Nem fakó lován léptetett, mint Edward király, és nem fehér lovon jött meghódítani a Székelyföldet, mint Horthy Miklós, hanem egy kék színű Volkswagen Golfon. De utakat olyanokat talált, mint amilyenek a két említett személyiség idejében voltak. Azt mondta: sehol az országban ilyen rossz utak nincsenek. De aztán minket megvigasztalt prefektusunk, György Ervin, aki azt mondta, hogy van még olyan megye, ahol igenis ilyen rosszak az utak.
Viszont nem egészen értem, miért is csodálkozott elnökünk ilyen nagyon. Tudhatta volna még közlekedési miniszter korából, milyen nagy gondot fordítottak a székely megyék útjainak elhanyagolására. Párttársa, Berceanu, a későbbi közlekedési miniszter szintén tájékoztathatta volna. A rossz utak ellenére a nép, az istenadta boldog e vidéken, és örömmel fogadta.
Felesége addig lovagolt rajta, míg el nem vitte, és meg nem lovagoltatta Szentkirályban. Mivel a nagy király, a helyi (kis)királyokkal nem találkozott, nem tudom, elmondták-e neki, hogy ez a Sâncrai Szent István, és nem Ştefan cel Mare şi cel Sfânt. Az illusztris pár körbejárta a megyét. Volt a Szent Anna-tónál is. Ott a pénzbehajtók nem ismerték fel, és tőle is elvették a 10 lejt. Ezen mindenki csodálkozik, pedig nincs miért. Bizonyosan engem sem ismertek fel, mert tőlem is felhajtották, pedig ott fenn, még azt sem tudták, hogy a tóhoz le lehet-e hajtani, vagy nem. Az elnök mint magánember járt ott. És ha elnökként ment volna, akkor nem kell fizetnie? És nekem mint magánembernek miért kell fizetnem? Amikor civilben nekem is nagy tisztségem van: adófizető polgár vagyok!
Közben rövid időre elhúzta a csíkot Csíkba. Majd visszajött, és megkóstolta Kovásznán a kapros-ordás lángost. Lángolt a lelkesedéstől. Felmászott a világ tetejére, Kommandóra is. És megígérte, hogy jövőre velünk ugyanitt lesz. A végén úgy megkedvel, hogy egy régi álmot is megvalósít: áthelyezi a fővárost Kovásznára. No és akkor már autópályák fogják keresztül-kasul szelni a megyét.
Tudja az elnök, hogy mitől döglik a légy, illetve a nép. Ért a nép nyelvén, ha magyarul nem is. De majd jövőre. Megígérte egyik este, megtanul néhány szót ungureşte. A bukaresti lapok viszont úgy írták, hogy jövőre megtanul magyarul. Bizonyosan mint idegen nyelvet. Innen jöhetett az ötlete, és javaslatot tett arra, hogy a magyar gyerekek is tanulják a románt mint idegen nyelvet olyanoktól, akik mindkét nyelvet beszélik. (Lett is ebből nagy ribillió.) Ha jövőre ismét eljön, és addig megtanul magyarul, akkor órákat vehetünk tőle románból.