- levél a megnyugvás ösvényeiről a 60 éves Csiki Lászlónak Kedvesi Laci, a címet szokásom szerint Tőled kölcsönöztem, de mielőtt rátérnék arra, hogy miért is - és kifejteném, milyen háborúkról van szó, a nekünk eddig megadatott békeidőben -, még annyit: természetesen, mivel egy idő után különböző városokban éltünk, leveleztünk is, bár soha nem vittük túlzásba. Talán mert világosan tudtuk, magánleveleinket nemcsak a Címzett olvassa. Ezért Te, a belügyes esztéták kíváncsiságát kielégítendő, egy időben sima lev. lapokon közölted mondandódat, legalább nem kellett tökölődniük a boríték felbontásával.
De vissza a ,,háborúkra?.
Közös városunkról, Sepsiszentgyörgyről vallottál egyszer egy Utunk-évkönyvben, amely az írók szülőföldről szóló vallomásait gyûjtötte be - ezen a címen? Kifejezve azt a szeretetet és türelmetlenséget, ami városunkról szólva mindig is jellemzett. Gondolom, ,,mûveink? összehasonlító elemzése is világosan bizonyítaná ezt, hiszen regényt és elbeszélést, verset, vallomást, esszét, publicisztikát éppen eleget írtunk Sepsiszentgyörgyről, ahonnan Te négyszer mentél el, s ugyan én is el-elmentem, de végül itt ragadtam. Mindez azonban döntően nem változtatott a Városhoz hasonló, bevallottan ambivalens viszonyulásomon. ,,Az én városom - írod emlegetett vallomásodban (?érte szeretlek, nem ellene!?) - lassan senyved. Túlságosan sok dolgot szeretek ott, s ez megnyújthatja életét az életemben. Gyermekkoromban? - és itt eleven, fájdalmas emlékek, lobogó anekdoták következnek, amelyek azóta is folytatódnak különféle írásmûvekben. ,,Múltja nem volt a városnak, csak jó múltú családjai. Az 1848-as forradalom csupán annyit ért, hogy jóval utána a városka díszpolgárává választották a Turinban élő öreg Kossuth Lajost, akinek - a díszkiadású útleírás szerint - ebéd előtt sorra kezet csókoltak, s ő ebéd alatt amolyan Viktor Hugo-regénybe illő általánosságokat mondogatott a forradalomról, és saját harcos ereklyéit mutogatta, üveg alatt.?
Igen.
Múltja nem volt a városnak, hát mi óriási lendülettel fogtunk neki a megteremtésének, csakhogy a város mindig kimozdult a képből, talán ez tette még inkább izgalmassá az egészet. Kaland volt ez is, közben forgott a történelem mókuskereke, és megtörtént az ideológia. Majd ki is múlott, de mindez nem tett világosabbá semmit. ,,Mert nem tudok - írod figyelemre méltóan - igazán emlékezni, csak magamra. A magam ritmusához, életéhez mérem egy hely, egy közösség törvényszerûen lassúbb - történelmi életét, s csak azt tudom, hogy mivé lettem általa. ?k csak segítség és anyag. Az sem mentségem, hogy szeretem őket.?
Hatvan év, kedves Laci, nagyító is, sok mindent kiemel, más meg elmosódik. Régi sérelmek takarnak régi örömöket, míg a regények, versek, drámák, tanulmányok íródnak. Újabb, készülő prózakötetednek, a Jóslatnak - amely bizonyos rendszerességgel jelenik meg hosszú esztendők óta az Élet és Irodalomban, s már életed új helyszínére, egy magyarországi faluba kalauzol - van egy hőse: Ignác. Amolyan mezei bölcselő. Az élet értelméről nem sokat töpreng, csupán fellengzősen szólva a ,,létezéstechnikáról?, arról, hogyan kell és hogyan lehet élni a változó viszonyok között, amelyek ebben az istenverte térségben mindig mostohán bánnak a kisemberrel. De Ignác is jól tudja (mint mi mindannyian) azt, amit Vári Attila kamaszfejjel fogalmazott meg egyik tündöklő elbeszélésében: ,,Csak addig tart a kötelesség, amíg engedi a becsület.?
Egyszer viccesen hetven esztendőt jósoltál magadnak - íme, egy másik ,,jóslat?, lehet persze az több is! -, őszikéidhez kitartást, egészséget, munkakedvet kíván a messzi távolból barátod:
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.