Szigorúan titkos bukaresti jelentésekÉlő múlt: Színjáték a szorítóban

2004. október 12., kedd, Archívum 2003–2007

Rajnai Sándor bukaresti magyar nagykövet 1980. május 12-én látta el kézjegyével a Sepsiszentgyörgyi beszélgetések tárgyú, Puja Frigyes külügyminiszter számára küldött feljegyzését. A Szigorúan titkos! jelentést Göndör Péter kultúrattasé készítette. A feljegyzés korrekt, készítőjének tájokozottságára és a nemzetiségi ügyekben való jártasságára utal.
A titkosítás alól 1996-ban feloldott - visszaminősített - jelentés ma a kutatók rendelkezésére áll, a hozzánk eljuttatott másolati példány Vincze Gábor szegedi történésztől származik, amelyért ezúton mondunk köszönetet.
Az alábbiakban részleteket közlünk a jelentésből. Az aláhúzott szövegrészek a feljegyzés budapesti olvasójától és értékelőjétől - esetleg Puja Frigyes külügyminisztertől? - származnak.
Színházi kollokviumok Sepsiszentgyörgyön
,,A Sepsiszentgyörgyön április végén megrendezett második nemzetiségi színházi fesztivál alkalmat adott számos beszélgetésre, amelyek lényegét az alábbiakban foglaljuk össze:
Az általános nemzetiségi helyzetkép ellentmondásos, és a viszonylag eseménytelen felszín alatt bizonyos feszültségek érzékelhetők. A felszínen a kulturális, anyanyelvi harc köntösében jelenhetnek meg nemzetiségi demonstrációk, így a színházi fesztivál is ennek egyik kerete. A színház ma a nemzetiségi körülmények között mint az anyanyelv, a nemzetiségi identitás, hagyományok, közös lelki alkat kifejezésének, a tömegek együvé tartozásának szinte kizárólagos politikai fóruma. Ezzel is magyarázható az áprilisi nemzetiségi színházi kollokvium hatalmas közönségsikere. Maga az akció gyakorlatilag központi anyagi támogatás nélkül zajlik, túlnyomó részben a megyei pártbizottság saját költségvetési keretei biztosítják a rendezvényeket, valamint az ország különböző nemzetiségi színházai. Bizonyos szerep jut az egészséges lokálpatriotizmusnak, a megyei első titkár személyes ambícióinak is.?
A felvezető szövegben a ,,kollokvium? szó helyett használt ,,fesztivál? megjelölés minden bizonnyal nem elírás, hanem egy, a jelentés magyarországi olvasója számára ismeretlen vagy más jelentésben használt fogalom érthetővé tétele. Számunkra viszont ennél sokkal több volt a kollokvium megnevezés. A diktatúra idején fesztiválokban tobzódott az ország, a szó széles körben és undorítóan kompromittálódott, a ,,szocialista kultúrforradalom kiteljesedését? demonstráló mamutrendezvényeket jelölte, amelyektől a kollokvium szóval mi fogalmilag is elhatároltuk magunkat. A kollokvium ugyanis ,,tanácskozást?, egy bizonyos körben folytatott ,,megbeszélést?, tulajdonképpen munkát, munkatanácskozást jelentett, és nem holmi giccses, rongyrázó felszínességet. A megnevezés hangsúlyosan utalt arra, ami a színpadon kívül történik: a nemzetiségi színjátszás lényegi kérdéseinek, a színházak szakmai problémáinak megvitatása, az előadások értékelése, a kisebbségi színházak mûsorrendjének, turnéinak összehangolása.
A Sepsiszentgyörgyi Nemzetiségi Színházi Kollokvium ötlete, a program (szabályzat) kidolgozása és ennek jóváhagyatása az én színházigazgatói ténykedésemhez fûződik, amelyhez, természetesen, a megyei politikai vezetés politikai és anyagi támogatására s a részt vevő színházak önzetlenségére is alapozhattunk.
A kollokvium ötletét a színházak akkori mûködési körülményei szülték. A színházi repertoár összeállítása a diktatúra éveiben ma már hihetetlen bonyodalmakkal járt. A megyei jóváhagyatási küszöböktől most eltekintünk - ezeket az akadályokat viszonylag könnyen lehetett venni -, a színház mûsorrendjének a jóváhagyását Bukarestben, többszintû tárgyalás és egyeztetés során kellett dûlőre vinni.
A gyakori bukaresti berendelések, a sûrûn szervezett fővárosi értekezletek alkalmával tapasztalhattam, hogy a kisebbségi színházak repertoárjának összeállítása, ennek jóváhagyása, a színházak turnétervei egymást keresztezik, sok a párhuzamosság, a színházak igazgatósága az elemi egyeztetésekre sem képes, a mûsorra tûzött darabokat nem ismerik és nem értik, a hirtelen összecsapott szinopszisokból következtetnek arra, hogy ,,miről szól? a színpadi mû, előadásainkat pedig úgy nézik, mint egy némafilmet. Volt időszak, amikor az országos szakmai irányítás és felügyelet - a színházi igazgatóság - egyetlen felügyelője sem ismerte a magyar nyelvet.
A színházak igazgatóságának igazgatója, Constantin M?ciuc? - az aktivistasorból igencsak kilógó tájékozott és mûvelt, jóindulatú ,,főnök? - támogatta a kollokvium ötletét.
A ?80-as évek elején a rendezvényen részt vevő román szakmabeliekkel együtt azt hittük, hogy a hatalmas siker hosszú életet biztosít a kollokvium számára. Nem így történt. Igaz, hogy a sikeren felbuzdulva túl mohók is voltunk, s a színházi kollokvium mintájára ,,zenei kollokviumot? is szerveztünk, amelyet már állambiztonsági különítmény majdnem-majdnem a szó fizikai értelmében vert szét. (Ebben az akcióban egy-két ,,gyászmagyar funkcionárius? is részt vett.)
Mindkét kollokviumot betiltották, de nemsokára következett a ,,harmadik felvonás?: a ?89-es romániai fordulat, amely a sepsiszentgyörgyi színház hőskorának küldetéses színházára is rácsapta a függönyt.
Azóta több helyen és többször is próbálkoztak a kollokviumot újra életre hívni. Alapjában véve nem sikerült. Kifordult a kollokvium ,,talpa alól? a föld - az a közösségi és szakmai elvárás, amiért egykor létrejött.
Sütő András elszigetelése
,,Javában folyik Sütő András új drámájá­nak, ?A szuzai menyegző?-nek a publikálása és színpadra állítása körüli ?egyezkedés?. A sepsiszentgyörgyi színházi fesztiválra érkezett központi küldöttek, az SZMNT (Szocialista Mûvelődési és Nevelési Tanács = a mûvelődési minisztérium szerepkörét töltötte be, S. L.) színházi főosztályáról szövegmódosításokra igyekeztek rávenni a szerzőt. A Sütő körüli helyzetet egyébként egyfajta elszigetelési törekvések jellemzik. Nem jelölték parlamenti képviselőnek, lapja, a marosvásárhelyi Új Élet kapcsán újabban akadékoskodásokat tapasztal, az Igaz Szó nem volt hajlandó közölni említett drámáját, sőt, legújabban a főszerkesztő, Hajdu Győző elzárkózott egy a Sütő irodalmi munkásságát elemző tanulmány közlésétől, arra hivatkozva, hogy ?az most nem aktuális?.?
Sütő és a sepsiszentgyörgyi színház között a hatvanas évek végétől mély és tartós bizalmi viszony alakult ki. Jószerével a mi színházunk mutatta be - Tamási Áron, Illyés Gyula, Németh László, Csurka István társaságában! - Sütő mindenik, akkor elérhető színpadi mûvét. A szerző azokat a munkáit is elküldte hozzánk, amelyeket nem nekünk szánt, sőt, a ?80-as évek második felében már ,,mûveinek visszautasításért? is hozzánk fordult, kérvén bennünket, hogy hivatalos levélben közöljük az elutasítást. Erre azért volt szüksége, hogy ne legyen ,,törvényszegő?, s a kézirat külföldre juttatását a hazai elutasítással indokolhassa.
Amerikai küldöttek a színházi kollokviumon
A bukaresti magyar követség 1980. május 12-én keltezett, szigorúan titkos tájékoztatója külön passzust szentelt egy amerikai emberjogi (nemzetiségi problémákra figyelő) bizottság sepsiszentgyörgyi, illetve székelyföldi látogatására, amelyet ,,merő véletlenségből? éppen a színházi kollokvium idejére rögzítettek.
,,Román részről a sepsiszentgyörgyi fesztivált sajátos és ?taktikus? manipulációra használták fel. Azokban a napokban Romániában járt (itteni tartózkodásukat nem publikálták) az Egyesült Államok kongresszusának egy, az emberi jogokkal (ezen belül a nemzetiségi jogokkal) foglalkozó bizottsága. Meglátogatták a nemzetiségi fesztivált is. ?Véletlenül? éppen a bukaresti zsidó színház előadását láthatták, amint a zsúfolt nézőtér és lelkes közönség előtt nagy sikert arat. (A színház a fővárosban egyre ritkuló együttessel és közönséggel gyakorlatilag vegetál.) A küldöttség találkozott a fesztivál rendezőivel, színházi szakemberekkel, akikkel egy előzetes beszélgetést folytattak nem éppen a kulturális hatóságok képviselői. Az amerikaiak - köztük egy volt budapesti diplomatájuk - hozzáértő, a helyzet ismeretéről tanúskodó kérdéseket tettek fel. Ismerőseinknek elmondásuk szerint ?sikerült ezeket kivédeni?. Sőt, a sepsiszentgyörgyi színház igazgatója alkalmat kapott arra, hogy elmondhassa: kitûnő együttmûködésük van egy magyarországi színházzal, amely éppen júniusban érkezik itteni vendégszereplésre. Az amerikai küldöttség egyébként még Csík­szeredába és Marosvásárhelyre is elutazott.?
A kollokvium mellett a sepsiszentgyörgyi színház számottevő mûvelődéspolitikai fegyverténye a veszprémi Petőfi Színházzal kialakított tartós kapcsolat volt. Ez színházigazgatói kinevezésem elvállalásának egyik feltételeként szerepelt. A cserevendégjátékok engedélyeztetése sikerrel járt: abban az időben páratlan teljesítménynek számított az, hogy egy magyar kulturális intézmény rendszeres kapcsolatot építsen ki magyarországi partnerszínházzal. A veszprémi Petőfi Színházzal igazgatásom időszaka alatt (1974-1986) öt vendégjátékot bonyolítottunk le. (A színházhoz való áthelyezésem alkalmával ,,feltételeket szabhattam?, mert egy 1848-as erdővidéki csata emlékmûvének másodszori lerombolása nemzetközi botránnyá dagadhat, és veszélyezteti a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megszerzését, ha velem és emlékmûállító társaimmal brutálisan elbánnak. Emiatt Bukarest elfogadta az új emlékmûállítással kapcsolatos megyei javaslatot.)
Valahányszor külföldi küldöttséget fogadtunk, a veszprémi színházi kapcsolat emlegetése ennek a megtartását erősítette, célja az volt, hogy ez a kapcsolat nemzetközileg is ismert legyen. A két év múlva, 1982. augusztus 25-én datált követségi jelentés záró­passzu­sában is felbukkan a téma:
,,4. Sylvester Lajos színházigazgató elmondta, hogy várakozással tekintenek a veszprémi színház szeptemberi vendégjátéka elé. A színházigazgató a turné repertoárjának tisztázása érdekében Veszprémbe kíván utazni, de a meghívólevelet ez idáig nem kapta meg.?
Ezt a jelentést, amely a diplomácia nyelvén felhívás a meghívólevél küldése végett, Kalmár György ideiglenes követségi ügyvivő jegyzi.
A követség munkatársai viszont jól látták a romániai kisebbségi politika kettős arcát, érzékelték kétszínûségét. A román politikai vezetés azért, hogy ,,külföld? - elsősorban az Egyesült Államok - felé kedvezőbb színben tüntethesse fel magát, bizonyos engedményekre is képes, akár ,,elnéző? volt, ,,a látszatra is adott?, de alapjában véve folyik a kisebbségiek háttérbe szorítása és a janicsárszellemû beszolgálók funkciókba juttatása.
A szigorúan titkos jelentésben olvashatjuk:
,,Nemzetiségi kapcsolataink ennél a pontnál hívják fel a figyelmet arra, hogy a romániai magyarság helyzete, bizonyos intézkedések elsősorban a ?nagypolitika? függvényében alakulnak. Amennyiben érzékelhető és erős a külföldi figyelem a nemzetiségi helyzet irányában, mint ma az USA részéről - a legnagyobb kedvezmény és a madridi találkozó összefüggésében -, akkor a nemzetiségi politikai kénytelen-kelletlen gesztusokhoz folyamodik.
A legnagyobb gondokon azonban ismerőseink szerint mindez nem változtat. Úgy vélik, hogy a nemzetiségi káderek lassú, szisztematikus leváltása a megyékben és az intézményes kulcspozíciókban, egy olyan gárda funkciókba állítása, amely egyértelmûen ?janicsár?-szellemû, valamint az oktatáspolitika szívós, nehezen megfogható és nem látványos, elnemzetlenítő iránya stratégiailag sokkal fontosabb tényező, mint a helyenként és taktikai jelleggel megnyilvánuló hivatalos gesztusok.?
1980-ban - a követségi jelentés készítésének évében - a magyar diplomácia érzékelte a nemzetiségi ügyek hazai felvállalóinak a közéletből való kiszorítását. Mi nemsokára saját bőrünkön is érezhettük. A színházi kollokviumot betiltották, a veszprémi cserevendégjátékoknak nyakát szegték, a színházi repertoár miatt botrány botrányt ért, állandósultak a bukaresti kivizsgálások. Nem csak a színházra, a magyar kulturális intézmények mindenikére rájárt a rúd. Nagy Ferdinánd megyei első titkárt, aki színházi ügyekben sokat kockáztatott, felfelé buktatva távolították el.
Kovászna megyében Király (Károly) és Nagy (Ferdinánd) első titkári korszaka után következett a Rab (?tefan)-éra, a magyar identitás leépítésének brutális, de végül is csődbe fuccsolt kísérlete.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép