Amúgy nem könnyû a bírónak. Hallgatja a feleket, a tanúkat, töri a fejét, kinek higgyen, kinek ne. Mert ugye mindenkinek a saját - vélt vagy valós - igaza az egyetlen és mindenek fölötti igazság, a másik (az ellen)fél csak hazudik.
Áll a felperes (szomszédos megyei) a bíró előtt, maga elé engedi tanúját. Közlekedési kihágást fellebbezett meg, nem igazán akaródzik neki kifizetni a bírságot. Úgy véli, a rendőr igaztalanul büntette meg, vagyis inkább visszaélt egyenruhájával, olyasmit sózott a nyakába, amit el sem követett. Hozta hát az utasként mellette ülő emberét, bizonyítaná igazát. Az esküszik, hogy az igazságot, és csak az igazságot. Faggatja a bíró: mikor történt. Hát? valamikor májusban. Nem inkább június elején? - toldja meg a segítőkész bíró. Lehet. És hol történt? Hát? valamelyik Kovászna megyei falu mellett. Lehet, hogy Kökösnél? - kérdezi a bíró. Lehet. Na és hogy történt? Hát? mentünk a Daciával, az út szélén állott már egy gépkocsi, oszt azt megelőztük, oszt leintett a ,,policáj?. S akkor mit csináltak? Hát? lehúztunk, ott volt egy mellékút, oda. S a rendőr mit csinált? Hát? az állott, messze tőlünk, lehetett egy kilométerre is. Amikor leintette önöket? Nem, akkor ott volt az autó mellett. És mikor volt egy kilométerre? Hát? amikor előztük azt a másik autót. Megértettem, tehát a rendőr messziről látta, hogy önök előznek egy, az út szélén leparkolt gépkocsit, s amikor odaértek hozzá, akkor leintette önöket. És miért büntetett? Hát? mert nem viseltük a biztonsági övet. Ön sem viselte? De igen, rajtam volt. Azt mondta az előbb, hogy ,,nem viseltük a biztonsági övet?, így, többes számban. Hát? a sofőr nem viselte. És még miért büntetett a rendőr? Hát... mert megelőztük azt a másik autót. Tiltott helyen előztek? Hát? az állt az út szélén, mi meg mentünk a Daciával, oszt megelőztük, s ott volt egy mellékút, oszt akkor megálltunk, mert a ,,policáj? leintett. Hallotta ön, hogy mit mondott a rendőr az autóvezetőnek? Nem, nem hallottam. Akkor honnan tudja, hogy miért büntette meg őt a rendőr? Hát? amikor visszaült a kocsiba, akkor mondta, hogy na, ez tilos előzésért és a biztonsági övért megbüntetett.
Eddig a tanúmeghallgatás első része. A bíró újfent az iratokba bújik, valami kaján mosoly jelenik meg szája szélén. Gondolkodik, szeme csillog - látszik, már kezdi élvezni az ügyet. Nem diktál még semmit a jegyzőnek, nem fejezte még be a meghallgatást. Szót ad a rendőrség jogászának. Az két kérdést tesz fel: van-e jogosítványa, és mi a rendszáma a gépkocsinak, amellyel akkor utaztak, amikor a rendőr megbüntette őket? A bíró fordított sorrendben teszi fel a kérdéseket - ő már rég tudja, hogy miért. A tanú továbbra is bizonytalanul válaszol: hát? bákó huszonkettő dédéen. Biztos, hogy Dacia volt? - kérdezi még bizonyságképpen a bíró. Igen, az. Hogy van a rendszáma? Bákó huszonkettő dédéen. Eddig a bíró komolysága, már nem bírja magába fojtani hirtelen kerekedett jókedvét. Szélesen mosolyog, máskor komor arca egészen felvidul. Tudja ön, hogy az autó, amelynek vezetőjét tiltott előzésért megbüntette a rendőr, egy ARO volt, és a rendszáma bákó ötvenkilenc encécé? A tanú teljesen összezavarodik, nem tudja, mit is válaszoljon. Lelki szemei előtt már dereng, hogy őt most hamis tanúzásért felelősségre vonhatják, a fene enné, hogy a patronnak annyi autója van, s hogy annyiszor megbüntetik, a szegény ember már nem tud eligazodni a sok eset között, s mi lesz most, mert a főnök biztosan megorrol rá, amiért nem segített rajta, pedig ő akart, nagyon akart, de hát minden összezavarodott a fejében, hatalmas tenyerei izzadni kezdenek, a bütykök egészen felpuhulnak, ujjai mintha gumiból lennének, és a lába is elkezd zsibbadni. Ekel-mekel még valamit, de már senki sem figyel rá, a tárgyalóteremben, ha nem épp ügyes-bajos dolgaikkal ugyancsak elfoglalt emberek ülnének, vidám moraj futna végig. Így csak a bíró derül, a két kusza ügy közötti vidám intermezzóért hálás is, nagylelkûen megrovás nélkül bocsátja útjára a tanút, meghallgatja még a fellebbező tulajt (a tárgyalt ügyet mondja el úgy, ahogyan történt, s amennyiben hihető lenne története, kétségkívül neki lenne igaza), meg a rendőrségi jogászt is (hosszú záróbeszédet tart, parancsoláshoz szokott hangnemben, öntudatosan, ahogyan azt az általa képviselt intézmény renoméja megköveteli - bár teljességgel fölöslegesen emeli ki a védelem hibáit, tisztában van azzal bárki), aztán félreteszi a dossziét. A bíróság majd döntést hoz, mondja még mindig mosolyogva, s legszívesebben szünetet rendelne el, élvezni még a pillanat különlegességét.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.