
A Váradi Péter Pál-Lőwey Lilla szerzőpáros kiadásában megjelent az Erdély - Székelyföld honismereti fotóalbum-sorozat tizenkilencedik, Kovászna és vidéke címû kötete. A kötetszám kiemelésével is jelezni kívánjuk a vállalkozás dimenzióit. Az erdélyi származású (Nagyvárad, illetve Szováta) szerző házaspár a három sikeres Kalotaszeg-fotóalbum után nekilátott Székelyföld képes krónikájának összeállításához, és a történelmi székely székek vagy ennél kisebb tájegységek albumainak sorjázásával egy olyan monumentális Erdély-ismereti kiadványsorozattal rukkoltak ki, amely Orbán Balázs után a legnagyobb ilyen jellegû vállalkozást alapozta meg.
A most kiadott kötet - Kovászna és vidéke, tulajdonképpen a történelmi Orbaiszék - hatévi, évszakonként váltakozó vagy helyi kiemelkedő eseményekhez igazított terepjárás eredménye. A szerzőpárosra jellemző, hogy ugyanazt a helyszínt többször is felkeresik. Ez nem csak a táj évszaktól, napszaktól függő becserkészése, hanem ennél több. A szerzők képesek egy kiállításmegnyitóért, egy egyházi konfirmációs szertartásért, népszokásért Veszprémből Háromszékre utazni.
Az évek során valósággal hozzásimultak a fényképezett, az irodalom, népmûvészet, a helyi szokásrend révén megjelenített tájhoz, képesek voltak nem csak közel férkőzni, hanem azonosulni a természettel és a benne élő székelyföldi közösségekkel.
Az album - akárcsak a sorozat többi kötete - tobzódik a történelmi ínyencségekben. A majdnem mindenki által elfelejtett Orbaiteleken az osztrákellenes Makk-féle összeesküvés egyik főemberének, Horváth Károlynak búvóhelyül szolgáló Horváth-kúriát - a barokk stílus egyik háromszéki reprezentatív épületét - romos állapotában is úgy mutatják be, hogy lelkiismeret-furdalást ébresszenek a mai emberben a háromszékiekért mártírhalált halt szabadságharcos emlékének tönkretétele miatt.
A szerzők személyes vonzalma és preferenciái szervesen simulnak az album közérdekû anyagához. Jó példa erre a kovásznai Ignácz család, az író-színésznő Ignácz Rózsa szimpatikus alakjának kiemelése. ,,Kovászna, források földje, borvízkutak hazája. Nekem szülőföldem?? Az ugyancsak néhai Gazdáné Olosz Ella textilmûvész önmaga jellemzésére is alkalmas sorainak idézése hasonló funkciót tölt be. ,,Szeretem a feszülő láncfonalak pengését, a gyapjúmatringok puha omlását, a kecskeszőr ezüstös fényét? Szeretem a feszült várakozást, amíg kihordom a kompozíciók erővonalait, foltelosztását, egyensúlyát? Szeretem a belső remegést, miközben várom a festékoldatba mártott szálaimon a színezés csodáját? Szeretem a parasztosztováta recsegő-csattogó munkazaját, a vetélőről lepergő szálak szabad nyújtózását, a szövőtechnikák megszámlálhatatlan gazdagságában ajánlkozó, de mindig világos, áttekinthető rendjét??
A honismereti fotóalbumban idézett költők közül Magyari Lajos ,,viszi a prímet? számos tájversével, Kőrösi Csoma Sándorról írt poémájával - Csoma Sándor naplóját hét idegen nyelvre fordították le -, de mint jellemző szerkesztői alapelvet emelhetnők ki a Székelyföldről a Dunántúlra áttelepedett Felsőrákosi T. Mihály fotóalbumot nyitó, Havazásban címû versét, amelyet az ajkai bányászember nem megrendelésre és nem erre az alkalomra írt, s a szerző Erdély-érzelmei is beleépültek az autodidakta verselő költeményébe.
A történelmi Orbaiszék honismereti albumához Nemeskürty István tanár úr írt értelmes és érzelmes előszót, bőven idézve Mikest, Csoma Sándort, Hídvégi Nemes Jánost, Szegfü Gyulát. ,,Nehéz Zágon nélkül lenni? - sóhajt fel Mikes Kelemennel, mai magyar kortársi üzenetû szimbolikus értelemmel dúsítva a Drinápolyban (ráértéssel Budapesten) fogalmazott sorokat, majd Mikes moldvai hányattatásáról írott sorokkal ás a lélek mélyébe: ,,Micsoda sóhajtásokat bocsátottam, mikor az édes hazám havasai mellett mentem el. Örömest bémentem volna Zágonban, de az Úr béfödözte előttem az odavivő utakot.?
Ezek után e sorok írója is szeretne áthallásos lenni.
E vérük hullásával megtartott föld - Nemeskürty István - ízig-vérig magyar maradt mindmáig, mert a peremvidékek másféle etnikai elemhez tartozó lakossága ma sem számot tevő. Bodzamezejét históriailag frissen betelepedett románság lakja ugyan, de még ennek a tájegységnek is a teljes földrajzi névanyaga magyar. Manapság sok szó esik a nemzet határok feletti egyesítéséről, kettős állampolgárságról, székelyföldi autonómiáról. Akinek alkalma van, hogy ezt az albumot elolvassa - illetve akinek megadatik, hogy a tizenkilenc kötetes erdélyi honismereti képes krónikába belelapozzon -, az többé nem vetemedik arra, hogy az elszakított nemzetrészek együvé tartozását megkérdőjelezze, és ennek jogi formába öntését szóval vagy beadványokkal akadályozza.
Mikes Kelement vagy Kőrösi Csoma Sándort ugyanis nem lehet kidobni ebből a hajóból, mert akkor ki és mi, no meg hol és miért marad benne?
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.