Nyílt tér: Ne feledjük az orbaiszéki foglyokat

2004. szeptember 24., péntek, Archívum 2003–2007

Emlékezzünk a hatvan évvel ezelőtt fondorlatos módon ártatlanul elhurcolt orbaiszéki foglyokra, akiket Sepsiszentgyörgyre idéztek be katonai szemlére háromnapi élelemmel, majd Földvárra telepítették át, s kegyelemdöfésként átadták az oroszoknak, azok pedig elvitték őket a Tighina és Tiraszpol közötti haláltáborba.
Vidékünkön ,,répásokként? emlegetik őket. 1944. szeptember végén, október elején édesapáinkat, testvéreinket gyûjtötték össze a vasgárdisták falvak akkori bíróinak segítségével.
Azokat gyûjtötték 18 évesektől 45 éves korig, akik a magyar hadseregben voltak ki- vagy átképezve, és valamilyen formában részt vettek a szovjet hadsereg elleni csatában.
Orbai járás minden egyes településéről hurcoltak el embereket. Amikor Sepsiszentgyörgyre érkeztek, számuk meghaladta az ötezeret. A bátrabbak, fiatalabbak nagy része megszökött, megorrontván, hogy itt valami bûzlik.
Az idősebbek reménykedtek és bíztak őrzőikben, akik hitegették őket a bukaresti tisztázás utáni elbocsátással. Addig is répát szedtek, végül csak a hitegetéssel maradtak, mert november első napjaiban áttelepítették őket Földvárra.
Itt is dolgozniuk kellett, de már nagyon elgyengült a csapat. Szökni lehetetlen volt, de akinek sok pénze volt, kiválthatta hozzátartozóját. Itt, Földváron sokan lelték halálukat.
December első felében a mozgásképeseket tíztonnás marhaszállító vagonokba préselték (30-30 foglyot egy vagonba), és hatnapi keserves utazás, napi egyszeri étkeztetés (löttyleves) után a Tighina és Tiraszpol közötti haláltáborba vitték. Földváron még 3500 körül volt az orbaiszéki foglyok száma, de odaérkezésükkor nagyobb részük elhalt, vérhas, tífusz, végelgyengülés áldozatai lettek. Embertelen bánásmódban volt ott is részük, hiszen a földvári tábor vezetői partizánokként adták át őket az oroszoknak.
Tighináról az elhurcoltaknak csak 15 százaléka tért haza. Elbeszélgetve velük kiderül, hogy szinte mindannyian csak a személyükkel történtekre emlékeznek, na meg a közvetlen közelükben történt szörnyûségekre. Az elbeszélésekből kitûnik, hogy több mint egy hétbe telt, amíg a közös sírgödröt megásták, és az elhunytakat keresztül-kasul gurították a gödörbe, majd meszezték és hantolták a hullákat. De olyan is volt köztük, aki még élt, mondták.
Ezeknek az embereknek harang nem kondult, pap sem mondott imát temetésükkor.
Ezennel kérem fel a települések lelkipásztorait, hogy szeptember 30-án a déli harangszó után 5 perccel húzzák meg a harangokat, s az együtt érzők áldozzanak egy percet emlékükre.
Tisztelettel, egy Tighinában elhunyt fogoly fia, Vilikó Kálmán, Székelytamásfalva
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép