Olvasom, hogy Románia még nem szalonképes az EU szempontjai szerint, nem csodálkozom, nem tiltakozom, és nem örülök, csak szomorú vagyok. Nem is azért, hogy csúszunk egy-két évet, vagy valamit veszítenék magam is ezzel, hiszen a csatlakozással a versenyhelyzet - akár ama ötvenes évekbeli időkben a nemzetközi helyzet - fokozódik, és ez minden bizonnyal a gyengébbek tüdejét teszi inkább próbára. Szomorúvá tesz az, ahogyan a nyilatkozók a saját érdekeik szerint magyarázzák azt a silány minősítést, amely a maguk munkájának tükre, illetve továbbmenve: saját céljaik megvalósítását láttatják a sorok közé írva. Az országjelentésben megfogalmazott elvárásokról beszélő magyar demokratikus elnök szerint a helyzetjelentés a kisebbségi jogok állapotáról tartalmazza a kormányzó párt és az RMDSZ közötti egyezség ,,nem teljesülését?. Mindez azok után, hogy Frunda szenátor úr hősiesen védelmezte az egyenlő esélyeket biztosító eredeti román demokráciát Brüsszelben. Érthető tehát ezekből a szavakból, hogy a Nyugat elvárásai szerint való eme kapcsolat és a csendes, menyegző nélküli együttélés óhajtott és bûnök nélküli - esetleg csupán ,,nem teljesül be?. Következtetése szerint: ,,minél hamarabb be kell teljesíteni?, mármint a kapcsolatot, és ezt vélhetőleg egy újabb választási szövetséggel. Ettől eltérően és sokunk véleménye szerint az önigazolásnak lennének más lehetőségei is, gondolva itt a másfél évtizedes egyetemi hercehurcára, az autonómiára stb. Nem lenne azonban szövetség a szövetség, ha nem volna alternatívája a maga túlélésére, ezért egy más korifeus szájából hangzik el az, hogy ha nem nyer a kormányzó párt, az újabb nyerővel is el tudnak képzelni egy kapcsolatot - naná, méghogy igen! Elfelejtik azonban említeni a nyilatkozók, hogy a raportőrök a demokrácia hiányosságaként említették jelentésükben a helyhatóságokra preparált választási törvényt, nevesítve az MPSZ-t mint elgáncsolt politikai szereplőt. Valószínû, ez lenne a megoldás az ÖNÁLLÓ magyar politizálásra. Önálló a románságtól, az Európai Uniótól és... magától a magyarságtól is. Olyan mókuskereket barkácsolt ezzel az ,,önálló magyar politizálás?, illetve annak egyetlen hivatalos képviselője, a nagybetûs szövetség, amelyben a kismókusok mozgásigényüket kiélhetik, szabadságvágyuk és leszûkített életterük miatt azonban nagy többségük nem bírná ki a szerkezetet. (Utalnék itt az elmúlt másfél évtizedben kereket oldott - kiszabadult - kettőszázötvenezer kismókusra.) Csodálatos lehet az uniónak kívülről szemlélni ezt a lompos ugrálást-bukdácsolást, és akár kellemes is lehet a jutalomdió, de állatvédővé vedlik a látványtól minden egészséges jellemû ember.
Igazságtalan lenne mégis azt mondani, hogy a körülmények nem segítettek be a csapdahelyzet kialakulásába. Körülményeknek nevezhető itt a magyarság lélekszáma és a parlamenti bejutási küszöb szerencsétlen aránya. De nem külső körülmény annak a tabukérdésnek a fenntartása, mely szerint nem ildomos magyarnak románnal szövetkezni, még ha korrupció legyûréséről vagy a demokrácia alapelvéről van is szó. Ámbátor meg merném előlegezni, hogy e földön addig nem tud egy egészséges klímájú társadalom kialakulni, míg a bizalom első csírájaként nem fogjuk meg egymás mellső lábát. Tudjuk, a bizalmatlanságnak történelmi gyökerei vannak, és ma is sajognak azok a sebek, melyeket Trianon ejtett a nemzet testén. De túléltük. És a gyógyír ma a románságnál van, annál, aki a mûtétet is elvégezte. Hogyan mondhatjuk, hogy nem kell a kezükből a pirula, miközben arról jajongunk, hogy mennyire fáj? Csak meg kell nézni, ki az áldoktor, aki a másik - egészséges - lábunkat is levágná, és ki, aki nem sajnál bár egy fájdalomcsillapítót. Végül is nem ugyanezt csinálja (illetve kellene csinálnia) a magyar demokrata szövetség? A magam részéről addig, amíg van egy Smaranda Enache, aki sok fájdalmunkat felismerte már, inkább őt választanám családorvosomnak, mint Hrebenciucot. Hát nem így van! A nagy játék a beteljesülő önálló politizálás érdekében a mindenkori hatalom által esernyőnek használt szövetség részéről az a látszólagos egyezkedési szándék, melynek nyitóakkordja volt Tőkés püspök úr meghívása az aradi megemlékezésre. Folytatódott a sepsiszentgyörgyi püspökavatás alkalmával. Folytatódott Udvarhelyen azzal a felkéréssel, hogy ne kössön az MPSZ választási szövetséget egyetlen román párttal sem. Mindez az előválasztásokkal egy időben - ahol egyik félanalfabéta dupla (!!!) állampolgárságról beszélt. Lesz újabb ajánlat egyesek részére? Kulisszák mögötti megegyezés? Mi még nem tudjuk, de ?k igen.
Most ismét elindul fájdalmaival az élő test, gyógyírt keres ötvennégyezer daganatosnak nyilvánított sejtjével, bizonyítva az egészséges megújulás képességét. Újabb aláírások, újabb elgáncsolás. Miközben a többi rész a sorsra bízza jövőjét.
Benedek Barna
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.