Riport: Csata a Vargyas-szorosért

2004. szeptember 24., péntek, Archívum 2003–2007

2.
A rendszerváltás után nem csak a turistainvázió miatt szabadult el a pokol a Vargyas szurdokában, a környezetrombolást fokozta néhány, a természetvédelmi területen mûködő gazdaság is. Ezek megjelenése azért is volt lehetséges, mert még mindig tartja magát az a felfogás, miszerint csak maga a szoros lenne a rezervátum. Noha 1981-től 2000-ig csak ,,papíron? létezett a védett terület, senki sem tudta pontosan, hol húzódik a szóban forgó ezer hektár. Az újabb természetvédelmi törvények viszont előírták a védett övezet térképen való pontos behatárolását, ezért ez is megtörtént. - Figyelembe véve a mészkővidék egységét, a Hargita megyei környezetvédelmi hivatal közremûködésével csapatmunkával elkészítettük a védett terület pontos, végleges térképét, amelyet a környezetvédelmi minisztérium is elfogadott - hangsúlyozza Dénes István geológus, barlangkutató, a baróti Elveszett Világ egyesület vezetője, megjegyezve, hogy a természetvédelmi terület felügyeletét a magánterületek mellett megnehezíti az is, hogy az a megyehatáron húzódik, a nagyobbik, 800 hektárnyi rész (itt van maga a szoros is) Hargita megyéhez, míg a kisebbik Kovászna megyéhez tartozik.
Öntörvényû pásztorok
A Vargyas-patak mentén lévő két gazdaságot apa és fia mûködteti, előbbi Hargita, utóbbi Kovászna megye területén található. V. János pásztort összeférhetetlen, erőszakos emberként ismerik, a természetvédőknek számos konfliktusuk volt vele. A homoródalmási közbirtokosság területén rendezkedett be, a természetvédelmi terület közepén telepedett meg. Mondják, hogy nem lehet vele egyezkedni, nem szavatartó, sőt, nagyon agresszív ember, aki erejével próbál hatalmat teremteni magának. A rendőrökkel is nagyon hetykén beszél, hallották, amikor csak úgy odaszólt nekik: ,,salut b?i p..?, ce faci?? Ráadásul a teljes területen tulajdonosnak érzi magát, habár csak egyetlen, az Ejtőkő mögötti 50 árról van a családjának birtoklevele. A pásztor a kilencvenes évek első felében önkényesen költözött be a volt fakitermelő vállalat üres házába, 1992-ben pedig elkezdte kivágni a környező bükkfákat. Nincs papírja arról, miként jutott birtokába a háznak, s most azt mondja a természetvédőknek: hogy költözzön el, hiszen már gyümölcsfákat ültetett, azok már termőre fordultak, mindent ,,szépen megcsinált?, s most hagyja ott?
- Ez itt a gond: legeltet, fát vág, meszet éget, az ürüléket szétszórja, s a kutyák garázdálkodnak - kesereg a baróti természetvédők vezetője. - Aláírt idén májusban egy jegyzőkönyvet - folytatja -, hogy csak azon a területen legeltet, amelyet a közbirtokosságtól bérel, ami 20-25 hektár, mivel csak ennyi legelő van, a többi kaszáló. A pásztorkutyák elûzték a vadakat, mindent elpusztítottak itt. Régen szarvasbőgést lehetett hallani, medvéket láttunk, vaddisznócsordákat, most semmi sincs. Az állítólagos száz juh után két kutyát lenne szabad tartania, de legalább tíz nagy termetû kutyája van. Újabban nem csak az ebek hordják szét a szoros bejáratánál a szemetet, hanem oda hajtják a juhokat, tehenket, kecskéket is, mi több, kijelentette, hogy ő nagy természetvédő, s azért járatja a juhokat ide, hogy elûzze a turistákat innen?
- Szépen kértem az almási hatóságokat - fejtegeti Dénes István -, hogy lépjünk fel egyszerre, jöjjünk ki együtt, a környezetvédelem, erdészet, közegészségügy, állatorvosi szolgálat, helyhatóság, közigazgatás illetékesei, s akkor vonja mindenki kérdőre: milyen papírjai, milyen szerződései vannak, minek alapján tartózkodik itt, milyen tevékenységet folytat, mit tud erről a pénzügy, mert senkinek sem fizet adót. Ellenőrizhetetlen, mennyi meszet éget, mennyi fát s mennyi tejterméket ad el. És ugyanezt teszi a fia is.
Persze, nem történt semmi, senki sem mozdította a füle botját. A Kovászna megyei könyezetvédelmi hatóságok legkevésbé sem.
Erdőtûz és hanyagság
A természetvédelmi területre még egy veszély leselkedik: az építkezések. A természetvédők meg szeretnék akadályozni, hogy itt is nyaralók nőjenek ki a földből, mert úgy vélik, az a rezervátum halálához vezetne. A polgármestereknek eddig is kötelessége lett volna kezelni ezt a térséget, ám ,,abszolút semmit sem tettek, és még mindig kitartanak régi elméletük mellett, miszerint ki kell parcellázni a területet, és hétvégi házakat kell építeni, s legyen kocsma és vendéglő?.
Tavaly augusztus végén szándékosan felgyújtották az Alsó-Mál oldalában az almási közbirtokosság területét, egy gyönyörû borókást. 30-40 méteres lángok égtek, az erdőtûzben tíz-tizenöt hektár teljesen tönkrement, és nagy volt a veszély, hogy az egész terület porrá ég. Két hétig pusztítottak a lángok, egyhektárnyi bükkerdő is leégett, végül egy hatalmas zápor oltotta ki a tüzet. Elképesztő, de senkit sem vontak felelősségre - mondja Dénes István. Amikor a rendőrség elkezdte keresni a tettest, kiderült, hogy egy esztenáról valaki szándékosan gyújtotta meg a tüzet. Ma sem tudják, miért, a gazda mondta-e, hogy gyújtsa meg, hogy legyen ott legelő, vagy azt is rebesgetik, a pásztor azért lobbantotta lángra, mert úgy gondolta, hogy a borókásban elbújik a farkas és a medve, s nem tudott oda bemenni a juhokkal, félt, ezért inkább felgyújtotta. - Na, azt fülön fogták, s ő ijedtében felakaszatotta magát - meséli a geológus -, s ezzel lezárult az ügy, megvolt a bûnös, meghalt, eltemették. S ezzel az ügy el van felejtve, a borókásnak pedig legalább 20-30 év kell, amíg regenerálódik. Borzasztó volt - emlékezik -, dübörgött a tûz, felhívtuk a baróti rendőrséget, feljött a rendőr és a vargyasi alpolgármester, s még elkezdtek itt hánykolódni, hogy mit ütöm belé az orromat abba, ami nem az én dolgom, mit erőlködöm? S azzal elmentek, ennyi volt, azt mondták, nem az övék.
Formális felügyelet
A baróti természetvédők azon kevesek közé tartoznak, akik nem csak beszélnek, hanem dolgoznak is. Homoródalmáson több civil szervezet, önkormányzat még 2003 márciusában felkérte az Elveszett Világ egyesületet, hogy szerezze meg a Vargyas-szoros természetvédelmi terület törvény szerinti felügyeleti jogát, majd Dénes István társaival együtt összeállította az ehhez szükséges iratcsomót, ajánlást szerzett a Román Barlangkutató Szövetségtől, a bukaresti Emil Racovi?? Barlangkutató Intézettől, a Hargita megyei környezetvédelmi hivataltól. Kérésüket 2004. január 9-én tárgyalták le a csíki környezetvédelmi hivatalban, és kedvező elbírálás után március 12-én megkapták az öt évre szóló felügyeleti jogot, illetve szerződésben vállalták, hogy adminisztrálják a rezervátumot. Elkészítették a természetvédelmi terület rendszabályzatát, illetve 2005 márciusáig össze kell még állítaniuk a kezelési tervet. Noha papírforma szerint az egyesület elnöke felügyelőként járőrözhet, jegyzőkönyvet készíthet az észlelt rendellenességekről, s bár igazolványában írja, hogy bírságolási joga is van, ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen, ugyanis Dénes István azt mondja, őt úgy tájékoztatták, hogy csak a rendőrség büntethet. Ezzel viszont nem oldottak meg semmit. - Tehát az a helyzet - összegez keserûen -, hogy nap mint nap el kell tûrnünk a törvénytelenséget, mert tehetetlenek vagyunk, ez pedig nagyon rányomja a bélyegét az egyesület tagjainak kedélyállapotára, ugyanis kezd elegük lenni abból, hogy semmit sem tudunk tenni. Sorakoznak a papírok, az igazolványok, és a pásztor szemberöhög velünk!
Ahhoz, hogy megkezdjék a terület igazgatását, megpróbáltak pénzt szerezni, mivel az állam semmivel sem támogatja ezt a munkát. Pályáztak a csíkszeredai Polgártárs Alapítványnál, a Vargyas-szoros természetvédelmi terület védelme és turisztikai hasznosítása címû pályázatukkal elnyertek 152 millió lejt, ebből a pénzből szeretnék továbbfejleszteni a meglévő berendezéseket, de főként az a céljuk, hogy információs anyagot készítsenek, helyezzenek el figyelmeztető táblákat - amilyen Vargyason már látható. További bevételük úgy lehetne, ha belépőjegyet szednének. Ez viszont körülményes, ráadásul kellene egy ellenőrző pont sorompóval, s ez naponta folyamatos munkát jelentene, aki pedig nem fizet, annak nincs mit keresnie a szorosban. A felmerülő nehézségek miatt Dénes István bizonytalanul néz a jövőbe, egyelőre nem tudja, miként lehet adminisztrálni a rezervátumot, illetve normális keretek közé terelni a turizmust. Amiatt is borúlátó, hogy a természetvédők kicsi szálláshelyét, amit tizenöt évi munkával hoztak létre, és felszereltek barlangkutató eszközökkel, szerszámokkal, mentőfelszereléssel (barlangból, sziklafalból menteni tudnak), már négyszer törték fel, ám a tettesek soha nem kerültek kézre. Főként ruhát, élelmet vittek el, de a legutóbbi, augusztusi betörés volt a legfurcsább: feldúlták az egész házat, a könyvespolcról szétszórták a papírokat, s elvitték az összes, a szurdokvölgy igazgatására vonatkozó iratot. - Ezt nem lehet megmagyarázni - vélekedik a rezervátum felügyelője -, úgy dolgoztak, mint a titkosrendőrök a filmekben, ezt valaki vagy bosszúból tette, vagy megfélemlítésnek szánta. Szerinte olyan állhat a háttérben, akinek érdeke, hogy a természetvédőket elûzze innen. - Ilyen terrorcselekményekkel akar minket valaki innen eltávolítani - állítja Dénes István -, mert azt hiszi, ha mi nem vagyunk itt, akkor az övé lehet minden, lebonthatja a hegyeket, s feldolgozhatja mésznek, kivághat minden fát, leetethet mindent a juhaival, s élhet itt vidáman, amíg meg nem hal?
Sziklák közé rejtett szülőföld
Ahhoz, hogy a szorosban és környékén rend legyen, szükséges lenne, hogy a környékbeli falvak lakói is magukénak érezzék ezt a területet. Be kellene látniuk, hogy nekik is érdekük vigyázni rá, mert a civilizált turizmus hasznára válna az egész térségnek. Ezzel kapcsolatosan viszont Dénes István azt tartja, hogy ,,az emberek kilencvenkilenc százalékának a háta borsódzik ettől, hogy természetvédelmi terület, nem érdekli őket egyéb az anyagi haszonnál?. Az a baj, teszi hozzá, hogy a vezetők sem tudnak fennebb emelkedni, az önkormányzatnak meg kellene próbálnia megértetni, hogy: emberek, ez itt a mi kincsünk, nekünk a turizmusból kellene tőkét kovácsolni. Sőt, az idegenforgalmat is ,,teljesen ferdén értékelik?, mert például Almáson kitalálta az egykori polgármester, hogy ide motoros ralipálya kell. - S az lett - magyarázza -, azóta harcolunk a magyarországi dzsipes marhákkal, mert itt hajtanak keresztül-kasul a természetvédelmi területen.
A temérdek gond, kilátástalanság ellenére Dénes István mozdonyként húzza maga után a Vargyas-szoros természetvédelmi ügyét, nem adja fel. Jó néhány csatát bizonyosan megvívtak már, ám egyelőre nyitott kérdés, hogy a háborút sikerül-e megnyerniük. Minden esetre ezt szívügyének tekinti, sziklahegynyi belső energia hajtja, szinte hetente fent van. Azt mondja, mindezt azért teszi, hogy a térség megmaradjon, s két gyermekének is megmutathassa, amit egykor ő maga is csodált. - Egyre több külföldi jön - teszi hozzá -, ők kultúremberek, nyugatról jönnek, fontos, hogy valamit nekik is lehessen nyújtani, hogy ne mondják azt a székelyről: egy primitív majom, mobiltelefonnal a nyakában, s nem képes vigyázni szülőföldjére. Ez a lényeg, én ezt a szülőföldemnek tekintem, s annyira kötődöm ide, hogy már rég azt mondtam, ha én itt koldus leszek, s gombán élek, akkor is itt maradok. Nem megyek se nyugatra, se keletre, se délre, se az Antarktiszra, itt maradok. S ezért harcolok, mert ez a szülőföldem, ehhez a területhez érzelmileg ragaszkodom. Csak ez a vívódás, mérgelődés nap mint nap nem hiányzik, legutóbb is három gyermekkel szedtük a szemetet, végül elkergettem őket, mert felment a cukrom, amikor láttam azt a sok rohadékot, s mondtam, hagyják, mert felszedem én egyedül, ne gyûjtsék a gyermekek másnak a szennyét?
Mondják, s az avatottak pedig tudják, hogy a Vargyas-szoros leginkább ilyenkor, ősszel káprázatos, szeptember végén, október elején néhány napig pasztellszínekben sejtelmeskedik a fehér mészkősziklákat koronázó rengeteg. Ez akár a fenyegetettség, az elmúlás gondolatát is ébresztheti a visszafogottan szemlélődő természetjáróban, ám a Széchenyi-szirt s a Csala tornya alatt mégis bizakodik, mert hiszi, lesz még újra tavasz, s jön majd a nyár.
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-09-24: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás