Moldova Köztársaság Dnyeszteren túli pántlikája az oroszbarát (szovjetbarát?) Ivan Szmirnov kommandója alá került. A senki által el nem ismert szakadár ,,köztársaságban? még nem a fegyverek torkolattüze az éjszakai fényforrás, de a kulturális és nyelvi hadviselés erre a nyárra-őszre időzített bombarobbanásai annál hangosabbak. A moldovai-tiraszpoli konfliktus eszkalációja a nyár derekára datálható. Jelenleg a moldovai és a tiraszpoli szakadár köztársaság közötti konfliktus a román tannyelvû és a latin betûs ábécét használó iskolák feldúlásával, a tanulók-pedagógusok kilakoltatásával tetőzött, napjainkban ez botránkoztatja meg a civilizált világot.
De nincs béke az olajfák alatt másik keleti szomszédunk, Ukrajna és Románia között sem. Az ukrán Duna-delta Chilia ágának hajózhatóvá tétele, a deltai bioszféra-rezervátumot átszelő Bisztroje-csatorna megépítése körüli román-ukrán iszapbirkózás az egymással vitatkozó felek mellett a nemzetközi fórumok kedélyét is borzolja, amire most ,,ráélesedett? a Kígyók szigete körüli kontinentális talapzat birtoklásáért folyó harc.
Ezeket az eseményeket és fejleményeket egymáshoz toldva és a térség térképére rávetítve érzékelhetjük, hogy amennyiben Moldova Köztársaságot is román érdekeltségû országnak tekintjük, a térség keleti pereme teljes terjedelmében igen veszélyes konfrontációk színhelye.
A politikai elemzők közül a legtöbben úgy vélik, hogy Románia befogadásával a Kelet felé kitolt NATO-határ - ütköző övezet? - és a volt szovjet térség utódállamai közötti rejtett katonai rivalizálásnak vagyunk tanúi és károsultjai.
A továbbiakban - lapterjedelmi okok miatt - a Vlagyimir Voronyin államfő vezette Moldova Köztársaság és a szakadár Dnyeszter Menti Köztársaság közötti konfliktust taglaljuk, amely természetesen nem korlátozható csupán Moldova és a Dnyeszteren túliak konfliktusára. A Dnyeszter két partja közötti, most a román iskolabezárásokkal tetőző politikai kalamajka szövődményei az ukrán és orosz térségre is kiterjednek, és nemzetféltő törekvéseiben súlyosan sértik és megalázzák Romániát is.
A konfliktusos helyzet történelmi eredőit tekintve szögezzük le, hogy Transznisztria - a mai Dnyeszter Menti Köztársaság területe - sohasem tartozott Besszarábiához. Besszarábia keleti határát mindig is a Dnyeszter folyó képezte. A mai Moldova Köztársaság területe - Besszarábia - 1812-ig laza török fennhatóság alatt állt, 1812-1918 között a cári Oroszország része, ennek egyik kormányzósága. Besszarábia 1918-ban Nagyromániához került, de 1939-ben a Molotov-Ribbentrop-paktum értelmében a Szovjetunióhoz csatolták. A Besszarábiát megszálló Vörös Hadsereg katonái 1939-ben a román katonai alakulatokat és a román adminisztráció megjelenítőit megszégyenítő és megalázó módon ûzték-kergették ki. A román történetírás titkolta, de a Besszarábiában sínylődő és szenvedő magyar munkaszolgálatosok rémtörténetei megőrizték a ,,nagy futások? emlékképeit.
A területet a II. világháború első felében a németek oldalán hadat üzenő Antonescu marsall csapatai időlegesen visszahódították ugyan - Besszarábia határait is átlépve Ogyesszában és a távolabbi meghódított részeken is borzalmas atrocitásokra került sor -, de amint a Szovjetunió ,,összeszedte magát? és visszaszorította a német haderőt, Besszarábia újra a vörös birodalom egyik köztársaságává vált.
Sztálin ördögi tervei közé tartozott, hogy a történelmi Besszarábiát kiegészítette egy Dnyeszteren túli keskeny pántlikával. Az ekképpen létrehozott Moldova Köztársaság - a Szovjet Szövetségi Köztársaság tagja - a román etnikai elem fellazítását célozta. A Dnyeszter bal partján kiépített energetikai rendszer - köztük a vízierőmû-lánc - a Dnyeszter jobb partján lévő egykori Besszarábia függőségét és kiszolgáltatottságát ,,biztosította?. Egyrészt. Másrészt az iparosítás révén az orosz elem tervszerû betelepítését tette lehetővé.
Transznisztria jelenleg Moldova Köztársaság energetikai bázisterülete. Az itt előállított villamos áram mellett a Tiraszpol székhelyû ,,pántlikán? halad át az Ukrajna-Oroszország irányából érkező földgáz- és kőolajvezeték-rendszer.
Moldova Köztársaság lakosságának 40 százaléka nem moldovai (román), hanem orosz, ukrán és gagauz meg zsidó. Orosz és török segítséggel a 160 000 főnyi gagauz 1991-92-ben fegyvert fogott, és kiharcolta a maga autonómiáját, amely annak ellenére, hogy teljesen más politikai körülmények között született, mint az Európában ismeretes autonómiák, a Kisinyov által elismert széles körû jogrendszert illetően példa értékû lehetne a mi számunkra is, ha a csak Nyugatra tekintgető politikusaink nem lennének annyira finnyásak, s ami még elképesztőbb: ha egyáltalán akarnának számunkra területi autonómiát is kiharcolni.
A Tiraszpol székhelyû Dnyeszter Menti Köztársaság lakosságának zöme orosz és ukrán. Ennek a nem őshonos jövevényrétegnek - egyébként a román népelem sem őshonos a térségben - 1992-ben, Moldova Köztársaság kikiáltása után nem konveniált, hogy az addigi orosz többségi állapotát egy román irányítás alá fogott kisebbségi helyzettel váltsa fel. A helyzet valóban abszurd volt, mert amíg az orosz nyelvet a térség minden lakójának ismernie kellett, addig a többséget képező nem román elem egy kukkot sem tudott, vagy nem is akart beszélni románul. (A gagauzok lázadásának is ez volt egyik oka: a ?90-es évek eufóriás állapotában a románok azt hitték, hogy az orosz nyelv helyett a lakosságra rá lehet kényszeríteni a román nyelvet.)
Jellemző, hogy 1992-ben a köztársaság lakosságának 9 százaléka óhajtotta volna, hogy Bukarest fennhatósága alá kerüljön. Ezzel a honi nagyromániás ábrándok végleg befuccsoltak.
Ivan Szmirnov, a nemzetközi egyezményekre fütyülve, a Dnyeszteren túli területen (Transznisztriában) önkényesen kikiáltotta a Transznisztriai Köztársaságot. Tehette: akkor a nagy hírû Alekszandr Lebegy tábornok parancsnoksága alatt lévő 14. orosz hadsereg Kelet-Európa bármelyik országában ,,rendet tudott volna teremteni?. A tágabb térség legerősebb hadseregének védelme alatt a transznisztriai szeparatisták több ezer embert tettek földönfutóvá, a kezdeti összecsapások révén százak estek a harcok áldozatául.
Szmirnov Transznisztriában megőrizte a ,,szovjet felségjeleket?, ötágú csillagokkal, Lenin-szobrokkal, sarló és kalapácsos szimbólumokkal, vörös zászlókkal terítette be miniköztársaságát. Tulajdonképpen egy szárazföldi ,,Kubát? teremtett a Dnyeszter bal partján, egy szovjet panoptikumot.
A tiraszpoli önkény odáig fajult, hogy az idei nyár közepén - július 15-én - Szmirnov milicistái Tiraszpolban feldúlták és a szó fizikai értelmében is szétverték a Lucian Blaga Líceum épületét, a tanulókat és tanárokat az utcára kergették, az iratcsomóikat lefoglalták. A helyi hatóságok betiltották a latin betûs ábécé használatát, a ,,moldován? nyelvnek titulált román nyelvet nem vélik azonosnak a románnal, és kötelezővé tették a cirill betûs írást. A tanulókat megpróbálták szétosztani az orosz tannyelvû iskolák között. Ezenkívül még hat iskolát, árvaházat zártak be vagy romboltak le, ezek közül egyesek számára nem biztosítják az energiaellátást, a fûtést és világítást.
Jellemző, hogy a transznisztriai románellenes túlkapások annyira durvák, hogy Moldova Köztársaság ugyancsak oroszbarát elnöke, Vlagyimir Voronyin is retorziókat alkalmazott (a vasúti forgalom korlátozása stb.), amire Tiraszpol ,,ellencsapásokkal? válaszolt. Szmirnov egyébként fütyül a nyugat-európai rosszallásokra is, magabiztos kommunista kiskirály, diktátor, aki tudja, hogy a NATO keleti határmezsgyéjén orosz-ukrán támogatást élvezhet.
Hazulról nézve a Dnyeszteren túli szomorú történéseket elképesztő, hogy a hazai magyar médiában alig esik szó a Transznisztriában élő románság tragédiájáról, a román nyelv és kultúra üldöztetéséről. Pedig ezek a sajnálatos események apropóként beépíthetők lennének a romániai politikai életbe és a köztudatba: ne bántsd a kisebbségek nyelvét, kultúráját, ne szembeállj, hanem menj szembe az autonómiaigényeikkel, mert másképp más utakat és módozatokat keresnek a kisemmizettek jogaik érvényesítésére.
Ha Moldova Köztársaságban a kezdet kezdetén maga az állam biztosítja nem román többségû területek számára (Transznisztria, Gagauzia), akkor egységes marad az ország, és nem folyik vér, gazdaságilag nem rohad szét az egész ország.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.