ÁlláspontNyílt tér: Családi vállalkozások, avagy a sepsiszentgyörgyi egyházak romlása

2004. szeptember 17., péntek, Archívum 2003–2007

Volt egyszer, hol nem volt egy lelkipásztor, és annak volt egy fia. A lelkipásztor szorgoskodott, építette a gyülekezetet kívülről, belülről. Miután felépítette az imaházat, renováltatta a lelkészi lakást, és még kiadható vendégszobák építéséről is gondoskodott, imigyen szólt a fiához: Fiam, nézd, neked építettem ezeket (s persze az Isten dicsőségére is), végezd el a teológiát, és gyere haza lelkésznek, meglátod, jó dolgod lesz. De a fia imigyen válaszolt: Édesapám, gyenge jellemû lelkész az, aki a fiának készíti a helyet, mivel saját útját Isten útjának képzeli, és nem bízza teljesen Istenre a fia jövőjét, és éppolyan gyenge jellemû a fia is, ha elfogadja az ilyen ajánlatokat. Ezért hát tudd meg, nem leszek lelkész. És a fiúból nem sikerült mesterséges papot gyúrni.
Persze, mindez nem Sepsiszentgyörgyön és még kevésbé Szemerján vagy az Olt utcában történt. Valahol máshol, de megtörtént.
Sepsiszentgyörgyön, az Olt utcai református eklézsiában egy újabb parókia-, illetve szószékfoglalásnak (inkább -foglaltatásnak) nézünk elébe. Ezzel kapcsolatosan már megjelent egy cikk a Székely Hírmondóban Vajda Tamás gyülekezeti tag tollából. Dicséret érte, de ez még nem elég. Szeptember 26-án az egyházközségi közgyûlésen minél többen kell hogy így érezzenek és szóljanak. Akkor nem lesz, akit becsapjanak, levegőnek nézzenek. Akkor megakadályozhatják, hogy a filmbeli, regényekbeli despotikus hatalomgyakorlást a fiakon át gyakorolhassák az apák.
Már régen forrongva és szomorúan nézem az évek óta agyafúrtan történő készülődést. Valójában Vajda Tamás fájdalmasan kiábrándult írása adott lendületet, hogy magamnak ellentmondva a nyilvánosság elé tárjam a gondolataimat, mert nem vagyok híve annak, hogy egyházi ügyeket napilapban tárgyaljunk. De ez a napilapot olvasók nagy hányadát érintő ügy is.
Szemerján már törvényesítették a családi vállalkozást. Most következne az Olt utca: Pap&Sohn. Persze, valahogy törvényesítve, mert tudvalevő dolog, hogy a megüresedett lelkészi állást be lehet tölteni meghívás útján, kinevezés útján és pályázati úton. Az utóbbi mellett akkor szokott (kellene) dönteni egy presbitérium, egy gyülekezet, ha valóban választani szeretne. Látni szeretné, mi a különbség három, négy, öt pályázó lelkipásztor képessége között.
Amikor már végre megérhettük azt az időt, hogy élhetünk a választás lehetőségével, s tudjuk ennek előnyös voltát, akkor most ne féljünk imádkozva, bátran, senkitől sem tartva lelkipásztort választani. Több közül a legrátermettebbet. És ha annyira jónak tartja a presbitérium többsége a saját meghívottját, akkor ne féljenek attól, hogy más lelki­pásztorokkal összemérje a karizmáját, adottságát. Vajda Tamásnak újra igazat adok, amikor arról ír, hogy egy takarítónői állásra is, ha formálisan is, de versenyvizsgát hirdetnek, míg itt egy ,,előzőleg jól idomított presbitérium? (V. T.) önkényesen dönt (remélem, csak döntene). Persze, apai sugallatra. Ez a presbitérium azt is kinyilvánította (tisztelet annak az egy-két kivételnek), hogy a MINDENKORI lelkipásztoruknak tekintik Pap Sándor lelkipásztort. Ez valahogy úgy hangzik, mintha rajta kívül más, jobb nem létezne kerek e világon. Övé az ország, a hatalom, a dicsőség, a templom, parókia, szószék, szolgálati autó, szolgálati mobiltelefon mindörökké, apáról fiúra? És nem ámen, mert ennek nem szabad így lennie. Tudomásom szerint a megválasztandó sepsibesenyői ifjú lelkipásztornak mindenben követnie kellene majd az atyai tanácsokat. Miért??? Mert egy édesapa hatalmat érez a kezében, és azt nem akarja, nem tudja kiengedni onnan. Ezért idomította be a presbiterek többségét. Eszébe szeretném juttatni Pap Sándor szolgatársamnak, mit is mond az a Krisztus, akinek tanítványai lennénk, amikor egy szülő ,,beajánlja? gyermekeit a Mesternek, hogy majd a jobbján és balján foglaljanak helyet. Hatalomra áhított egy szülő, és felbolydult az egész tanítványi sereg. Ekkor ekképpen szól, aki követőinek nevezzük magunkat: ,,Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. DE NE ÍGY LEGYEN KÖZÖTTETEK, HANEM AKI KÖZÖTTETEK NAGY AKAR LENNI, LEGYEN A TI SZOLGÁTOK.? A Jeremiás 23,32-ben pedig azokhoz szól az Úr, akik a saját álmaikat, útjaikat, terveiket tálalják úgy, mintha azt az Úr Isten mondta volna: ,,Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el - így szól az Úr -, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel.?
Mentségére szolgálhat az Olt utcai egyházközség vezetőségének, hogy valahogy így gondolkodik (főleg Pap Sándor tiszteles úr): ha Szemerján a nyugdíjba vonuló lelkipásztornak lehetett és sikerült, akkor nekünk (nekem) miért ne lehetne és ne sikerülne?
Visszataszító, gyalázatos, szomorú és aggasztó mesterkedés, amely biztosan nem Isten dicsőségére történik. Romláshoz vezetne több okból is. Milyen gondolatok is rejtőznek az Olt utcai apai tanácsok mögött? 1. Akadályozása a negyedik gyülekezet létrehozásának - tovább is így lenne? 2. Sok kallódó, szomjas lélek felkeresésének elhanyagolása, mert egyszerûen képtelen egy-két lelkipásztor átfogni, felkutatni közel 6000 lelket (vagy zseni) - tovább is így lenne? 3. Betiltása az ifjúsági isten­­­tiszteleteknek!!!, melyeket fiatal lelkészek kezdeményeztek és indítottak az Olt utcai templomban, hiszen az ,,ő templomában? efféle újat (pl. az egyházkerületileg engedélyezett IKE-énekeskönyv) nem fogadhat el - tovább is így lenne?
A készülődő lelkészválasztás azért is romláshoz vezetne, mert ha sikerülne, akkor az Olt utcai református gyülekezetből csoportosan lépnének és térnének ki meg­csö­mörölt, kiábrándult, de szomjas emberek.
Akik fontosnak érzik, hogy ki lesz a lelkipásztoruk, ki lesz a következő 20-30 évre egy még erősnek mondható református gyülekezet lelkipásztora, az ne csak morfondírozzon, hanem menjen el szeptember 26-án a közgyûlésre, vigye magával a családját, rokonait, barátait, és a pályázat mellett voksoljon. Vajda Tamás szavait idézve: ,,?s ha? Pap Attila lesz a legjobb, akkor nyugodt lélekkel tudhatja választottjának s ezáltal magáénak a gyülekezet. De ahhoz illene megmérkőzni??
Ha az idomított presbitérium által félrevezetett közgyûlésen megjelenők mégis a meghívás mellett döntenének, akkor az a háromszéki keresztény/keresztyén egyházak szégyene lenne. Ha a pályázat mellett döntenek (aminek a lehetőségét megérdemli ez a gyülekezet), dicséret nekik és dicsőség Istennek.
Biztosítom a tisztelt presbitériumot, a Pap családot, lelkészkollégáimat és a cikk olvasóit, hogy e cikk megírására nem pályázási szándékom vezérelt, hanem tisztán és pusztán a Krisztus egyházáért való aggódásom.
Gödri Miklós Szabolcs kálnoki református lelkipásztor
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép