Az Erdély-történészként ismertté vált Vincze Gábor sokadik könyve látta meg a napokban a napvilágot a fenti cím alatt, eddig jórészt publikálatlan levéltári forrásokból származó válogatást közöl a csángókérdés utóbbi másfél évszázadáról. A tudományosan és nemzetpolitikailag egyformán izgalmas kérdéskör és dokumentumgyûjtemény alighanem egyik alapmûve lesz a csángóügy irodalmának, forráskiadvány voltánál fogva is minden kutatónak kézbe kell vennie. Ezen túlmenően azonban - és az alábbiakban főleg erre szeretnénk kitérni - Vincze Gábor saját szintézisét is felvázolja az előszóban, melyben mindazonáltal nem mulasztja el figyelmeztetni az olvasót: nyitva maradt kérdés van elég. Máig feltáratlan például, miként hatott a csángó közösségre az 1920-as és 1945-ös földosztás, miként a kollektivizálás, mennyire fékezte a csángók beolvasztását a magyar iskolarendszer 1947 és 1955-57 közti fennállása stb.
A magyar anyanyelvû moldvai katolikus népesség nyelvváltásának okai dolgában Vincze, mélyebbre ásva az időben, az eddigieknél átfogóbb hipotézist fogalmaz meg, úgy látja, az országrész magyar társadalmát már korábban érte olyan károsodás, mely a modern korban megkönnyítette asszimilációját. A moldvai magyar társadalom megcsonkulásáról, hatalmas demográfiai és társadalomszerkezeti veszteségeiről eddig kevesebbet olvashattunk. ,,A középkor végén a magyarság még igen tagolt társadalmat alkotott - írja Vincze -: volt egy magyar nemesi-földbirtokosi rétege, voltak szabadparasztok - ún. ?részesek?, r?ze?i-ek -, a bánya- és mezővárosok lakosságát alapvetően magyar - és részben szász - bányászok, iparosok és kereskedők alkották. Ez az összetett társadalom fokozatosan ?eltûnt? a 15-18. században: a városi népesség a háborúk és járványok miatt kipusztult, a magyar nemesség asszimilálódott, a szabadparaszti társadalmat pedig a fejedelmi önkény számolta fel a 17. és a 19. század között.? Így alakult ki a 19. századra az a ,,szinte homogén jobbágyparaszti? csángóság, melyen aztán a modern Románia kisebbségeket beolvasztó politikája minden fogását kipróbálták, s mely a mai közismert állapotokat előidézte. E folyamatban Vincze részletesen tárgyalja a nemzeti szellemû magyar egyházi értelmiség fájó hiányának kérdését, a janicsárpapság képviselte törekvéseket, majd számba veszi a román asszimilációs politika eszközeit. Ezt követően külön fejezetet szentel a magyarországi és erdélyi támogatási kísérleteknek, a kitelepítési terveknek, taglalja, hogyan kezelték a szerencsétlen népcsoportot a sztálinista, valamint a nemzeti kommunista Romániában. Végül Vincze oda konkludál, hogy ,,a román nemzetépítő program? legkiszolgáltatottabb áldozatai, a csángók beolvasztásáról, bár azt teljesnek tekintették, a rendszerváltás után kiderült, hogy korántsem ,,befejezett?. A román demokrácia fokmérője lesz, szögezi le a kutató, kap-e esélyt a maradék a kibontakozásra. (Asszimiláció vagy kivándorlás. Források a moldvai magyar etnikai csoport, a csángók modern kori történetének tanulmányozásához. Szerkesztette Vincze Gábor. Teleki László Alapítvány, Budapest, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2004.)
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.