Nagyszerű dolog ez a piacgazdaság. Szabályozza magát. Ha valamiből kevés van a piacon, akkor az drága. Ha nincs, akkor az élelmesek beszerzik, és még drágább lesz. A hiánycikket nem előállítani kell, hanem — például — ellopni. Ettől a termelés ugyan nem lendül fel, nem lesz több munkahely, de a kereskedelem annál inkább virágzik.
A mi gazdasági csodánk miatt megnőtt a kereslet a nehézgépek — buldózer, exkavátor, traktor, úthenger — iránt. Mert az autópályákat például építeni kell. Az más dolog, hogy egy sem készül sosem el. Szóval, ilyen gépek iránt igen-igen nagy kereslet mutatkozott. No, az illetékesek, a beszerzők rögtön akcióba is léptek. Úgy szerezték be, ahogy tudták. Leginkább ellopták Olaszországból, Hollandiából vagy Franciaországból. A vásárlók nem panaszkodhattak. Minden igényüket kielégítették a ,,Buldózer-hálózat" tagjai. Megrendelésre szállították az óhajtott gépet. Ezeket bezárt építőtelepekről, bemutatótelepekről lopták el. De Olaszországból tulajdonosaiktól, velük egyetértésben szállították el. Azok ugyanis bebiztosították a gépeket. Megkapták azok ellenértékét a biztosítótól, sőt, még a bűnszövetkezettől is kaptak pénzt, amely szívességből elhozta az árut.
A tolvajok a technika legmodernebb eszközeit használták a kereskedésben. Előfutárok haladtak a szállítmányok előtt, és jelezték, ha gond lehet az úton. Műholdas vezérléssel választották ki a legrövidebb utat. Aktákat és vámzárakat hamisítottak. Állítólag még a vámosok is összejátszottak velük. De végül is majdnem mindenki jól járt. Kivéve azokat, akiktől tudtuk nélkül ellopták a gépeket.
Ám a dolog nem ilyen egyoldalú. Mert ellentételezésként viszont mi Romániából százesztendős mozdonymatuzsálemeket exportáltunk törvénytelenül. Bár lehet, hogy ez nem volt rossz dolog, mert különben a keskeny vágányú mozdonyok ócskavasként végezték volna. (Vajon, mi is lesz a mi kovásznai kisvasutunkkal?)
Nem csak mozdonyokat lovasítanak meg nálunk, hanem lovakat is. Egy bilédi (Temes megye) volt községi képviselő — aki mellesleg olyan piacgazdasági foglalatosságokat űzött, mint a veréssel egybekötött pénzbehajtás vagy prostituáltak futtatása — ellopatott egy lovat. Azért, hogy gazdája ne ismerje fel, a fehér, ötezer lejes lovat hajfestékkel barnára festette. A lovat egy fél év után találta meg volt tulajdonosa. Hiába, ahogy a közmondás is mondja: Nagy az Isten állatkertje!
De olyan ártatlan dolgok is, mint a cigarettacsempészet, jól hozhatnak a konyhára. Moldovából például legutóbb teherkocsik pótkerekében importálták a cigarettát. Hát mit is tehetnének az élelmes csempészek, ha nálunk majdnem minden dohánygyárat eladtak, és az új tulajdonosok ezeket bezárták, mert nekik csak a piac kellett. Hogy a szeszgyárakat ne is említsük! Mert ilyen ám a piacgazdaság! Főleg piacra van szükség. Gyártókra kevésbé.
