Az athéni eredmények bûvöletében alig vártam, hogy negkezdődjék a mi szûkebb körünkben az ilyen-olyan bajnoki idény. Tudtam, hogy nem lesz itt világcsúcseső, de azt is tudtam, hogy doppingmentes lesz az őszi idény. A sportjátékokban a ,,bogyószedés? nem divat, birkózóink még túl kicsik, karatékáink ezt a mûfajt nem ismerik, súlyemelőink nincsenek, atlétáink letudták a versenyidényt? Na szóval, arra számítottam, hogy szerény kis csapataink, szorgalmas és lelkes sportolóink, Botond vitéz példáját követve, nekilátnak a kapuk döngetésének?
Egyelőre csend van, nagy csend a környéken. Egyetlenegy kapu sem döng. A jégpálya körül csak a szél borzolja az ,,orosz piac? árui fölé kihúzott nejlonokat, a gépház ablakait belepte a por, be sem látni. S ha lehetne is, mit nézzen ott az ember, a mély és hosszú álomba szenderült berendezéseket?? Itt nyoma sincs a jégkorongéletnek? Egy gonddal kevesebb. Labdarúgócsapataink egyelőre keresik önmagukat. Kevés sikerrel. Talán közelebb jár a keresés ösvényéhez a fennebbről indult sepsiszentgyörgyi együttes. Talán? A lentről érkező kézdivásárhelyi még csak közeledik az ösvényhez. Így aztán a labdarúgók őszi vitézkedéseire még várni kell. Türelemmel, kitartással.
Nem sokkal jobb a helyzet a kézilabdázók háza táján. Miután a Petrom eljátszotta a férfi kézilabdánkat - na persze a futballt is -, minden reményünk a női csapat köré száll. Ott pedig csak panaszt hall az ember, mert nem biztosított az anyagi háttér, mert a klub mostohagyermekeként kezeli a sportágat, mert a csapat nem készült igazából az őszi idényre, mert követelőzni tudnak, de dolgozni kevésbé, az utánpótlás-nevelés eredménytelen, a sportiskolából jövők nem ütik a szintet? Na szóval, mindenki mondja a maga igazát, sokmilliós havi támogatásról szól a fáma, a klub által biztosított versenyeztetési feltételek anyagi fedezetéről, a csapat is megszólal a maga módján - lásd a szombati fiaskót? Én csak attól félek, hogy A-osztályos női kézilabdacsapat nélkül maradunk. Mert Török, Kopacz és Hegyesi testvérek nem nőnek minden évben, mert egyre erőteljesebb az elfásultság a kézilabdában (mármint a miénkben), mert nincs, aki összefogja a szálakat, aki kezébe vegye a ,,gyeplőt?, aki rendet tegyen a fejekben. A sportigazgatóságtól sem várhatunk jót. Oda megint olyan ,,pártkatonát? vezényeltek - felrúgva saját pártjuk törvényeit, játékszabályait -, aki nem szaki, aki nem ismeri hagyományainkat, nem ismeri gondjainkat, bajainkat. Mondjuk ki nyíltan: nem lehet igazi sportvezető, aki ennyi mindennel nincs tisztában. Jóérzésû, önmaga becsületére, hírnevére adó ember így nem vállal ilyen felelős munkát. Nem adhat szaktanácsot egyetlen edzőnek, testnevelő tanárnak sem. Pénzt adhatna, de azt mondják már évek óta, a sportigazgatóság nem pénzes intézmény, csak irányító, vezető feladata van.
Valami megmozdult a palánkok alatt. Ha minden igaz, itt is beindul az élet. Pont olyan zûrzavarosan, mint az előző évben. Az ellenfél telefonál, hogy tud jönni, s akkor lesz játék, lesz meccs? Ha nem telefonál, akkor edzünk egyet? S ez a zûrzavaros valóság éppen most, amikor a női csapat? Vagy hallgassak ezzel, mert most még összejöttek a külföldön játszó öreg hölgyek, de rövidesen az ő második fiatalságuknak is vége?
Hát ilyen őszi kilátásokat ígérnek a sportjátékok. Nem szóltunk az asztaliteniszről, és szándékosan, mert ők még szereznek egy kis örömet. Úgy, ahogy szereztek a veterán atléták is az elmúlt hetekben. Várjuk, tényleg türelmetlenül várjuk, hogy az egyéni sportok hozzanak már valamit, amitől mosolyra vált az ajkunk. Mert kezdjük unni már ezt a szomorú őszt, pedig éppen csak ránk köszönt, de messze van, nagyon messze a vége.
(Nagymohai)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.