Közbirtokossági ankétRiport: Tervkovácsok

2004. október 26., kedd, Archívum 2003–2007

Folytatjuk közbirtokossági ankétunkat. A gyerekcipőből épphogy kinőtt, vagy még ki sem nőtt, két-három éve létrejött és mûködésüket alig megkezdett, új jogi személyiségek óvakodnak a kölcsönfelvételtől, de nem egy helyt már keresik a gazdálkodás optimizálásának lehetőségeit. A közgyûlések még nem eléggé vállalkozáspártiak, az óvatosságot messzemenően indokoltnak tartják, s nem ok nélkül, néhol viszont kimondottan visszahúzó erők is akcióba léptek. Ellenfél marad a saját fantáziátlanság is.
Háromszéki fürdőpotenciál
Első erdő-közbirtokosságunk olyan vállalkozásba mert kezdeni, melyre eddig nem volt példa. Az államosítás előtt több compossessorátus üzemeltetett fürdőt, borvíztöltödét, ma hasonló plánumot elsőként a barótiak kovácsolnak. Antal Jenő, a baróti közbirtokosság elnöke:
- 746,5 hektár erdőt és 223,27 hektár legelőt kaptunk vissza, vita alatt áll további 596 hektár a Hatodon, mely Nagybacontól járna vissza, s ha az ottani földosztó bizottság és tanács nem ítéli vissza, akkor per lesz belőle. Tavaly négy ûrméter tûzifát osztottunk jogonként, és 1,9 millió lej pénzt. Eddig mindig lábon adtuk el a fát, zárt borítékos árveréssel, elégedettek vagyunk az ajánlatokkal, jó árakon ment el elsőre mind. Egy kocsit vettünk, terepjárót - eddig ennyit.
- Beruházni igenis szeretnénk, Uzonkafürdőt újjá akarjuk építeni. Ha visszakapjuk, korszerû gyógyfürdővé tesszük, a megyei tanács tervezőcsoportja vállalta, hogy a hideg-meleg vizes fürdő és az épület rajzait elkészíti. A mai leromlott állapotban lévőt lebontanánk és újat húznánk fel helyette, annak emeletén szállodát lehetne nyitni. A tulajdonviszonyok tisztázása, sajnos, még nem fejeződött be. Uzonkafürdő korábban hat közbirtokosságé volt, 3/6 része volt a mienk, a másik felén 1/3-1/3 arányban Bodos, Nagybacon és Oltszem osztozott, utóbbi nem kérte vissza, e rész a nagybaconi tanácsnak marad. Hamarosan gyûlésen döntünk, szeretnénk jövőre megcsinálni, részünkről tartalékot is képeztünk, a pénzünk meglenne hozzá. Beruházást eszközöltünk még egy cseme­téskertben, jövőre már kiültethető tölgy­csemetéink lesznek. Várjuk, az állam álljon szavának, és szállítsa le a csemetéket, amiket ingyenesen ígért, azokat jövő tavasszal kellene elültetni. Azért nem ősszel, mert a vaddisznók nagy kárt tesznek, idén sok volt a cserebogár, rengeteg a lárva, emiatt a disznók állandóan túrnak, és a csemetést kipusztítanák. A tagság idén is négy ûrméter tûzifára és legalább 2,2 millió lej pénzosztalékra számíthat. Ezt az ütemet kellene tartani. Eddig a kvótarendszer szerint vághattunk, iparkodtunk leendő kiadásainkra való tekintettel tartalékolni fát, idén az engedélyezett 8100 köbméterből csak 2696-ot vágatunk ki, erre sem nagyon van példa vidékünkön, mi megtehetjük. Jövőre már a most kézhez vett üzemterv szerint folytatjuk a kitermelést.
- Visszakaptuk a baróti kultúrház épületét, melyet közbirtokosságunk építtetett 1934-ben, ott mûködik most irodánk, többi részét a tanácsnak adtuk bérbe mûvelődési célra. A Hatodon visszaköveteljük erdészházunkat, ennek is végére szeretnénk járni.
Barót tehát a tehetősebb, lehetőségek dolgában is jobban álló közbirtokosságra példa, jövedelméből futja olyan nagyobb tervekre is, melyek már Uzonkafürdő esetleges felvirágoztatása árán az egész kisrégió felértékelődéséhez is hozzájárulhatnak.
Elfolyó vizek és jövedelmek
Deák Sándor, a bodoki közbirtokosság elnöke:
- Eddig 441 hektár erdőt kaptunk vissza, a legelőkkel még mindig a bodoki tanács gazdálkodik - hozzáteszem, nem a saját hibájából. Az történt, hogy mi a jussunkat visszaigényeltük, a tanács jóvá is hagyta kérésünket, hogy községi tulajdonból a mienkbe menjenek át a legelők is, a prefektúra, a megyei bizottság azonban nem engedi. Emiatt alighanem törvényre adjuk a dolgot, 41 hektárról van szó.
- A tavalyi évre három ûrméter tûzifát osztottunk, pénzből nem futotta, a kiadásokra kellett tartalékolnunk.
- Az üzemtervünk készen van, de még nem kaptuk kézhez. Erdőnk gyengébb minőségû, alig a fennmaradáshoz elegendő jövedelmet hajt. Tavasszal három hektáron ültetünk, ott, ahol idén vágtunk. Segítségünkre van az aljnövés, nem kell mindenütt ültetni.
- Az erdészettel elégedettek vagyunk, az állammal különben sem érdemes paktálni. Most az útadóba fizettünk ki 42 milliót, és újabb tételt követelnek rajtunk. Az új törvény szerint az erdei utak községi tulajdonba kerülnek, nálunk még, sajnos, nem vette át a tanács. Ha a csemeteültetés költségeit az állam állja, akkor négy évre visszamenőleg vissza kellene adnia, amit eddig erre a célra elvett tőlünk, évi 20 milliót is talán.
- Befektetni nem volt, miből. Valamikor borviztöltődéje volt kilenc falunak, a Matild borvizet mindenki ismeri, minőségi márkanév volt, talán legnagyobb veszteségünk, hogy privatizálták, és nekünk másutt mértek területet. Található négy forrás a mi birtokunk és a tanácsi földek határán, a község, miután a sajátjait már befoglalta és szivattyúval látta el, ezeket is ki fogja tisztíttatni. Tölteni? Meg kellene próbálni, bár állítólag túl sok vasat tartalmaz a vizük, a hozamuk is kicsi, inkább helyi használatra alkalmasak? A borvíztöltő­dénkkel az a baj, hogy nem is államosították, csak elvették, papírt nem találtunk sehol, amire támaszkodva pert indíthattunk volna.
Forgatni a pénzt
A bodosi a legkisebb közbirtokosságok közé tartozik, és mintha a mondáshoz igazítanák magukat (ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel), e mennyiségi hátrányt ötletességgel igyekeznek ellensúlyozni. Forgatni a pénzt - kulcsszava az alábbi beszámolónak.
Farkas Csilla, a falu-közbirtokosság elnöke:
- Nekünk az a kevés erdőnk is kétfelé van, 168 hektár a baconi, a többi 326-ig a hatodi erdészetnél, 160 hektár legelőnk szintén.
- Tavaly hektáronként 1,4 ûrméter tûzifát osztottunk, és 325 000 lejt. Fizettünk az őrzésért vagy 70 milliót, az ültetésért 42 körül, s kijavíttattuk a bikaistállót 133 millióért. Vet­tünk ugyanis egy bikát, mert a falunak nem volt, s hajdanában is a közbirtokosság godos­kodott róla. A bikaistálló néptanácsi keze­lés­ben nagyon leromlott, fel kellett újítani. Uzonkafürdőből egyhatod rész a mienk, reméljük, visszakapjuk. Nagyobb erőfeszítést igényel az újjáépítése, de úgy néz ki, megéri, tettünk is félre már e célból.
- Nagy hátrányunk, hogy a visszaszármaztatás előtt az állam 9000 köbméter fát vágatott ki erdeinkből, olyan érvágás, amit nehéz lesz kiheverni. A következő tíz évre üzemtervünk 700 köbmétert engedélyez, ebben benne van a tûzi- és mûfa is. Jövedelmünk egyelőre annyi, hogy nagy beosztással lehet csak gazdálkodni, a kölcsönfelvételt mindenképpen el kellene kerülni. Az idei fővágásra még nincs kibélyegezve a fa, a tûzifát azonban már vágják.
- Vagyonunk 172 örökös közt oszlik meg, ezek összesen 838, ún. jogot birtokolnak. Hogyan veszi hasznát az említetteken kívül: például legelőhasználat formájában. Bár itt bonyolultabb a helyzet, ugyanis a falu kijáró csordájában 200 tehén van, ezeknek a 97 hektár legelő kevés (a másik tag messze van), ezért a községtől még bérelünk 63 hektárt. Ennek bérét a tagok adják össze. Szóval, a marhatartás: akinek egynél többje van, annak emiatt kiadással jár. A tejfelvásárlókkal nagyon elégedetlen a falu, több okból is - ezért tejbegyûjtő építését forgatjuk fejünkben, hogy azt oldhassuk meg a magunk érdekei és haszna szerint. Minket az erdő nem tart el.
Bodosnak és közbirtokosságának csak gratulálni tudunk ötleteihez. Íme a szûkös anyagi körülmények közül való kitörés két pontja is előjön a fenti szavakból. Uzonkafürdő és a turisztika mellett a legelőgazdálkodásra ráépített tejforgalmazás már azzal is kecsegtet, hogy a tejfeldolgozás irányába is lépni lehet, s ezzel a közbirtokosság az élelmiszeripar és kereskedelem meghonosítójává válik a faluban, megindítja a fejlődés útján.
Legnagyobb - leglepusztítottabb
Magyarhermány millió bajjal küzd, mezőgazdasága a vadkárok ebek harmincadjára jutott, a munkaképes lakosság nagy része munkanélküli, nagyon olcsó itt a napszámos, és kicsi a napszám. Tud-e ezen segíteni a közbirtokosság? Szakács József, a magyarhermányi közbirtokosság elnöke:
- A Hatod Magánerdészethez csatlakozottak közt mi lennénk területileg a legnagyobbak, 1503 hektár erdőnk, 850 hektár legelőnk és 157 hektár beerdősödött legelőnk van, várjuk további száz hektár tulajdonjogának tisztázását. Arról a területről van szó, melyet az állam magerdőként a maga számára tart fenn, s melyért nekünk kárpótlást ajánlott, amit mi nem fogadtunk el, mert az erdőt kérjük vissza. Ha kell, perre is megyünk. A előkerült régi osztólista szerint összesen 3017 hektár volt a közbirtokosság tulajdonában, plusz a kultúrház, mely körül még folyik a huzavona. Annak építését 1946-ban tervezték el az örökhagyók, telket vásároltak, s a Máté János bácsi jóvoltából előkerült iratok, a pénztárfüzetek tanúsága szerint a közbirtokosság a következő években fel is építette. Államosításáról egy irat sincs, ma viszont a nagybaconi tanács használja, annak fizetjük mi is a bért, mert ott a székházunk. Mûködik az épületben még bár, óvoda, ilyesmi.
(A riporter meg­jegy­zése: a kisajátítási, államosítási határozat nélkül elvett ingatlanokat rég vissza kellett volna adni a jogosultnak. Magyarher­mány­ban egy mikóújfalusi néptanácselnök egy szekrény aktát égetett el annak idején, emiatt a közbirtokosság irattára hiányos, de az államosítás tényét ezennel nem neki, hanem a tanácsnak kellene bizonyítania, s ha arra képtelen, a kultúrháznak automatikusan át kellene mennie a közbirtokosság tulajdonába. Az elnök arról beszél, perelni készülnek.)
- Mondom, a legnagyobbak lennénk, de a mi erdeink talán a leggyengébbek, mert nagy volt a kitermelés, az állam majd?mindent letarolt, s ami maradt, inkább gyérítésre alkalmas. Az 1995-ös széldöntés hatalmas pusztítást végzett, a fenyő 70 százalékát kidöntötte, azt természetesen akkor kitermelték. Maradt ugyan még kipucolnivaló, az ránk vár, ami még menthető, nekünk kell elszállíttatnunk és a helyét beültetnünk.
- Nálunk egy hektár egy jognak felel meg, erre tavaly 300 köbcenti fenyő mûfát adtunk, idén tûzifát osztottunk, jogonként 1,30 folyómétert. Pénzt, azt nem, mert traktort szeretnénk vásárolni.
- Terveink? Legelőnkön van szántóföld is, azt meg kellene mûvelni. Két vágterünket eladtuk, de amíg nem fizetnek, nem hagyjuk vágni, mert megjártuk már egyszer. Szerződtünk egy zágonival, elvitte a fát, s máig sem fizetett, járjuk miatta a törvényszéket. Becsapott. Jó lenne egy szalagfûrészes gattert felszerelni, ezzel munkahelyet is teremthetnénk egypár embernek. A közgyûlésen eddig akadályba ütközött. Miért? Egyes tagoknak fafeldolgozó cégük van, s nem áll érdekükben, hogy a közbirtokosság konkurenciát támasszon. Pedig meg kell tennünk, így ésszerû, és ez szolgálná a közösség javát.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép