20-30 éves fiatal, még hosszú ideig ki nem termelhető erdő áll, az a természetes következménye, hogy viszonylag kevés a haszon és sok a költség. Ennek ellenére, a 200 hektárnyi vágásra alkalmas részből némi osztalék és tûzifa kikerült eddig, az idén csak tûzifára futotta ugyan. Pakucs Gyula nem titkolja, hogy az elkövetkező időszakban inkább a túlélésre kell berendezkedniük, s költségeiket minimálisra kell szorítani, ezt szolgálta az is, hogy a kevesebbe kerülő magánerdészethez csatlakoztak.
Addig is, amíg fejsze alá érnek a málnási erdők - vajon mi a helyeselhető magatartás? Alighanem az elnöknek s közgyûlési többségnek van igaza, aki menti a menthetőt, tûzifát oszt a málnásiaknak, pénzben fizeti ki annak értékét azoknak, akiket városra sodort a sors, s azon töri a fejét, milyen hasznot hajtó tevékenységbe kezdhet addig is, míg az erdő eléri a vágásérett kort. Hiába, közbirtokosság közösségi szellem nélkül nincs, s ez utóbbit kell újraalkotni ahhoz, hogy a belső viták ne bizonyuljanak meddőnek, és a kibontakozást szolgálják.
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.