Élő múlt: Szárazajtára emlékeznek

2004. szeptember 25., szombat, Archívum 2003–2007

?s melyek ismerete nélkül népek szembe nézése a vérbosszú szintjére züll?
Farkas Árpád
Ha minden román katonát újratemetnének, aki a harcokban elesett megyénk, Háromszék területén vagy tovább a Ludas-Marosvásárhely arcvonalon az 1944. augusztus 23-ai kiugrás után, bizony nagyon sokba kerülne Romániának. Utalok itt a Háromszék 4260. számában megjelent hírközlésre. Kiket, hányat kellene újratemetni, erre felelet egyelőre nincs, csak a végösszeg: a Ludas-Marosvásárhely arcvonalban tizenegyezer román katona halt meg. Tovább a háború befejeztével kb. háromszázezer.
Az augusztus 23-ai átállás utáni napokban a Predeál felől érkező Tudor Vladimirescu Hadosztály és az 1. számú hegyivadász hadosztály egységei felsorakoztak a Háromszék déli-délnyugati részén 1940-ben meghatározott magyar-román határ mentén, és innen indultak a 8. német és az 1-es számú magyar hadseregek egységei ellen a Bodzaforduló-Aldoboly-Apáca-Marosvásárhely arcvonalon. Mind a két fél részén nagyszámú az emberi veszteség, igen sok a halott a baróti hegyvonulat déli és délnyugati oldalain.
Hangsúlyozom, hogy a civil lakosság ezen a vidéken nem avatkozott bele a harcokba, aki tudott, elmenekült, vagy a többség behúzódott az óvóhelyekre, rettegve a román alakulatok megtorlásától. De végül ilyesmi nem történt. Kimondottan csak német-magyar katonai alakulatok álltak szembe a román hadsereg alakulataival.
Az augusztus 23-ai átállás után a Román Kommunista Párt fő célja a politikai hatalom megszerzése és megerősítése volt. E küzdelemben igazi ellensége a Nemzeti Parasztpárt, Iuliu Maniu (1878-1953) vezetése alatt. I. Maniut az Antonescu-diktatúra idején törvényen kívül helyezték, és ellenzéki politikát folytatott. Nagy politikai tapasztalatokkal rendelkezvén hamar megértette, hogy pártja könnyen elszigetelődhet. A peremre szorítás ellen védekezve egyezett bele 1944 szeptemberében, hogy a Brassóban megalakult, Észak-Erdélybe induló félkatonai terrorista szervezet, Gavril Olteanu ,,kapitány? gárdája a Iuliu Maniu (Voluntarii lui Iuliu Maniu) nevet felvegye. A politikus úgy gondolta, hogy az oroszok csak átvonulnak Románián - hiszen Románia most már szövetségesük -, és azután kerül sor az igazi leszámolásra közte és a kommunista párt között. Az RKP szovjet segítséggel felfegyverezte a maga ,,hazafias gárdáját? (a Tudor Vladimirescu, Horia, Clo?ca, Cri?an stb. hadosztályokat), ezért Maniunak is szüksége volt fegyveres erőkre. A román terrorista gárdák azonban, amelyek szedett-vedett, csavargó, vad nacionalista elemekből álltak, tömeggyilkosságra vetemedtek, romboltak, raboltak, ártatlan magyarokat gyilkoltak. Azt hitték, hogy ők mint ,,demokraták? ki tudnak irtani minket, magyarokat, mint Antonescu terroristái a zsidókat (lásd Matatias Carp: Holokauszt Romániában, 1940-1944 címû könyvét). E tettekkel még jobban elszigetelték, a szovjetbarát erők céltáblájává tették a Nemzeti Parasztpártot.
E szedett-vedett, csavargó nacionalistákból álló banda nem tartozott a román hadsereg kötelékébe. Akik részt vettek a szárazajtai újratemetésen, és a román hadsereg egységeiként mutatják be ezt a terrorista bandát, nem tesznek egyebet, mint lejáratják, befeketítik és meggyalázzák a román hadsereget.
E szedett-vedett terrorista banda, amely brassói megalakulása után tüntet a Cenk alatti város utcáin (ma is élő szemtanúk mesélték), Sepsiszentgyörgyre érkezett. Itt meghívást kaptak egy szárazajtai személytől, aki egy 70 magyar nevet tartalmazó listát adott át nekik mint kivégzendőket. A banda elindult Sepsikőröspatakon át. Ott megálltak, és követelték az időközben hazatért Cove?an szeszgyártulajdonostól, hogy segítse őket anyagilag. Cove?an kikergette őket az udvaráról. Szárazajta felé átkutatták Kőröspatak kertjeit, katonákat, németeket, partizánokat kerestek. Egyiküket magam is láttam. A kertben takartuk a frissen lekaszált sarjúfüvet, amikor felbukkant mellettünk. Apám tudott románul, és elbeszélgetett vele. Miután elment, apám elmondta, hogy mit kerestek. Láttam a román nemzetiszínû karszalagján a nagybetûkkel írott Iuliu Maniu nevet. Menet közben a banda találkozott Hegedûs János nagybátyámmal, akinek a jó minőségû bakancsát elvették, mezítláb hagyták.
Estefelé érkeztek Szárazajtára. Másnap végezték el gyilkos gaztetteiket, kiadták a szentenciát, hogy mindenki vigyen az iskola udvarára jó ruhát, lábbelit, fehérnemût felnőttnek valót, ágynemût, mert aki nem tesz így, azt agyonlövik. Disznókat vettek el a magyar lakosságtól, levágták, és a helybéli románság házainál nagy lakomát, eszem-iszomot rendeztek.
Megérkezett egy fehér lovas kozáksapkás orosz csoport, amely véget vetett a tivornyának, és távozásra kényszerítette a bandát. Az orosz csoport letelepedett Szárazajtán, és rádión tartotta a kapcsolatot a Brassóban levő parancsnoksággal. (Ma is élő szemtanúk mesélték.)
A bandával távoztak a helybeli románság bûnös egyénei, és Ürmös községben kötöttek ki. Itt is egy 70-es lista került elő magyarok nevével, akiket ki kellett volna végezni. A helybeli ortodox román pap nem egyezett bele a vérontásba.
Volt két sógor, egyik román, a másik magyar. A románt bántotta a lelkiismeret, és elment a magyar sógorához, hogy értesítse, mi készül, és ő is a listán van. Erre a magyar sógor azt mondja: na nézd meg, mi van az ajtó mögé állítva. Ott bizony betöltött golyószóró volt. Ha valamit kezdenek, mi fel vagyunk fegyverkezve, és ellen fogunk állani - mondta. Ugyanis a közelben egy németek által épített lőszerraktár kiürítése nem sikerült, és rengeteg fegyver került a lakosság kezébe.
A következő éjjelen Ürmösön megjelent Brassó felől egy orosz csapat: összeszedték a helybéli vasgárdistákat, letartóztatták és elszállították őket.
Így Ürmös községben nem történt vérengzés.
A mánisták csak nem nyugodtak bele céljaik meghiúsulásába, és Csíkszentdomokoson ismét kiviselték magukat. Ott tizenegy ártatlan embert gyilkoltak meg hamis, hazug vádak alapján.
Egy 83 éves öregasszonyt azért lőttek bele a tömegsírba, mert szegény feje összeszedte unokája leventepuskáit. Félve meséli az, aki akkor 17 évesen a tizenkettedik áldozat lett volna: nagybátyja leleményessége mentette meg azzal, hogy leütötte a két kísérő katonát, puskájukat szétverte, azok meg elmenekültek.
Végül a bandát Régen közelében számolták fel.
Bedő Béla ny. ezredes
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-09-25: Archívum 2003–2007 - :

Híraláta