
Az ausztriai tanulmányút egy másik fontos állomása az adneti tejfeldolgozó volt. A közepes méretû sajtgyár csak biotejet dolgoz fel, a tehenek még fûsilót sem kaphatnak takarmányként. A tejfeldolgozó magántulajdon, 120 éve mûködtetik családi vállalkozásként.
A háromszéki szaktanácsadókat végigvezették a patyolattiszta termeken, nagyon vigyáznak a higiéniára, mindenki fehér köpenyt és a cipőre húzható nejlonvédőt kapott. Bent, a mennyezetig kicsempézett feldolgozóhelyiségben minden csupa csillogó inox, csupán a két hatalmas alvasztóüst készült a hagyományos rézből.
Az összes munkát a család végzi, három nemzedék közös hozzáállásával. Közel tízféle sajtot gyártanak, a híres ementálitól a finomabbnál finomabb kemény és lágy (kenhető) sajtféleségekig. A receptek féltve őrzött családi titkok. A hatalmas, szekérkerék nagyságú sajtokat több hónapon keresztül érlelik (a házigazda szerint a hosszas érlelés a nemes ízek titka), forgatják és mossák sós vízzel, minden sajtféleséget külön helyiségben tárolnak megfelelő, automatikusan ellenőrzött hőmérsékleten és nedvességen. A családfő büszkén mutogatta a helybeli és nemzetközi sajtversenyeken elért eredményeiket, a rengeteg kupát és diplomát külön helyiségben őrzik. Elmondása szerint minden sajtversenyre beneveznek, emellett elég sokat áldoznak termékeik reklámozására is. A látogatás termékkóstolóval végződött, a papírzászlóval díszített fapálcikán a felszúrt sajtdarabkákat szőlőszemekkel tálalták.
Az ausztriai tanulmányút talán legszebb és leggazdagabb napját a welsi regionális mezőgazdasági kiállítás meglátogatása jelentette. A kiállítást, mely nagyobb, mint a bukaresti nemzetközi vásár, egy Kézdivásárhely méretû kisvárosban szervezték. A tizenöt hatalmas, fedett csarnokban külön helyet kaptak a vadászok, a halászok, a bútorkészítők, a lakberendezők és a kézmûvesek, a sajt- és húskészítők, a cukrászok, a borászok, a különböző állatfajokat is külön csarnokokban mutatták be. A szabadtéren a leghíresebb gépi és mezőgazdasági felszereléseket gyártó cégek, a virág- és díszcserjetermesztők, a kert- és udvarrendezők, az istállóépítők mutatkoztak be, az előadásoknak és versenyeknek külön erre a célra épített színpadok adtak helyet.
A szaktanácsadók a legtöbb időt talán az arénában rendezett lovasbemutatón töltötték. A program a lófajták bemutatásával kezdődött a legkisebb termetû pónilovaktól a kocsilovakon át a legnagyobb, hidegvérû, valamikor szántásra és söröshordók szállítására használt igásokig, illetve a sportlovakig. Ezután a középkori jelmezekbe öltözött lovasok egyéni és csoportos díjlovaglást mutattak be. A szebbnél szebb, legkülönbözőbb típusú lovas kocsik felvonulása zárta a rendezvényt.
Ugyanebben az arénában szervezték meg a szarvasmarha-kiállítást is, aznap az egyszínû barna hegyi szarvasmarhákat, a borzderes típusokat bírálták. A legnépszerûbb talán egy hatalmas, 1350 kilós szimentáli bika volt. A kiállított tehenek fejtábláit szemlélve egyik példány sem adott tízezer liter alatt, függetlenül attól, hogy vegyes hasznosítású vagy tejelő fajtáról van-e szó. De versenybe szálltak a legjobb életteljesítményû tehenek is. Ezeknél az első helyezett egy 17 éves, tizenötször borjúzott pirostarka lett, amely a tizenöt laktáció alatt 111 954 literrel hálálta meg a gazda gondoskodását. Ez a tejmennyiség visszaosztva borjúzásonként 7463 liter tejet jelent.
A csarnok elkerített részében állatvásárt tartottak, ahol az egyesületi tagok értékesíthették eladó jószágaikat. A versenytárgyalást az egyesület szervezi, ennek fejében az eladó az értékesítési ár bizonyos - átlagban 3-7 - százalékát az egyesület fenntartására adományozza.
A juhok, kecskék, szárnyasok, galambok és lovak mind-mind külön csarnokokban kaptak helyet, ahol a legváltozatosabb és a ritkaságszámba menő fajtákat nézhették meg a látogatók. Gyakoriak voltak a 100 kilót is meghaladó berbécsek vagy a több mint 1300 liter tejet termelő német nemesített kecskefajta példányai. Egy külön csarnok a szemet gyönyörködtető és ínycsiklandozó illatokat árasztó élelmiszereknek volt fenntartva. Osztrák népviseletbe öltözött vendéglátók kínálták kóstolásra sajt-, hús- és süteményféleségeiket.
Az udvarban rengeteg új gépet állítottak ki. A legérdekesebb talán egy automata fejőgép volt, mellette a reklámszöveg: A jövő tehenészete. A gép egyáltalán nem igényel emberi munkát, annyira ,,okos?, hogy egy érzékelő segítségével megkeresi a tehén tőgyét, felrakja a kelyheket, és lefeji a tejet. A tejfolyás megszûnése után, a fejés végeztével automatikusan lehúzza a fejőgépet a tőgyről, a gazdának a számítógépen kell követnie a tejtermelés alakulását.
A kiállításon rengeteg program és vetélkedő szórakoztatta a nagyszámú közönséget, volt favágóverseny is, továbbá lehetett szurkolni a láncfûrészes szoborfaragóknak, a kézzel fejő juhosgazdáknak, a juhnyíróknak, vadászkutya-idomítók mutatkoztak be.
Incze Péter, MSZH
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.